„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/



2019. június 30., vasárnap

Marie-Aude Murail: A ​lélekdoki



A Könyvmolyképző egy újabb élettel, humorral és gyengédséggel teli Marie-Aude Murail regényt hozott el nekünk, amiről a Blogturné Klub tagjai mesélnek, sőt, extra állomásokat is találsz. A turné végén pedig három példányt sorsolunk a könyvből. Tarts velünk!

Könyv adatai
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2019. június 14.
Eredeti megjelenés: 2016



Jó reklám-e egy pszichológusnak, ha úgy hívják, „Megváltó”?
Sauveur Saint-Yves magánrendelőjében egymásnak adják az emberek a kilincset.
Persze aki először jön, bizony meghökken, amikor a 190 cm magas, csupa izom, sokkal inkább NBA kosarasnak, mint a pszichológia doktorának tűnő fekete férfi ajtót nyit neki.
A sok depressziós, fóbiás, anorexiás, álmatlanságban vagy egyéb kórban szenvedő páciens között azonban a férfinak nemigen jut ideje a saját életére. Sokszor még a nyolcéves kisfiára sem, akit egyedül nevel. A gyakran magányos Lazare ezért délutánonként a rendelő ajtaja mögött kucorogva hallgatózik, és izgalmas szappanoperaként kíséri figyelemmel a páciensek életének alakulását: az önvagdosó Margaux-ét, az iskolafóbiás Elláét, a kilencévesen is még bepisilő Cyrille-ét, a hiperaktív Blandine-ét és a többiekét,
akiken az apja segíteni igyekszik.
De még ennek az oly népszerű „megváltónak” is vannak ellenségei?
Ki ólálkodik a házuk körül, ki küldözget fenyegető, névtelen leveleket?
És miért nem beszél soha Sauveur a fiának az autóbalesetben meghalt édesanyjáról?
Egy újabb vérbeli MAM-regény, tele élettel, humorral, gyengédséggel – és hörcsöggel.
Ápold vele a lelked!

Már sok jót hallottam Marie-Aude Murailról, úgyhogy úgy döntöttem, ha már adódott a lehetőség a blogturné keretében, akkor elolvasom a legújabb könyvét én is (arról nem is beszélve, hogy ez a hörcsögös borító milyen cuki). Annyi biztos, hogy a szerző stílusa nagyon egyedi, kellett is egy kis idő míg hozzászoktam.

Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy miről szól a történet, akkor muszáj lenne két szemszögből megközelítenem a témát. Egyrészt ugyebár a főhősünk Sauveur Saint-Yves egy pszichológus, így az ő szemüvegén keresztül megismerhetünk rengetegféle embert, az élettörténetüket, lelki problémáikat, ami sokszor azért nem volt egyszerű. Másrészt pedig ő maga is egy hús-vér ember, egy apuka, akinek megvan a saját története, amiről természetesen szintén szó esik a könyvben. A férfi egyedül neveli a nyolcéves kisfiát, Lazare-t, aki felnéz édesapjára, ráadásul kíváncsi természete révén mindig kihallgatja a terápiákat.

A történethez egy kis titokzatosságot ad, hogy Sauveur fekete bőrű, és egészen a történet végéig nem derül ki, hogy mi történt Lazare anyukájával, vagy hogy miért és hogyan kerültek Franciaországba. Ebből adódóan aztán a rasszizmus az egyik fő témája a könyvnek, mind a fiúnak az iskolában, mind az apjának a rendelőjében szembe kell néznie ezzel. Nem is szólva a titkos kukkolójukról, aki még rontást is küld rájuk, és természetesen neki is megvan a mag szerepe a történetben. Érdekes volt olvasni, hogy miképpen kezelik ezt a helyzetet, főként Lazare esetében, aki ugyebár még gyerek, sok mindent nem ért még, és igazából szinte csak most tapasztalta meg, vagy legalább is fogta fel először, hogy milyen az, ha a bőrszíne miatt ítélik meg az embert.

Különös módon egyfajta ellentét jelenik meg Sauveur munkája és otthoni viselkedése között. A férfi ugyebár pszichológus lévén minden betegén segíteni akar, és tényleg bármit megtenne értük, amikor azonban hazamegy, és belebújik a "szülői jelmezbe", már ő is ugyanazokat a hibákat követi el, mint bármelyik szülő tenné. Egyrészt a betegei miatt alig van ideje a fiára (persze nehéz megtalálni az egyensúlyt a kettő között), másrészt pedig kerüli a kényes témákat, titkolózik, sok fontos dolgot elhallgat Lazare elől, azaz mondhatjuk úgyis, hogy a saját tanácsait nem (mindig) tartja be. Természetesen volt azért fejlődés a kapcsolatukban a történet során, mégis érdekes volt ez a helyzet, mert az ember hajlamos azt gondolni, hogy a pszichológusok mindenre odafigyelnek, mindent észrevesznek, és helyre akarnak hozni. De persze kellett ez az emlékeztető, mert ettől olyan emberivé válik az olvasó előtt Sauveur, hiszen egy pszichológus sem lehet tökéletes, nem szabad úgy gondolni rá, mint egy Megváltóra...

Bevallom kissé nehezen indult a kapcsolatom a könyvvel, mert egyrészt pont az egyedi stílusa volt nekem rettentően furcsa, kissé vontatottnak éreztem, mintha mindig egy kicsit belekapott volna egy-egy mozzanatba a szerző, aztán hirtelen rövidre zárta. Persze előbb-utóbb minden a helyére került, csak kellett idő, hogy felvegyem ezt a furcsa ritmus. A másik ok pedig az volt, hogy nagyon bajban voltam a francia nevekkel, főleg Sauveur pácienseiével, mert ugyebár hetente haladt a sztori előre, és azért jó sok ember megfordult nála, és nem mindig tudtam beazonosítani a következő héten, hogy most akkor kiről is van szó pontosan. Oké, lehet, hogy ez az én bénaságom, és tudom, hogy egy francia könyvnél ez várható, de mégis megszakította az élményt számomra. Pedig nagyon érdekes és tanulságos volt ezeket az élettörténeteket olvasni, az írónő nem félt kényes témákhoz nyúlni, ami persze nem baj, sőt, ezekről a dolgokról igenis beszélni kell.

Ez a könyv egyszerre volt bájos és humoros, de felkavaró és szomorú is. Sauveur egy nagyon szimpatikus karakter volt, aki tényleg segíteni akart mindenkin, és szó szerint éjjel-nappali ügyeletben volt mindig. A neve ugyebár megváltót jelent, viszont arra rá kellett ébrednie, hogy minden egyes embert egyszerűen nem tud megmenteni, akármit is tesz, sőt igazából csak magát tudja mindenki, ő igazából csak segíthet ebben. A szívmelengető oldalát pedig Lazare karaktere és persze a hörcsögök adták. Én kortól függetlenül ajánlom mindenkinek ezt a könyvet, bárkinek tanulságos lehet!

Értékelés: 5/4

NYEREMÉNYJÁTÉK

A Lélekdoki című regény kiváló magyar szövegét Burján Mónikának köszönhetjük, aki a moly.hu adatbázisa szerint már 68 könyvet fordított.
A mostani játékunk során olyan könyvekből találtok idézetet, amit Burján Mónika fordított, a feladatotok, hogy beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy melyik regényről van szó. A helyes megfejtők között három Lélekdokit sorsolunk ki.

"Mielőtt Nóval találkoztam volna, azt hittem, az erőszak a kiabálásban, az ütésekben, a háborúban, a vérben van. Most már tudom, hogy erőszak a csöndben is van, hogy szabad szemmel néha láthatatlan. Erőszak az idő, ami befedi a sebeket, erőszak a napok kérlelhetetlen láncolata, a visszafordulás lehetetlensége. Erőszak, ami kicsúszik a kezünkből, ami hallgat, nem mutatkozik, erőszak az, amire nincs magyarázat, ami örökre átlátszatlan marad."

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.



További állomások
06.30. Könyvvilág
07.02. Hagyjatok! Olvasok!
07.04. Zakkant olvas
07.06. Sorok Között
07.08. Spirit Bliss Sárga könyves út
07.10. Never Let Me Go
07.12. Hagyjatok! Olvasok! extra állomás
07.14. Sorok Között extra állomás



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése