A trilógia világszerte milliók által várt újabb kötetében tovább folytatódik a hatalmas sikert aratott Mielőtt megismertelek című regényben bemutatott Lou Clark története.Lou sok mindent tud. Pontosan tudja például, hogy milyen nagy a távolság új New York-i otthona és londoni barátja, Sam lakása között. Azt is tudja, hogy a főnöke jó ember, ahogy azt is, hogy a felesége eltitkol valamit a férfi elől.
Azt viszont nem tudhatja, hogy miközben beleveti magát New York társasági életébe, hamarosan megismerkedik valakivel, aki jókora felfordulást okoz a lelkében. Merthogy Josh elképesztő módon emlékezteti valakire, akire rendkívül fájdalmas visszaemlékeznie.
Azt sem tudja Lou, hogy mihez kezdjen a kialakult helyzetben – csupán azt tudja, hogy bármilyen döntés hoz, az mindent visszavonhatatlanul megváltoztat az életében. És hogy mindenképp követnie kell a szíve szavát, akárhová is vezesse.
Könyv adatai
Kiadó: Cartaphilus Kiadó
Megjelenés: 2019. április 24.
Oldalszám: 496
Fordító: Todero Anna
ISBN: 9789632666617
"Ne gondolj rám túl gyakran. Nem akarok úgy gondolni rád, hogy bömbölsz. Csak élj jól.
Csak élj.
Szeretlek."
/Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek/
A kapcsolatom Jojo Moyes-szal sokakhoz hasonlóan nekem is a Mielőtt megismertelek könyvével kezdődött, viszont másokkal ellentétben nem is fejeződött be azzal az egy könyvvel. Ha fogalmazhatok így, én még a "nagy hype", a film megjelenése előtt olvastam a könyvet, és - témától függetlenül - rögtön beleszerettem az írónő stílusába, úgyhogy sorra olvastam az itthon megjelent könyveit. De hogy a témánál maradjak, tudom, hogy sokan nem örültek, nem tetszett nekik a folytatás, viszont én abszolút mellette álltam, hiszen úgy voltam vele, hogy egy olyan ember, mint Lou megérdemli a boldogságot, és az igazsághoz hozzátartozik, hogy Sam is levett a lábamról. Aztán megvolt a Miután elvesztettelek is, lezárhattuk magunkban, hogy vége, erre az írónő ismét előállt a farbával, és bejelentette, hogy érkezik a harmadik rész is, a Still Me. Bevallom, én hihetetlenül örültem a hírnek, mert azért a második kötet befejezése kicsit sántított nekem, nem volt az teljesen lezárva, kimondom, folytatásért kiáltott! Ebből csak azt akartam kihozni, hogy én nagyon vártam a magyar megjelenést, és egyáltalán nem éreztem azt, hogy az írónő túlságosan elhúzza a történetet, vagy netán még több bevétel reményében írta meg a harmadik könyvet.
Még egy dolgot szeretnék kiemelni, aztán ígérem hozom az értékelést is, ez pedig nem más, mint a könyv angol címe, ami teli találat lett. Mivel az egyik kedvenc sorozatomról van szó, természetesen sok véleményt olvastam magyar és külföldi oldalakon is, és azt kifogásolták rengetegen a második kötettel kapocsaltban, hogy Lou teljesen más volt ebben a kötetben, nem volt önmaga, az a lány, akit az első részben megismertünk. Ez persze érthető, hiszen mégiscsak gyászolt és bűntudata volt, de nem is ez a lényeg, hanem hogy az írónő előállt egy harmadik könyvel, aminek mi a címe? Still Me. Még mindig én (vagy valami ilyesmi), tehát a lényeg, hogy olyan mintha valamiféle békejobbot nyújtott volna, vagy egyfajta üzenetet a rajongóknak, hogy olvassátok ezt a részt, mert Lou vissza fog térni! Nekem legalábbis abszolút ez volt az érzésem, amikor először megláttam a címet, és jót mosolyogtam rajta.
Most hogy ilyen sokat áradoztam arról, hogy mennyire örültem a Mióta megszerettelek megjelenésnek, kicsit magam ellen beszélve, de el kell árulnom, hogy sajnos nem lett kedvenc, sőt hagyott némi keserű szájízt maga után. Az, hogy miről szól maga a történet, a fülszöveg remekül szemlélteti, Lou New Yorkba megy dolgozni, ráadásul nem is akárhova, a felső tízezer egy családjához, míg Sam otthon marad Angliában, így a friss kapcsolatukat rögtön próbára teszik, amivel talán nem árulok el nagy titkot, nagyon nehéz helyzetbe sodorják magukat.
Először kezdeném azzal, hogy mi az, amit nagyon szerettem a könyvben. Nos, nem mást, mint Lou karakterét, fejlődését, szerencsére az írónő beváltotta a cím ígéretét, és visszahozta nekünk a régi cserfes, vidám, különleges divatérzékkel megáldott, vicces Lou-nkat, aki előtt nincs lehetetlen. Lou tehát egy olyan családhoz kerül mondjuk úgy asszisztensnek, ahol nem kevés problémát kell megoldania: ki kell igazodnia a New York-i kőgazdagok világában, ott kell lennie, ha szükség van rá, de le kell sütnie a szemét, ha éppen túl sokat látott, és azt kell, hogy mondjam nagyon jól vesz minden akadályt. Habár felveszi New York ritmusát, és próbál beilleszkedni az új környezetbe, mégsem változik meg tőle, önmaga marad, becsületes, jószívű, még ha ezzel bajba is sodorja magát. Akármilyen nehézséggel kerül szembe, amivel azért az írónő nem fukarkodott, és kerül padlóra, én mégis minden pillanatban azt gondoltam, hogy ugyan Lou, lépj tovább, meg tudod csinálni, és aztán persze így is lett. Nagyon szerettem tehát Lou NewYork-i kalandjait, mert végre megmutathatta, hogy mire képes önállóan, hogy nem veszik el a nagyvilágban, hogy bármilyen mélyen van, képes felállni. És ami a legjobban felmelegítette lelkemet, hogy beváltotta Will ígéretét, és elkezdett élni úgy igazán.
"Amíg itt vagyok, minden héten csinálok valami újat, és igent mondok.- Igent mond?- Az új dolgokra. Will mindig azt mondta, hogy elzárkózom az újdonságok elől. Úgyhogy ez a tervem."De akkor mégis mivel volt a problémám? Nyilván feltűnt, hogy egyvalakiről még nem beszéltem/írtam a bejegyzésben...., ó igen Samről. Mármint ne értsetek félre, nem magával Sammel voltak gondjaim, habár néha jól fejbe kólintottam volna és ha már itt tartunk Lou-t is, hanem azzal, amilyen irányba ezt az egész szálat elvitte az írónő. Persze nem vártam arra, hogy minden szuperül működjön, tudtam, hogy ez a távkapcsolat nem lesz egyszerű, biztos voltam abban, hogy lesz némi szünet is a kapcsolatukban, de az, hogy Moyes elvett tőlem szinte minden boldog élménymorzsát, azért nagyon mérges voltam. Azt is megértem, hogy sokkal hitelesebb Lou önmagára találása, ha mindezt önálló, független nőként teszi, de akkor sem éreztem szükségét annak, hogy ilyen durván szétromboljon valamit, ami amúgy is nagyon törékeny még. Igazából számomra az volt a legidegesítőbb, hogy már az elején felbukkan egy bizonyos szereplő, akiről rögtön tudtam, hogy mit fog az írónő kihozni, és ez kiszámíthatóság annyira felbosszantott, hogy már vártam, hogy mikor esik bele Lou ebbe az igazából saját csapdájába.
Számomra kész érzelmi hullámvasút volt a könyv, nevettem, sírtam, dühös voltam, de végül megbocsátottam. Ez a könyv inkább szólt Lou önmegvalósításáról, mint bármi másról, amihez voltak jószívű, barátságos karakterek, akik hozzásegítették, és olyanok is akik szándékosan, vagy akaratlanul, de hátráltatták. Jojo Moyesnak sosem elég egy "szimpla" romantikus történet, ő mindig visz bele valami pluszt, valamit, ami az életről szól, hiszen az életünk sem csak annyiból áll, hogy megtaláljuk a társunkat, hanem rengeteg más dolgunk is van a világon, ami a boldogságunkhoz vezet. A harmadik részben sem volt hiány valódi, nyers emberi érzelmekből, volt fájdalom, nevetés, elmúlás, továbblépés, gyász és újrakezdés is. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljesen elégedett vagyok, mert igenis hiányzott nekem Sam, még ha Lou-nak egyedül is kellett megtalálnia önmagát, azért legalább a vége ne lett volna ennyire rövidre zárva. Pár fejezetet még kibírtam volna.
Én persze mindig azt mondom, hogy akkor jó egy könyv, ha valamiféle érzelmet kivált belőlem, legyen az jó, vagy rossz érzés. Sajnos ennél a könyvnél a vártnál többször facsarodott el a szívem és voltam mérges az írónőre, amit nagyon sajnálok. Ennek ellenére én bátran ajánlom a sorozat rajongóinak a befejező részt is elolvasásra, mert így kerek a sztori, még akkor is, ha valaki csalódott a második részben, mert itt jó eséllyel megkapják azt, amit abban hiányoltatok. Úgy tűnik, én vagyok fordítva összerakva, mert az előző részt nagyon szerettem, most viszont nem azt kaptam, amire vártam. Na, jó a legfontosabbat mégiscsak visszakaptam, az igazi Louisa Clarkot!
Értékelés: 5/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése