Ismét eltelt egy év, és bármennyire is közhelyesen hangzik, én úgy érzem, hogy elképesztően gyorsan telik az idő. Főleg az évem második felét éreztem pörgősnek, a nyár ugyebár mindig gyorsan eltelik, aztán kezdődik az új tanév (egyetemen dolgozok), majd az ünnepekre való készülődés, a karácsony, és aztán már itt is van az év utolsó napja. Ehhez pedig mindenképpen évzáró poszt dukál, hiszen ilyenkor akarva-akaratlanul is elmerengünk azon, hogy mi történt az elmúlt évben, és ehhez szorosan kapcsolódik az is, hogy átértékeljük a dolgokat, és esetleg elgondolkodjunk azon, hogy min kellene változtatni. Ez nyilván nemcsak a “való életre” vonatkozik, hanem a bloggal kapcsolatos dolgokra is, úgyhogy én azt mondanám, hogy vágjunk bele, értékeljük a 2018-as évet!
Sok minden történt velem ebben az évben, amik természetesen kihatottak a blogomra is. Ha az utóbbi évekre visszatekintek, mondhatni általános tendenciává vált, hogy év elején elkap a könyvmolyok legfélelmetesebb “betegsége”, az olvasási válság. Én ezt mindig az előtte lévő nagy hajszára fogom, ugyanis az őszi és a karácsony körüli rengeteg megjelenés miatt nagyon sokat olvasok megállás nélkül, és rengeteg poszt is kikerül ilyenkor a blogomra. Idén azonban ezt a válságot sokkal súlyosabbnak éreztem, mint a korábbiakat, hiszen még áprilisban is szenvedtem emiatt. Eléggé meg is voltam ijedve az év elején (még posztot is írtam róla), mivel számomra - nyilvánvalóan - az olvasás és a blogolás nagyon fontos. Még a Könyvfesztivál idején sem tértem magamhoz igazán, és el sem mentem aztán rá, amit azért most már bánok, és jövőre mindenképpen szeretnék kilátogatni.
Az átok szerencsére megtört, hiszen májusban és a könyvheti megjelenések idején már újult erővel vetettem bele magam az olvasásba. Sokkal több értékelés született, mint korábban, amit az is mutatott, hogy nyáron kiugróan több volt a látogatottság a blogon, amit ezúton is köszönök, hiszen ez azt jelenti, hogy megvártatok. A könyvheti megjelenések lecsengése után aztán ismét egy pihentetőbb időszak a nyár többi része, ilyenkor a szokásomnak híven olyan könyveket veszek elő, amikre máskor nincs időm (az Outlander könyveket például szinte mindig ilyenkor olvasom). Egyébként ha már a nyárnál tartunk, azt meg kell említenem, hogy idén életemben először láttam a tengert, hiszen Olaszországban nyaraltam, ami egy felejthetetlen élmény volt számomra! Visszatérve a könyvekre, ősszel újabb “roham” érkezett ugyebár, viszont idén jobban fel voltam rá készülve, a blogturnénak hála ugyanis sok könyvet előre olvashatunk, így hamarabb tudtam elkezdeni olvasni az új megjelenéseket, és több időm jutott arra, hogy kiélvezzem őket, és természetesen arra is, hogy megírjam a bejegyzéseket.
Most így állok, az év utolsó napján, elégedetten magammal, és az olvasásokkal. Úgy érzem, hogy mindent elolvastam, amit akartam, végére értem minden bejegyzésének. Ha ki kellene emelnem, hogy olvasás szempontjából, miről, mely íróról szólt az évem, akkor egyértelműen Sarah J. Maas-t említeném meg. Egy évvel ezelőtt, két ünnep között olvastam el a Köd és harag udvarát, majd év elején a Viharok birodalmát, amik egy elképesztő rajongói folyamatot idéztek elő bennem. Ezt már csak azért is emelném ki, mert az írónőnek hála elkezdtem angolul olvasni 2018-ban. Egyszerűen képtelen voltam kivárni, hogy kijöjjön az ACOWAR magyarul, úgyhogy szépen megvettem angolul, és habár sokáig tartott, de elolvastam. Ezután már egyértelmű volt, hogy az A Court of Frost and Starlight-ot is elolvasom, illetve októberben - az őszi megjelenések csúcsában - az Üvegtrón befejező részét, a Kingdom of Ash-t is. Szóval igen, Sarah-nak hála már angolul is olvasok, ami azért bevallom, még mindig sokkal fárasztóbb, mint magyarul, de elképesztően élvezem, és szerintem fejlődöm is. Azt még hozzátenném, hogy éppen tegnap fejeztem be (immáron magyarul) a Szárnyak és pusztulás udvarát, úgyhogy mondhatni keretes szerkezetben zárom az évem. Összeszámolva pedig 6 könyvet olvastam idén az írónőtől, egy szintén nagy élményem pedig, hogy az ACOFAS példányom dedikálva érkezett hozzám. Szóval igen, Sarah igencsak kitöltötte a 2018-as évemet, remélhetőleg ez jövőre is így marad. 
Évzáró poszt nem telhet el statisztikák nélkül, hát lássuk mik a 2018-as év számadatai. Ami az olvasásokat illeti, 88 könyvet olvastam el idén, ami a moly szerint 34.460 oldal. Nem tagadom, kicsit le vagyok törve emiatt, hiszen a korábbi években mindig elértem a százat, most viszont eléggé távol vagyok tőle. Nos, igen, az a fránya olvasási válság nagyon elhúzódott idén. A leghosszabb könyv 1192 oldalas volt, mily meglepő, az Outlander 4. része, az Őszi dobszó, a legrövidebb pedig mindössze 64 oldalas, A Grincs mese. A blog számlálója a mai napon nagyjából 640.000 látogatót mutat, aminek elképesztően örülök, hiszen tavaly 358.000-nél álltunk meg. Nem tudom eléggé megköszönni! Ahogy említettem korábban, a legnépszerűbb hónap a július volt, ekkor ugyanis 47.638, azaz majdnem 50000 látogató járt a blogon, ami szerintem elképesztő és egyben nagyon meglepő, hiszen a korábbi években mindig ősszel jártatok a legtöbbet a blogon. A decembert is ki szoktam emelni, a legfrissebb adatok szerint 25.000 ez a szám. A mai posztommal együtt összesen 73 bejegyzést írtam idén, ez a tavalyihoz képest csökkent, akkor majdnem a százat is elértem. A legtöbb - 3081 - kattintást Whitney G.: Alapos kétely posztja érte el. Hogy miért, azt nem tudnám megmondani, mindenesetre én is csíptem a könyvet. A közösségi oldalak is fontos szerepet játsszanak a blogom életében, úgyhogy rájuk is kitérnék. A facebook oldal kedvelőinek száma nagyon alkalomhoz illő, szerintem valami varázslat van a dologban, ugyanis pontosan 2019. Tavaly 1860-nál álltunk meg, úgyhogy szerintem ez szuper növekedés. Instagramon is jelen vagyok, itt 617 követőm van 257 bejegyzéssel.
Végül pedig a legek sem maradhatnak el. Ennek a felsorolásnak igazából az a lényege, hogy megmutassam, mely könyvek voltak rám a legnagyobb hatással idén, sok helyen fel is cserélhetőek a könyvek.
2018...
legjobban várt könyve: Sarah J. Maas: Kingdom of Ash
legjobb könyve: Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
legjobb magyar könyve: Szélesi Sándor: Kincsem
legjobb romantikus könyve: Kate Eberlen: Miss You
legjobb történelmi romantikus könyve: Diana Gabaldon: Őszi dobszó
legjobb fantasy-ja: Marissa Meyer: Heartless - Szívtelen
legjobb YA-könyve: Karen M. McManus: Lehull a lepel
legjobb NA-könyve: Leisa Rayven: Hitvány Rómeó
legjobban megérintett története: Tillie Cole: Ezer csók
legnagyobb meglepetése: R. M. Romero: Karolina és a krakkói Babakészítő
legjobb ifjúsági könyve: Francesca Zappia: Csak kitaláltalak
legjobb meséje: Matt Haig: Karácsony apó és a csokitojás
legütősebb kezdése: Judith McNught: Álomkirályság
legütősebb folytatása: Sarah J. Maas: A hajnal tornya
legütősebb befejezése: Erin Watt: Cifra palota
legjobb chick-lit könyve: Sally Thorne: Gyűlölök és szeretek
legédesebb könyve: Helen Pollard: Visszatérés a kis francia panzióba
legjobb női szereplő: Nesta Archeron (Szárnyak és pusztulás udvara)
legjobb férfi szereplő: Chaol (A hajnal tornya)
Végül pedig azt kívánom, hogy minden kívánságotok teljesüljön, amit ma éjjel megfogadtok! Érezzétek jól magatokat!
Boldog Új Évet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése