Hunter Garrity csak azt szeretné, ha békén hagynák. A saját kárán tanulta meg, hogy nem mindennapi képességeiért súlyos árat kell fizetnie. És úgy tűnik, nem engedhet meg magának egyetlen szövetségest sem.
Fuldoklik az ellenséges indulatokban. A nagyapja, akinek viszket a tenyere, ha csak ránéz.
A Merrick fiúk, akik azt hiszik, hogy elárulta őket.
Calla, ez az ármánykodó őrült, aki csalinak akarja használni őt.
És ott van Kate Sullivan, az új lány az osztályban. Ő nem ellenséges. Kate merész. Vicces. Szexi. De ő is forral valamit.
Ahogy az elvileg titkos erők felszínre törnek mindenütt, amerre csak jár, Hunter rájön, hogy valami szörnyűség fog történni. De ahhoz, hogy megtudja, mi vár rá, találnia kell valakit, akiben megbízhat…
Kettős érzés dúlt bennem, amikor megtudtam, hogy folytatódik a sorozat: egyrészt örültem, hogy végre újra a Merrick fiúk közelébe ,,lehetek", másrészt viszont tartottam is tőle, hiszen most nem az egyik testvér története volt porondon, hanem Hunteré. És, hát.. nos... Hunter... Őt nem igazán csíptem ugyebár az első részben, (habár a kezdő kötet alapból nem jött be), ezért most féltem egy kicsit. Brigidnek viszont sikerült meglepnie, ugyanis teljesen együtt tudtam érezni Hunter minden egyes gondolatával, és a régi ellenszenv a homályba veszett. Érdekes jelenség ez, az írók nagyon jól meg tudják oldani azt, hogy valakit mellékszereplőként nem kedvelünk, de amikor már kap egy saját részt, mindent másképp látunk. Nyilván ha valakinek már belelátunk a gondolataiban, akkor teljesen máshogy állunk hozzá, jobban megértjük. Micsoda előítéletek!
Nade, visszakanyarodván a történethez, Brigid ezt jól megcsinálta! A megszokottól ellentétben most a könyv végével kezdeném az értékelést, igyekszem spoilermentesen. Ahogy a molyon első kifakadásomba (ilyen egyébként még sosem történt velem) írtam is, nem tudom eldönteni, hogy most fejet hajtsak előtte, amiért ilyen véget meg mert álmodni, vagy jól elszidjam mindennek. Ez nem történhetett meg! És mégis! Amikor letettem a könyvet, csak néztem bambán, és az járt a fejemben, hogy ez most mi. És hogy hol van a folytatás. Mert ezt bizony ki kellene javítani/átírni /törölni... A könyv végkifejlete egyáltalán nem jellemző a mai népszerű ifjúsági, romantikus fanatsy-kra, ezért lepődtem meg annyira, és őszintén szólva az utolsó betűig-pontig-írásjelig vártam, hogy ez megváltozzon. Nyilván mondanom sem kell...
Egyébként nem csak a végének sikerült ennyire felkeltenie a figyelmemet, hanem végig folyamatosan izgalomban voltam. Ahogy azt említettem, Huntert egy teljesen más nézőpontból (a sajátjából) ismerhettem meg, és őszintén tetszett, amit láttam. Ő amolyan rosszfiú, de mégis érzékeny és a szerencsétlensége miatt az ember egyszerűen nem tud érzéketlen szemekkel tekinteni rá. Az őrült Calla állandóan a nyomában van és fenyegeti őt, ami miatt örökké lelkiismeret-furdalása van, hiszen ártatlan emberek élete forog veszélyben. A Merrick fiúk már nem igazán bíznak benne, Gabriel csalódott barátjában és a családja is úgy látszik, hátat fordít neki. Egyetlen mentsvára Kate, az új lány. Nem túlzok, ha azt mondom, ő az egyetlen, aki megérti a fiút, hiszen mindketten ötödikek, nem bíznak senkiben, és ha őszinték akarunk lenni fogalmuk sincs, hogy mi lenne az ő igazi feladatuk, hogy mikor tesznek jót. Állandóan ellentétes jeleket kapnak a Merrick fiúktól és az őrzőktől is, akik ugyebár meg akarják ölni a testvéreket. A két fiatal tényleg csak egymásra számíthat.
Persze csak akkor, ha sikerül egymásra találniuk. Kate pontosan olyan személy, olyan lány, akire Hunternek szüksége van. Erős, vicces, titokzatos, kemény csaj, viszont ha jobban megismeri az ember, rájön, hogy igazából ugyanúgy el van veszve, mint Hunter. Persze izzik közöttük a levegő, a kapcsolatuk vicces smsekkel kezdődik, némi vitával és szenvedéllyel folytatódik, majd pedig bizalommal zárul. Szerethető párost alkotnak.
Immáron 3 Elementál könyvön vagyok túl, de azt mindenképpen el kell mondanom, hogy az én örök kedvencem még mindig Michael. Egyszerűen imádom! Ő olyan titokzatos, de mégis erős és igen, gondoskodó is - ebben a részben pedig kiderült, hogy nemcsak testvéreire figyel 1000 százalékban, de Huntert is sikerül kihúznia a gödörből. Többször is előfordult, hogy úgy éreztem most minden veszni fog, de aztán jött Michael, és valahogy rendbe hozta a dolgokat. Elég sokat kaptunk belőle a Spirit-ben, és ha már itt tartunk Hannah-ból is, már agyon kíváncsi vagyok a történetükre.
Összefoglalva tehát nagyon tetszett ez a rész, minden várakozásomat felülmúlta, sőt túl is szárnyalta. Izgalmas volt, folyamatosan fenntartotta a figyelmemet, feszülten figyeltem végig, és voltak benne szép kis fordulatok is. Szóval nem fogsz unatkozni. Egy kicsit előjött a testvériesség, barátság, törődés gondolatai is, amik közelebb hozták a fiúkat a szívemhez. Huntert azért sajnálom, mert szegény elég szerencsétlen, valahogy az összes rész ezt sugallja, remélem azért legalább a Merrick fiúkkal megtalálja most már a közös nevezőt.
Ami még hátra van
Secret - Nick és Quinn története (azt azért megjegyezném már most, hogy Quinnt se nagyon bírtam az első részben, hát most majd kíváncsi leszek :D )
Sacrifice - Michael és Hannah könyve
Ja, és van két novellánk is: a Fearless és a Breathless
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése