„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/



2015. december 9., szerda

Sarah Blakley-Cartwright A lány és a farkas

A faluban megkondul a harang egyszer, kétszer, háromszor valakit megöltek. Negyedszer is megszólal… A gyilkos a Farkas. Amikor még a falvak olyan kicsik voltak, hogy mindenki ismert mindenkit, egy kislány harcolt, hogy meglelje a maga útját. Valerie nem jó kislány. Amikor a helyi vérfarkas kiszemeli magának, Valerie-nek lehetetlen döntést kell hoznia. Senkihez sem fordulhat, miközben választhat a rákényszerített házasság, és a szökés között igaz szerelmével. Az apja a helyi iszákos, az anyja irányítani akarja, és a többi lány – ők gyorsan boszorkánynak kiáltják ki. Ki menti meg Valerie-t? Meg tudja menteni saját magát? A klasszikus gyermekmese lebilincselő újragondolásában nehéz lehet megtalálni a happy endet.





Mostanában mindig csak áradozok a könyvekről, amiket olvasok, úgyhogy éppen itt volt már az ideje, hogy egy kis negatívot is mondjak. A lány és a farkas ugyanis sajnos a várttal ellentétben nem nyerte el a tetszésemet. Pedig a mese feldolgozás ötlete szerintem nagyon jó, de kivitelezés gyengére sikerült. A könyvet (és bocsi, ha már unjátok, hogy mindig ezzel jövök) szintén az éves kihívásom miatt olvastam el az 'egy könyv olyan szerzőtől, akinek ugyanaz a monogramja, mint neked' kategóriában. 

Ami az egyik gondom volt a könyvvel, hogy úgy éreztem, hogy nem igazán volt kerek a sztori.  A könyvhöz képest - ami nagyon rövid az e-olvasómon 106 oldal volt - egy hosszabb bevezetővel kezdődött, ami kicsit unalmas volt számomra. Egyébként talán ez nem zavart volna annyira, ha később a beindult történetet élvezni tudtam volna. A könyv piroskája Valerie, a különc, akit valamiféle különös kapcsolat fűzi a nagy és gonosz farkashoz. Már gyermekként találkozik vele, de a farkas nem bántja őt, futni hagyja. Évekkel később, amikor újabb gyilkosságok kezdődnek, a lány még mindig érzi ezt a különös vonzást, és tudja, a farkas őt akarja. 

Mint ahogyan azt talán már tudjátok, én általában szeretem, ha egy kis romantika is bekerül a könyvekbe, de most ez számomra értelmetlen volt. Valerie és Peter ,,nagy" szerelme a semmiből érkezik, és igazából nem tudunk meg róla sokat. Persze értem én, hogy gyermekkorukból visszamaradt érzésekről van szó, de akkor sem volt kidolgozott. És ha már itt tartunk a szereplők sem. Ők is nagyon furcsák voltak, és egyáltalán nem valóságosak. Az érzéseik, a dolgok, amiket képviseltek sokszor annyira ellentétben álltak egymással, hogy nem tudtam őket elképzelni hús-vér emberként. Még szerencse, hogy mesét olvastam..

Így sajnos azt tudnám mondani, hogy egyik szereplő sem volt túlzottan szimpatikus, mivel úgy igazából egyikőjüket sem ismerhettem meg. A könyv második felében azért beindultak az események, és én is izgultam már, hogy mégis ki lehet a farkas. Ami pozitívum, hogy tényleg olyasvalaki volt, akire nem számítottam. 


Tudom, hogy a könyvből film is készült, és állítólag jobb, mint a könyv. Vagyis kiegészítik egymást. Én még nem láttam, de az előzetes, és a pozitív vélemények (a könyvhöz képest) miatt szeretném megnézni. A színészek is jó választásnak bizonyulnak. És így talán jobban meg fogom érteni Valerie-t, a szerelmüket Peterrel, és igen, talán a történetet is. 

A film előzetese



Értékelés: 5/2,5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése