„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/


2018. augusztus 28., kedd

Mary Ann Shaffer - Annie Barrows: Krumplihéjpite ​Irodalmi Társaság


A Blogturné Klub egy igazán izgalmas kalandra hív mindenkit: 5 állomásos turnénkon, augusztus 26-tól Guernsey-re csábítunk mindenkit, hogy mi is kicsit tagjai lehessünk az ottani könyvklubnak.
Rendhagyó módon érdemes lesz az állomások közötti napokon is figyelni a turné résztvevőinek oldalát, ugyanis több extra tartalommal, érdekességgel is készülünk a történet kapcsán.
Ismerd meg Julietet, Dawnsey-t és többieket - ne felejtsd el magaddal hozni a szíved és a lelked, ezen az utazáson szükséged lesz rá.
És ha ügyesen kalandozol, a Park Kiadó jóvoltából meg is nyerheted a könyvet!


Könyv adatai
Kiadó: Park Kiadó
Megjelenés: 2018. július 31.
Eredeti megjelenés: 2008



A Krumplihéjpite Irodalmi Társaság című regény először 2008-ban jelent meg
Amerikában, majd számos nyelvre lefordították, a magyar olvasókhoz 2010-ben jutott el. A zajos siker után időről időre hírek kaptak szárnyra a történet megfilmesítéséről, és végül a filmet idén áprilisban mutatták be a Dowton Abbey című sorozatból ismert Lily James főszereplésével. A magyarországi premier augusztus 10-én lesz a Netflix műsorán.
1946 januárjában a Londonban élő Juliet Ashton levelet kap egy ismeretlen férfitól a csatorna-szigeteki Guernsey-ről. A levél írója elmeséli, miért alakították meg a második világháború alatt, a német megszállás idején a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot, és hogyan segítette a sziget lakóit abban, hogy átvészeljék a háborút. Így kezdődik a szívet melengető, varázslatos kisregény, melyben levélváltásokból, apránként rajzolódik ki előttünk a festői Guernsey -n élők humorral átszőtt, embert próbáló története.




"Lehet, hogy a könyvekben valamilyen fészekrakó ösztön munkál, amely igazi olvasóikhoz vezérli őket."
Bevallom őszintén, ennél a könyvnél a filmes borító fogott meg, a nem mindennapi cím mellett persze, aztán amikor átfutottam a fülszöveget, tudtam, hogy ez a könyv kell nekem. Mindig nagy érdeklődéssel olvasom azokat a könyveket, amelyek a világháborúkról szólnak, és az, hogy jelen esetben nem egy nagyobb ország, vagy éppen város állt a történet középpontjában, hanem Guernsey szigete, amiről csak keveset tudok, csak még csábítóbbá tette számomra a könyvet, hiszen ismét egy újabb szemszögön keresztül ismerhettem meg a történelem eme sötét foltját.

Tényleg csak átfutottam a fülszöveget, ugyanis a könyvet kinyitva tudatosult bennem, hogy egy levélregényről van szó. Ne tessék megijedni, ez egyáltalán nem von le semmit a történetből, sőt a könyv elolvasása után, már el sem tudnám másképpen képzelni a narrációt. A második világháború után járunk nem sokkal, a történet első felében Juliet, Sophie és Sidney levelezését követhetjük nyomon. A főszereplővel, Juliettel már az első pillanattól kezdve szimpatizáltam, egy karakán, vicces, kissé szeleburdi lányról van szó, egy író, aki új könyv írására készül, csak éppen - egyelőre - még nem tudja, hogy mi legyen a téma. Erről, és sok másról diskurál két barátjával, Sophie-val és Sidney-vel: a könyv nagyon könnyeden indul, a háború csak-csak felmerül, de nem ez a központi téma, Juliet és barátai maguk mögött akarják hagyni az eseményeket, de persze ez nem olyan egyszerű. Aztán, amikor a nő megkapja az első levelet Guernsey-ből, minden megváltozik. Először Dawsey ír neki, és csak könyvekről esik szó, aztán minden más téma is előkerül - persze a háború is -, és egyre több és több levél érkezik a szigetről, mindenféle történetekkel a háborúról, a könyvekről, és úgy igazából minden másról.



És, hogy mi is az a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság? Nos, ezekből a levelekből természetesen kiderül, az hogy miképpen alakult, kik a tagjai, és persze a lényeg, miket olvasnak. Juliet a levelek által egyre közelebb kerül a feladókhoz, és elhatározza, hogy az új könyvét a sziget lakóiról, a háború nyomairól, de legfőképpen az irodalmi társaságról fogja megírni. Természetesen el is utazik a szigetre, és itt kezdődik a könyvünk második része. Nagyon tetszett, ahogy az egyes szereplők, a történeteik apránként (levelenként) épültek fel, miden egyes levélben egy picivel többet tudhatunk meg a sziget lakóiról. Ezek az emberek egytől-egyig levettek a lábamról, mindegyikük annyira más, korban, társadalmi helyzetben, életfelfogásban, és mégis az olvasás, az olvasás szeretete összehozta őket, és igazán jó barátok lettek. Ezt az érzést nem tudta elengedni Juliet sem, aki miután megismerte ezeket a nagyszerű embereket, képtelen volt elhagyni őket.

A szerzőpáros valami nagyszerűet alkotott ebben a könyvben, hiszen egy csupán levelekből álló regény megírása nem mindennapi kihívás, mondhatni nulla párbeszéd nélkül kell átadni a történetet az olvasónak, úgy hogy az élvezhető legyen. Nos, az íróknak ez igazán nagyon jól sikerült, nemcsak rendkívül élvezhető, de bájos, humoros, amikor kellet szívfájdító volt olvasni a leveleket, azaz minden érzelem tökéletesen átjött az olvasás során. De a legjobban mégis azt szerettem a könyvben, hogy szinte minden sorát áthatja az olvasás iránti feltétlen szeretet, a könyvek iránti tiszteletet. Az, hogy ezekben a szörnyű időkben ez a társaság megalakult, az is azt mutatja, hogy még ilyenkor is mekkora igénye van az embereknek a jóra, a minőségi szórakozásra, és persze arra, hogy összejöjjenek, együtt legyenek.

Bármennyire is nehéz téma a könyv alapja, a hangulata meglepően könnyed, és a humorral sem fukarkodik. A főszereplő, Juliet egy elképesztően szellemes nő, a leveleiből árad légiesség, az erő, a derű, még a legnehezebb pillanatokban is hű marad önmagához. De persze a háború akkor is ott van az olvasó orra előtt, megbújik a sorok között, a nehéz, olykor szívfacsaró történetek vissza-visszatérnek, hogy ne felejtsük el, miért is alakult ez a bizonyos irodalmi társaság. Olyan könyv ez, amitől egyszerre sírok és nevetek, ami olykor ledob a mélybe, aztán már fel is ránt a magasba, hogy szárnyalhasson a lelkem a történet hatása alatt.
"A könyvesbolti eladók, komolyan mondom, egy külön kaszt. Nincs épeszű ember, aki ezért a fizetésért beállna dolgozni egy könyvesboltba, de épeszű ember tulajdonos se akarna lenni – túl csekély a haszon. Az ilyenekben tehát csakis az olvasók és az olvasás iránti szeretet munkálhat – no meg, hogy az új könyveket először lestoppolhatják maguknak."
A Krumplihéjpite Irodalmi Társaság tehát engem megvett kilóra. A hangulata, az elképesztően szerethető karakterek - Juliet, Dawsy, Elizabeth, Amelia, Eben, Kit, Isola és persze Sidney-, és természetesen a csodálatos helyszínről, Guernsey szigetéről sem feledkezhetünk meg. Amint az látható, a könyvből film is készült, én egyelőre még nem láttam, de a szereplőgárda nagyon kíváncsivá tett, úgyhogy tervben van. A könyvet pedig mindenkinek ajánlom, aki szeretne egy igényes, bájos, és persze romantikus történetet olvasni.

NYEREMÉNYJÁTÉK
A Krumplihéjpite Irodalmi Társaság egész egyszerűen elragadó levélregény, így arra gondoltunk, mostani játékunkat ennek a regényformának szenteljük.
Minden állomáson találtok egy kis leírást egy levélregényről. A feladat egyszerű: találjátok ki, mi a címük és írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő soraiba!


Olvastál már két olyan emberről, akiket egymásnak teremtett az ég, mégis mindent megtesz a sors, hogy minél távolabb sodorja őket? Pont így történt Rosie-val és Alexszel.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.



További állomások
08.26 - SzembeTűNő
08.28 - Könyvvilág
08.30 - KönyvParfé
09.03 - Dreamworld



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése