„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/


2018. augusztus 18., szombat

Diana Gabaldon: Őszi ​dobszó 1-2.

Skóciában ​kezdődött, egy ősi kőkörnél. Ott, ahol a kiválasztottak számára megnyílik egy átjáró a múltba – vagy a halálba.

Claire Randall túlélte ezt az elképesztő utazást, méghozzá nem is egyszer, hanem kétszer. Első útja végén Jamie Fraser, a 18. századi skót harcos ölelő karjai között kötött ki, akinek iránta érzett szerelme legendássá vált – egy tragikus szenvedély meséjévé, melynek végén Claire visszatért a jelenbe, hogy világra hozza a férfi gyermekét. A nő két évtized elteltével másodjára is útra kelt, ezúttal Amerikába, ahol a határvidéken újra találkozott Jamie-vel. Valakit azonban hátrahagyott a huszadik században: a lányukat, Briannát…
Brianna felkavaró felfedezést tesz, ami a kőkörhöz vezeti őt, ahol a lány a félelmetes ismeretlenbe veti magát. Miközben anyja és sosem látott apja után kutat, kockára teszi saját jövőjét, hogy megváltoztassa a történelmet… És hogy megmentse szülei életét. De ahogy Brianna beleveti magát az érintetlen vadonba, egy szívszorító találkozás folytán talán örökre a múltban ragad…
Vagy ott, ahol lennie kell, ahová a szíve és lelke kötődik…



Könyv adatai
Kiadó: Könyvmolyképző Kidó
Megjelenés: 2017. április 20.
Eredeti megjelenés: 1997
Oldalszám: 1192
Fordító: Farkas János
ISBN: 9789633997635



Nyáron előszeretettel veszem elő olvasásra azokat a könyveket, amikre év közben nincs időm a megjelenések miatt. Az Outlander sorozat is ebbe a kategóriába tartozik, hiszen tudjuk jól, hogy mindegyik kötet 1000 oldalt közelít, az Őszi dobszó pontosan 1192 oldal, és a betűméret is igencsak kicsi, szóval kell idő az olvasásra, és az, hogy ne legyenek sürgető határidők közben, mert úgy nehéz elmerülni benne. Hiszen az Outlander világa - szerintem - úgy élvezhető a legjobban, ha minden mást félreteszünk (más könyveket legfőképp), teljes mértékben átadjuk magunkat a történetnek, amikor nem olvassuk éppen, akkor is azon jár az agyunk, hogy mi Claire és Jamie vagy éppen Brianna és Roger következő lépése, és mindehhez idő kell és nyugalom. Ezért lehet az, hogy az előző kötethez hasonlóan a negyedik rész olvasásával is vártam nyárig, hogy nyugodtan élvezhessem Diana történetét - és persze az sem mellékes, hogy megjelent a sorozat negyedik évadának előzetese, amit nagyon szeretek, de a könyvet mindenképpen el akartam olvasni mielőtt megnézem. A premier időpontja egyébként november 4.

A történet nagyrészt ott folytatódik, ahol a harmadik rész abbamaradt. Claire és Jamie a hajótörés után az amerikai gyarmatokon kötnek ki, és úgy döntenek, hogy itt telepednek le. Jamie nagynénjének, Jocastának van földje itt - nevezetesen River Run -, ezért először hozzá mennek, hogy egy kicsit talpra állhassanak. Már az első fejezetben olyan dolgok történnek, amik nagyon fontosak, és meghatározzák a könyv szinte egészét. Ugyanis egy nyilvános kivégzésen járunk, ahol egyrészt Jamie egyik barátját akarják felakasztani, másrészt pedig egy Stephen Bonnet nevű férfit. Csakhogy Bonnet megszökik, és később találkozik Jamie-vel és Claire-rel, akik úgy döntenek, hogy nem jelentik fel, hanem szabadon engedik. És ez a döntés bizony meghatározza a könyv történéseinek jó nagy részét.. Visszatérve tehát Jamie és Claire Jocastánál időzik egy darabig, de aztán Jamie úgy dönt, hogy nem tart igényt a nagynénje örökségére, hanem saját lábra akar állni, ezért egy kicsit távolabb, mondhatni az erdő közepén kezd el otthont építeni maguknak. És így kezdi el építeni a saját kis lakhelyüket, a Fraser’s Ridge nevű helyet.



Közben persze folytatódik a Brianna és Roger szál is. Brianna nem találja a helyét, hiányzik neki édesanyja, aggódik a szüleiért, hogy egymásra találtak-e, jól vannak-e, ráadásul egyre jobban érdeklődik a vér szerinti apja, Jamie és az ő története iránt. Miközben egyre közelebb kerül Rogerhez, a szerelmük is erősebb lesz, de a lány mégsem tudja teljesen átadni magát neki. Bevallom, egy picit féltem attól, hogy nem fog érdekelni ez a szál, ha már Claire nem lesz velük, de döbbenten tudatosult bennem, hogy kifejezetten jót tett a karaktereinek, hogy nem volt ott más, aki elvonja róluk a figyelmet (bocsi Claire). Jobban kivilágosodtak előttünk mind Roger, mind Brianna érzései, a félelmeik, kételyeik és persze a szerelmük. Briannán most láttam meg igazán, hogy milyen sok van belőle Claire-ből, a bátorsága, talpraesettsége és a fanyar humora is. És aztán itt van nekünk Roger is, akit az előző kötetben még csak mellékszereplőnek éreztem, egy kissé unalmas történész (már elnézést), aki segít Claire-nek megtalálni Jamie-t. Most viszont egy igazi skót férfit láthattam, makacs, akaratos, és úgy tudja szeretni Bree-t, ahogy senki más. Ami azt illeti nagyon emlékeztet Jamie-re.


A történetről sok mindent nem tudok és nem is szeretnék elárulni, mert akkor biztos kikotyognék valami fontosat, amit nem szeretnék. Magyarul ugyebár két kötetben jött ki ez a rész, és az az igazság, hogy jó nagy különbség van a kötetek között. Miután elolvastam a második könyvet, bátran mondhatom, hogy az első az csak egy bevezető ahhoz. Unalmasnak nem mondanám, mert mindig történik valami, de azért a második kötet izgalmaihoz nem hasonlítható. Az első részben még Claire és Jamie kap nagyobb hangsúlyt, az hogy miképpen telepednek le, kezdik el felépíteni az életüket, milyen nehézségekkel kell megküzdeniük. A második kötetben azonban sokkal inkább Brianna és Roger kerül előtérbe, annyira izgalmas volt ez a szál, hogy tényleg nagyon nehezen tudtam letenni a könyvet, szinte csak akkor, amikor már muszáj volt, mert nem tudtam elviselni, ami történt. Bevallom engem nagyon átvert az írónő, mert tényleg nem számítottam arra, ami a fiatalokkal megesett, a kezdeti örömöm aztán hamar elpárolgott, mert nagyon durván elbánt velük Diana. Briannával is, de legfőképpen Rogerrel, a végén már nagyon mérges voltam, és elképesztően sajnáltam mindkettejüket. Végül persze megkaptam, amit szerettem volna, de jó párszor megrökönyödtem és összetörtem, mire idáig eljutottunk.

Az Őszi dobszó tehát egy hatalmas meglepetés volt számomra, mert tényleg nem számítottam (csak reménykedtem), hogy így fog alakulni a főszereplők élete. Diana még mindig rendkívül tehetségesen ír, a hasonlatait egyenesen imádom, és sikerül mindig úgy időzítenie az izgalmas részeket, fordulatokat, hogy arra ne számítson az olvasó. Nyilvánvalóan egy több mint ezer oldalas könyvben nem lehet mindig minden helyzet kiélezett, de ha van is néha olyan rész, ami unalmasnak hathat, az maximum 4-5 oldal, aztán valami azért mindig történik, ami felrázza az olvasót. Mondjuk az egy kicsit zavart, főként a második könyvben, hogy néha úgy éreztem, hogy az igazán fontos részeket, amire mondjuk már régóta vártam, átugorta, vagy nem részletezte, máskor meg a jelentéktelen dolgokat elaprózta.


Természetesen a könyv sikere a szerethető, de egyáltalán nem tökéletes - amitől csak még jobb lesz a történet - karaktereknek is köszönhető. Jamie és Claire párosa megunhatatlan, de immáron Roger és Bree is felért hozzájuk, úgy éreztem, hogy ebben a részben lettek csak igazán önmaguk. És persze itt vannak a mellékszereplők is, Ian, Fergus, Marsali, Lord John Grey, Jenny és még sorolhatnám, akik nélkül szintén nem lenne kerek a sztori. Rajtuk kívül még sok más szereplő is visszatér a múltból, de ez legyen meglepetés. Ez a rész nagyrészt boldogan zárult, de biztos vagyok abban, hogy sok minden van még az írónő tarsolyában, én pedig félelemmel vegyes izgalommal várom a továbbiakat. Minden izgalmával együtt a harmadik részt, Az utazó-t nem múlta felül, még mindig az a kedvencem a sorozatból.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése