„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/



2018. június 7., csütörtök

Tillie Cole: Ezer csók


Egy csók egy pillanat.
De ezer csók élethosszig kitart.


Könyv adatai
Kiadó: Twister Media Kiadó
Megjelenés: 2018. június 12.
Eredeti megjelenés: 2016
Oldalszám: 464
Fordító: Bozai Ágota
ISBN: 9786155631504



Van egy fiú. És van egy lány. A szerelem egy pillanat alatt szövődik köztük, de egy évtized, míg kibontakozik. Ezt a szerelmet nem képes felbontani sem a távolság, sem az idő. Ez a szerelem örökké tart. Legalábbis ők így hiszik.
Amikor a tizenhét éves Rune Kristiansen visszatér szülőhazájából, Norvégiából az álmos georgiai kisvárosba, Blossom Grove-ba, ahol még gyerekkorában összebarátkozott Poppy Litchfielddel, a fiút egyetlen gondolat gyötri: a lány, aki lelki társa, aki megígérte, hogy hűségesen megvárja, amíg ő visszatér, vajon miért szakított vele mégis szó nélkül?

Rune szíve két éve összetört, amikor Poppy megnémult. Mire Rune megtudja, mi az igazság, rájön, hogy a legnagyobb szívfájdalom csak ezután éri majd…





A Twister Media Kiadó jóvoltából jelenik meg a Könyvhétre az Ezer csók című regény. Bevallom őszintén a fülszöveg alapján egy édes kis romantikus történetre számítottam (amivel persze nincs is semmi gond), de arra, amit végül átéltem az olvasás során, senki nem készített és nem is készíthetett volna fel. Soha egyetlen könyv nem váltott ki annyi érzelmet belőlem, mint ez a történet. És nem azért, mert ez a legjobb könyv, amit valaha olvastam, mert nem az, de mégis soha nem keltett még könyv ennyi túlcsordult érzelmet bennem.


Én mindig azt hangsúlyozom, hogy attól jó egy könyv, ha valamiféle érzelmet kivált belőlem, legyen az boldogság, szomorúság, harag, félelem, vagy akár essek szerelembe én magam is a szereplőkkel együtt. Nos, az Ezer csók ilyen könyv volt. Amikor elkezdtem olvasni, nem is sejtettem, hogy mi vár rám. Megismerhettem először Rune-t, aki öt évesen költözött családjával Norvégiából Amerikába, mivel az édesapját áthelyezték a munkahelyén. A kisfiú persze nem boldog, mert hiányoznak neki a régi barátai, még angolul sem akar megszólalni, egészen addig, amíg meg nem is meri a szomszéd kislányt, Poppy-t. Poppy egy pillanat alatt elvarázsolja őt, és magát az olvasót is a vidám, cserfes, pozitív személyével. Persze az ember sejtheti, hogy mi fog ebből kialakulni, ahogy telnek az évek, és megismerjük felváltva Poppy és Rune gondolatait, úgy alakul át barátságuk mély szerelemmé. Ez igazából eléggé hamar kialakul közöttük, ugyanis Poppy a beteg nagyijától kilenc évesen egy üveget kap ajándékba, ami ezer papírszívvel van megtöltve, és arra kéri őt, hogy írja rá annak a fiúnak az ezer csókját, akibe majd beleszeret. Amikor ezt Rune megtudja, meg is adja neki  az első szívrepdeső csókot, és innentől kezdve elválaszthatatlanok lesznek.

A könyvben tehát nem azon van a hangsúly, hogy miképpen talál egymásra Rune és Poppy, hanem hogy hogyan képesek együtt maradni. Tizenöt évesen találkozunk velük újra, amikor még mindig együtt vannak, és végtelenül boldogok. Csakhogy az élet közbeszól, és Rune családjának vissza kell költözniük Norvégiába apja munkahelye miatt. Két év telik el közben, és amikor Rune újra visszatér, már mindketten más emberek lesznek. Innentől kezdve már bármit is írnék a történetről, az nagyon spoileres lenne, ezt - bármilyen közhelyesen is hangzik - mindenkinek maga kell átélnie.

Amikor azt mondom, hogy rengeteg érzelmet váltott ki belőlem a történet, értsétek úgy, hogy a könyv háromnegyedét (miután Rune-ék visszaköltöztek) végigsírtam. Nagyon örülök, hogy otthon voltam, és nem a vonaton (ahol általában munkába jövet-menet olvasni szoktam), mert így bátram kiengedhettem a könnyeimet, teljesen átadhattam magam a történetnek. Mert innentől kezdve romlott el egyszerre minden, és lett szívszorítóan gyönyörű a történet. Velem ilyen még nem történt, mert volt, hogy sírtam könyvek végén, vagy ha valami olyan történt, de így, több száz oldalon keresztül, ez nagyon megviselt. Nagyon akartam, hogy vége legyen a történetnek, miközben rettentően kíváncsi voltam Poppy és Rune következő kalandjára, ami megdobogtatja a szívem.

A könyv sikerét egyértelműen Poppy karaktere koronázza meg. Imádtam! Az, ahogyan ő látta a világot, valami elképesztően különleges, egyedi: ahogy minden apróságban látta a jót, megélte a pillanatot, és bármi is történt vele, ő végig boldog volt, szinte mindig mosolygott, nevetett, csak akkor nem, ha másért aggódott. Talán furcsa, hogy ezt írom, de úgy érzem tanultam tőle, mert amiket mondott, azokat a mondatokat oly sokszor halljuk, látjuk, olvassuk valahol, de Poppy szemszögéből, az ő életében sokkal igazabbnak, valósabbnak hatott. Azonban a legjobban azt szerettem benne, ahogyan Rune-t, a rossz fiú, mogorva, dühös Rune-t megváltoztatta; elérte hogy megnyugodjon, visszataláljon önmagához, az álmaihoz. Annyira csodálatos volt ez az út, amit Rune is megtett, hogy még jobban szerettem miatta a lányt. Éppen ezért egy kicsit csalódott is voltam az epilógus miatt, mert az az érzésem volt, hogy hiába lelt békére a fiú, valahogy mégis megrekedt az életében.

Azt persze éreztem és láttam is, hogy nem tökéletes a történet, az elején például Rune drámája az apjával nekem sok volt, vagy a szerelmesek érzelmei olykor túlságosan túlcsordultak, ami talán nem kellett volna, így s tökéletesen éreztem, hogy mennyire szeretik egymást. Mindezeket leszámítva nagy hatással volt rám a történet.

Arra mindenkit szeretnék felkészíteni, hogy nem lesz könnyű olvasmány, de mégis megéri elolvasni, mert tele van gyönyörű gondolatokkal, arcon csapó tanulságokkal és olyan elképesztő pozitív életfelfogással, ami nagyon ritka, és rendesen elgondolkodtatja az olvasót. Mindez egy gyönyörű szerelmi történettel és ezer csókkal megfűszerezve. Nem hittem volna, hogy egy történet lehet ennyire végtelenül szomorú, miközben tele van reménnyel, élettel, szerelemmel és igen boldogsággal is. De Tillie Cole mégis megcsinálta, és nagyon hálás vagyok, hogy megismerhettem Poppy és Rune történetét, még akkor is, ha közben megszakadt a szívem vagy ezerszer.
Értékelés: 5/5

NYEREMÉNYJÁTÉK

A blogturné valamennyi állomásán egy-egy, a mozivásznon megelevenedő irodalmi alkotás híres csókjának pillanatát ábrázoló képet találtok. A Ti feladatotok, hogy a rafflecopter megfelelő sorába beírjátok az adaptáció alapjául szolgáló mű szerzőjének nevét.


Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.



További állomások
06.07. Könyvvilág
06.09. Kristina blogja
06.11. CBooks
06.13. Sorok között



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése