„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/


2018. március 12., hétfő

Sarah J. Maas: A ​Court of Wings and Ruin

Looming war threatens all Feyre holds dear in the third volume of the #1 New York Timesbestselling A Court of Thorns and Roses series.
Feyre has returned to the Spring Court, determined to gather information on Tamlin's maneuverings and the invading king threatening to bring Prythian to its knees. But to do so she must play a deadly game of deceit-and one slip may spell doom not only for Feyre, but for her world as well.
As war bears down upon them all, Feyre must decide who to trust amongst the dazzling and lethal High Lords-and hunt for allies in unexpected places.
In this thrilling third book in the #1 New York Times bestselling series from Sarah J. Maas, the earth will be painted red as mighty armies grapple for power over the one thing that could destroy them all.


Könyv adatai
Kiadó: Bloomsbury
Megjelenés: 2017.
Oldalszám: 700
Fordító: -
ISBN: 9781619634480



VIGYÁZAT! A bejegyzésem spoileres lehet a Tüskék és rózsák udvara sorozat bármely részére!

Sarah J. Maast már régóta nagyra tartom az Üvegtrón sorozata miatt, aztán tavaly előtt jelent meg nálunk a Tüskék és rózsák udvara könyve, ami tetszett, de akkor még inkább ToG fan voltam. A két ünnep között azonban elolvastam a folytatást, és onnantól kezdve már nem volt visszaút, az írónőt a kedvenceim közé avanzsáltam. Egyrészt Feyre hatalmas karakterfejlődése miatt, másrészt Rhys személye volt nagy hatással rám, harmadrészt a belső kör, az Éjszaka udvara., Velaris... ó és még sorolhatnám! Ha szeretnétek elolvasni az áradozásomat a sorozat második kötetéről, ITT megtehetitek.

Miután megírtam az értékelésem a középső kötetről, egy kis ideig elvoltam, de aztán képtelen voltam lenyugodni, tudnom kellett, hogy mi lesz a folytatás! Ritkán olvasok angolul a saját tudásom határai miatt, de most egyszerűen muszáj volt megismernem a folytatást, ezért nekiálltam. Lassabban haladtam vele, mint szerettem volna (és szüneteltetnem is kellett turnés könyvek miatt), mivel nagyon hosszú (700 oldal!), és rá kellett állnia az agyamnak, szoknom kellett a környezetet, a világfelépítéséből származó új szavakat. Viszont a végére egész jól belejöttem, büszke is voltam magamra, mert nálam tényleg ritkaságszámba megy, ha befejezek egy angol nyelvű könyvet, de azt hiszem most fordulóponthoz értem! :)


Forrás
A történetünk folytatódik, Feyre visszatért Tavasz udvarába, azonban immár az Éjszaka úrnőjeként. A cselekménynek ezen része igazából a bosszújáról szól, arról, hogy Feyre miként manipulálja Tamlint és a környezetét, és lássuk be, eléggé durván. Csak ámultam, hogy micsoda cselszövés folyt itt kérem szépen, mindenféle harc nélkül, belülről, "ártatlanul" döntötte romokba Tamlin udvarát. Amiből a Tavasz udvarának uralkodója mit sem sejtett (vagyis csak túl későn jött rá), viszont Lucien már nem volt annyira vak. Huh, annyira reménykedtem, hogy ő végre már nem fog gyáván, bábuként viselkedni ebben a részben, hanem kiáll Feyre és az igazság mellett. Szerencsére egy kiadós karakterfejlődést követhetünk végig a személyében, csak azt sajnálom, hogy ehhez az kellett, hogy megtalálja a társát, azaz Elaint. Bármennyire is csíptem Feyre ármánykodásait, már tűkön ülve vártam, hogy újra hazatérjen Rhys és a többiek mellé, főleg mivel sokat nem tudunk meg arról, mi történt velük azóta, főleg Cassian és a szárnya miatt aggódtam. Ó, és ez a találkozás.. Az egyik kedvenc részem volt a könyvben, amikor Cassian és Azriel rátalált a lányra, majd pedig utána, amikor először találkozik Rhysanddel... mondanom sem kell, rögtön tetőfokára hágott a fangirl üzemmód.

Feyrenek azonban rá kell ébrednie, hogy talán hiba volt Tamlin udvarát szabotálni (ennyire), ugyanis a háború már a küszöbön áll, és szövetségesekre van szükségük. És itt jön a képbe a többi udvar. Nagyon boldog voltam, hogy végre megismerhettem a többi udvar vezetőjét is, még ha ilyen körülmények között is.. Legfőképpen Helion és persze Tarquin volt különleges számomra. Mint az tudjuk, a főszereplőinknek nincs könnyű dolguk, hiszen a legtöbben Rhyst Amarantha ágyasaként tartják számon, aki nem tett semmit a több évtizedes elnyomás alatt. Viszont most a férfinak és társainak be kell bizonyítaniuk, hogy igenis mindent a jó cél, a népe védelmének érdekében cselekedett, csak hát ugyebár túl sokáig játszotta a rossz fiút, így csak nehezen képesek bízni benne. Maradjunk annyiban, hogy lesz pár olyan főúr, akiről a legutolsó pillanatig sem tudjuk, hogy melléjük áll-e a harcban. Hybern, de legfőképpen a Cauldron ereje ellen azonban valószínűleg nem lesz elég a főtündérek segítsége, sötétebb alkuk is születni látszanak ebben a részben. Ó igen, visszatér a Csontfaragó (Bone Carver), a takács (Weaver) és még néhány hátborzongatóan rendkívüli alak (Bryaxis, a személyes kedvencem) a harmadik részben is!

A korábbi lezárás után talán nem meglepő, hogy az ACOWAR-ban fontos szerepet kapnak Feyre testvérei is. Bevallom az elején nem igazán voltam kibékülve velük, igazából már az első könyvben sem kedveltem őket igazán, most pedig Elain esetlensége kissé idegesített, Nesta ellenségessége pedig rendkívül kiakasztott. Persze végül rájöttem, hogy kellett az idő mindkettőjük karakterének a fejlődéséhez, sőt ez igazából még nem ért véget a könyv lezártával. A másik oldal pedig az, hogy egy idő után már alig vártam, hogy Cassian és Nesta közös jeleneteit olvashassam. Aztán nagyot koppantam, mivel Sarah jól megtréfált engem, és rá kellett ébrednem az oldalak fogytával, hogy ebben a kötetben bizony nem sok mindenre kell várnom..



Rhys és Feyre párosa még mindig fantasztikus: a jeleneteik olykor érzékiek, máskor fájdalmasak, szívszorítóak, néha a humor is meg-megcsillan, de minden egyes közös pillanatukat öröm volt olvasni. A belső kör többi tagjáról is élesebb képet kaptunk. Mor nagy meglepetés volt számomra, ahogy elmesélte múltját Feyre-nak, hát durva volt, és aztán még ott volt az igazság pillanata is, na erre nem számítottam! Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz az sorsa a továbbiakban. Sokszor tanakodom magamban, hogy kit csípek jobban, Azt vagy Cassiant, de egyszerűen képtelen vagyok döntetni: Azriel visszafogott határozottsága, vagy Cassian beszólásai mögött megbúvó érzékenysége.. ahh, nem lehet választani! Csak abban reménykedem, hogy Sarah mind a négyüknek - Amrennel együtt - meghozza a boldogságot, még ha nem is úgy, ahogy azt korábban hittem. Ebben a kötetben valamilyen okból kifolyólag mindegyikük okozott meglepetést.

Természetesen elérkezik a nagy összecsapás ideje is a történetben, amiben ismét brillírozott a fanatsyk királynője. Nem a megszokott véres, "értelmetlen harcot" olvastam csak (persze azért volt ilyen is), hanem az utolsó pillanatig fordulatos, meghökkentő események forgataga, ahol nem is mindig a fizikai, hanem a logikai, vagy éppen érzelmi döntések kaptak fontos szerepet. És a "nagy finálé" sem abban merült ki, amire gondoltam, hanem akkor csapott le, amikor már nem számítottam rá. Durva! Végül szem nem maradt szárazon, Sarahnak köszönhetően elállt a lélegzetem, kihagyott néhány ütemet a szívem a vége felé, mert túl könnyen nem úszhatták meg a szereplőink ezt a háborút.

Az értékelésem során nem mehetek el szó nélkül Tamlin mellett sem. Amennyire szerettem őt az első részben, annyira kiakadtam rá a folytatásban. Nem szeretnék spoilerezni, de okozott kellemes meglepetéseket ebben a kötetben (habár volt néhány tette/beszólása, ami miatt megint sikerült kiakasztania), a legvégén viszont már-már sajnáltam. Nem Feyre miatt, hanem mert végül is nagyon úgy zárult az egész, hogy mondhatni mindent elveszített. Úgy döntöttem, hogy elengedem a múltalt, nem akarok tovább haragudni rá, legyen boldog, valahol megérdemli, csak Feyre-t és Rhyst hagyja békén!

Az már a könyv végén látszik, hogy folytatás dukál, mert elég sok kiskaput nyitva hagyott az írónő: ez főként a mellékszereplőkre igaz, Feyre testvérei, Lucien, vagy éppen a belső kör tagjai, egyikük sorsát sem zárta le, és én még nagyon sokat szeretnék olvasni róluk. Összességében odavoltam ezért a részért is, izgalmas és körömrágós volt, és persze szenvedélyes és nagyon romantikus. A második kötetet nem überelte (Rhys és Feyre gyönyörű egymásra találását nem is nagyon lehet), de nem kell aggódni, nem maradt el sokkal! Természetesen magyarul is el fogom olvasni, amikor megjelenik, de addig is megnyugodott a kis örült rajongó lelkecském, mert már tudom, mire számítsak! Ó, és ha még nem említettem volna, Sarah J. Maas egy hatalmas zseni! Még mindig.

Értékelés: 5/5


Könyvvilág blog 📚✏♡ (@konyvvilag_) által megosztott bejegyzés,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése