„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/


2018. március 22., csütörtök

Rosemarie Eichinger Esznek-e ​a halottak epertortát?


Különleges új szerzőt hozott el végre magyarul a Kolibri Kiadó. Rosemarie Eichinger ifjúsági regénye úgy dolgozza fel a gyászt, és az elmúlást a gyerekszereplői segítségével, amit kevés könyvben olvashatunk így el. Tarts a Blogturné Klub 4 bloggerével és ismerd meg az Esznek-e a halottak epertortát? című könyvet és a turné végén nyerd meg a könyv egyik példányát!


Könyv adatai
Kiadó: Kolibri Kiadó
Megjelenés: 2018. március 6.
Eredeti megjelenés: 2013
Oldalszám: 160
Fordító: Nádori Lídia
ISBN: 9789634370277



Egy ​különösen szép könyv a gyászról. Egy lányról, akit az iskolában kicsit furcsának tartanak, és egy fiúról, akinek meghalt az ikertestvére. Egy könyv a halálról, de leginkább mégis az életről. Arról, amit elveszítettünk, és arról, amire rátalálhatunk. Legfőképp pedig a temetőből a valódi életbe vezető kiútról, amelynek során még az is kiderül, vajon esznek-e a halottak epertortát…
„Emma vagyok. Az apám sírásó, így sok időt töltök a temetőben, de én nem bánom. Szeretem a temetőt. Itt érzem magam otthon. Még könyvet is vezetek a holtakról. Mint egy krónikás. Megírom, ők hogyan látják a dolgokat. Beszélgetek is velük. "Boldog-e ön most, hogy megboldogult? – kérdezem. – Jól kijön a szomszédjaival, vagy szívesebben nyugodna másutt? Tényleg van szaga alulról az ibolyának?”
Rosemarie Eichinger 1970-ben született, történelem szakon végzett, és Bécsben él. Az Esznek-e a halottak epertortát? című könyvét Ausztriában magas rangú gyerekirodalmi díjjal jutalmazták. A méltán népszerű osztrák írónőnek ez az első magyarul is olvasható kötete.



Még semmit nem tudtam a könyvről, amikor megláttam a címét a blogturnés könyves listában, és gondolom nem meglepő, hogy rögtön felkeltette az érdeklődésem. Vajon esznek-e a halottak epertortát? - teszi fel a kérdést a könyvünk furcsa, de zseniálisan figyelemfelkeltő címe, amit persze aztán meg is válaszol. Ekkor még fogalmam sem volt, hogy valójában egy gyermek/ifjúsági könyvről van szó, aminek főszereplője két 12 éves gyerek, az ő szüleik, és a gyász témája áll a középpontban.
A könyv legnagyobb hibája az, hogy rettenetesen rövid, mindössze 160 oldal. Rosszul fogalmaztam, nem is hiba ez, hiszen a történet így is kerek, az írónő elmondott mindent, amit szeretett volna, inkább csak én fájlaltam, hogy vége van ilyen hamar. Nagyon megkedveltem a szereplőket, legfőképpen Emmát, Petert, és Emma apukáját. A történetünk egyik főszereplője tehát Emma, akinek anyukája a szülésnél meghalt, így édesapjával kettesben – munkájából kifolyólag, ugyanis apja sírásó – egy temetőben él. Emmát ez egy cseppet sem zavarja, hiszen gyerek lévén mindenféle történeteket talál ki a halottakról, arról fantáziál, hogy milyen életük lehet a haláluk után. Ezek a történetek talán egy kicsit morbidnak hatottak egy-két helyen, de 12 éves gyerek lévén az ember nem csodálkozik azon, hogy így találja fel magát az adott környezetben. A lányt egyáltalán nem zavarja, hogy milyen szóbeszédek terjednek róla az iskolában, hogy nincsen egy igaz barátja sem, mert nagyon szeret az apjával kettesben élni.
A könyv elején tehát Emmát ismerjük meg, akit rögtön a szívembe zártam. Ezt a kislányt ugyanis nem ejtették a fejére, kissé akaratos, makacs, de bátor és eleven, a hatalmas fantáziájának köszönhetően pedig jókat mosolyogtam a gondolatain. Aztán itt van nekünk Peter, akiért pedig megszakadt a szívem. A fiú pár nappal a találkozásuk előtt veszítette el az ikertestvérét, Martint, és azóta minden nap a temetőbe jár hozzá. Mondanom sem kell, rettenetes volt olvasni arról, hogy valaki ilyen fiatalon elveszíti a testvérét, és aztán bepillantást nyerhettünk Peter szüleinek életnek nem nevezhető napjaiba is, akiket totálisan lesokkolt fiúk elvesztése. És itt meg kell jegyeznem, hogy a történet néhány pontján nem bújhat el az olvasó a szívszorító, letaglózó, fájdalmas pillanatoktól, amik e súlyos téma velejárói, máskor viszont a gyerekek ártatlan és reménnyel teli lelkének köszönhetően felcsillan a jobb kilátás lehetősége is a sorok között. Ez többek között köszönhető a furcsa találkozásnak a temetőben, ugyanis Emma kíváncsiságát is felkelti a fiú, aki minden nap kijár a testvéréhez. Emma pedig nem az a lány, akit figyelmen kívül lehet hagyni, így lassacskán megismerik egymást, és akarva-akaratlanul némi vigaszt nyújtanak egymásnak, és egy barátság kialakulása kezdődik meg közöttük.


A gyász tehát végig jelen van a történetben, feltárva a dolog rettentő igazságtalanságát, de közben mégis egy gyerekekről (nem csak!) fiataloknak szóló könyvet tart a kezében az olvasó, így az ő lelkületükhöz igazodva valamiféle pozitív, olykor játékos hangulata van, meghozva a reményt is a továbblépésre. Másrészről pedig az olykor felbukkanó humor is enyhít a téma súlyosságán, ami ha nem is hangos nevetésre buzdít, de mégis mosolyogtató pillanatokat okoz az olvasónak.
Emma és az édesapja kapcsolatát is nagyon szerettem a könyvben. Severin Blum egy olyan apa, akiről talán minden kislány álmodik: erős, bölcs, szuper történetei vannak, és persze remekül tud főzni. Végig érződik, hogy Emma odavan érte, ő jelenti számára a világot, éppen ezért nehéz neki elfogadnia, ha más is bekerülne a képbe. Többet nem is árulnék el, mindenesetre az ő életük is nehézségekbe ütközik a történet során.
A történet mindössze pár napot, csak egy kicsiny szeletet tár elénk Peter és Emma újonnan alakult barátságból, a bánat okozta sebek még csak összeforrni kezdtek, de nem gyógyultak be, talán soha nem is fognak. Így a teljes megnyugvásra, továbblépésre még nem kerülhet sor, viszont a gyerekek hatalmas lelki erejének köszönhetően úgy tettem le a könyvet, hogy van remény Peternek és szüleinek arra, hogy ha nem is rögtön, de lassanként haladva megerősödjenek. Nemcsak Peter, de Emma is szembenézett e történetben a gyásszal, hiszen habár ő nem emlékszik elhunyt édesanyjára, mégis most lett elég idős arra, hogy megértse a hiányát. Nem könnyű olvasmány ez, de talán némileg könnyíthet olyan emberek lelkén, akik hasonló cipőben járnak, hiszen a gyerekek, az ő felfogásuk, hatalmas erejük rettentően szerethetővé teszik a könyvet. Bátran ajánlom mindenkinek.


Értékelés: 5/4,5


NYEREMÉNYJÁTÉK

A könyv főszereplője Emma egy temetőben él. Akármennyire is fura lakhely ez, a kislány szeret itt élni, hiszen itt dolgozik apukája. Emmának a temető nem ijesztő hely, kiismeri, mint a saját tenyérét, hiszen sokat sétál itt. A lány minden sírról és kriptáról tud egy-egy történetet, amit a saját könyvében vezet. Most te is belenézhetsz Emma képzeletbeli temetői krónikáiba, hiszen minden blogon találsz majd egy-egy képet egy sírról, és leírást arról az emberről, akit ide temettek el. A te feladatod az lesz, hogy rágyere, hogy kit rejtenek a sírhelyek.
Ha tudod a jó választ, akkor írd be a rafflecopter dobozba a híres ember nevét, és máris esélyed van megnyerni ezt a különleges könyvet a turné végén!



A tragikus autóbalesetben elhunyt angol hercegnő két fiút hagyott maga után (Vilmos és Harry). Halál híre megrázta a világot, mert az egyik legjóságosabb és legsegítőkészebb uralkodó, aki sokat tett a világ szebbé és jobbá tételén. A szívek királynőjeként emlékeznek rá. Sírhelye a northamptoni Althorp birtokon található egy halastó közepén.



Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.





További állomások
03.22. Könyvvilág
03.24. Spirit Bliss
03.26. Szembetűnő




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése