Idén ősszel két csodálatos Colleen Hoover könyv is megjelent a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából. A Velünk véget ér után most a Confess - Vallomás c. könyvével invitálunk titeket egy nyolc állomásos turnéra. Tartsatok Ti is velünk, ha szeretnétek jobban megismerni Auburn és Owen olykor fájdalmas, olykor mosolyt fakasztó történetét!
KÖNYV ADATAI
Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés: 2017. november 24.
Eredeti megjelenés: 2015
Oldalszám: 344
Fordító: Komáromy Zsófia
ISBN: 9789634572428
Mi mindent érdemes kockára tenni a szerelemért?.
Auburn Reed huszonegy éves korára már mindent elveszített, ami valaha fontos volt neki. A lány azért küzd, hogy újra felépítse romba dőlt életét, így csakis kitűzött céljaira összpontosít, és nem engedheti meg magának a hibákat. De amikor munkát keresve belép egy dallasi műterembe, váratlanul éri az erős vonzalom, ami elfogja az ott dolgozó titokzatos művész, Owen Gentry iránt.
Most az egyszer Auburn mer kockáztatni, és a szívére hallgat, ám hamarosan felfedezi, hogy Owen súlyos titkot rejteget. Múltjának árnya tönkretehet mindent, ami fontos Auburn számára, és a lány egyedül úgy teheti sínre az életét, ha kizárja belőle a fiút.
Ahhoz, hogy megmentse a kapcsolatukat, Owennek nincs más dolga, csak vallomást tenni. Ám ebben az esetben a vallomás sokkal ártalmasabb lehet, mint maga a bűn.
A csodálatos és kivételes stílusú Colleen Hoover egy újabb mélyen megható történetet mesél arról, hogy az igaz szerelem és a család olyan köteléket jelent, amit semmi sem szakíthat el.
A Könyvmolyképző Kiadó elkényeztet minket idén ősszel, hiszen két lenyűgöző Colleen Hoover könyv is megjelent náluk. A Velünk véget ér-ről már kifejtettem korábban a véleményem, ami szerintem a legjobb könyve az írónőnek (legalábbis az eddig olvasottak közül), de a Confess - Vallomás sem marad el tőle túl sokkal. E könyv által ismét bebizonyosodott, hogy Colleen akármilyen témához nyúl, azt mindig remekül ábrázolja.
A könyv elején a múltba kerülünk, ráadásul rögtön egy szívszorító helyzetben találjuk magunkat: Auburn még csak 15 éves, éppen búcsút kényszerül venni gyerekkori szerelmétől, a haldokló Adamtól. Nem mondom, hogy nem sokkolt ez a kép, mindenesetre Colleen tett róla, hogy már az első pillanattól fogva feszülten figyeljem az eseményeket. A prológus után a jelenbe csöppenünk, és itt is maradunk a legvégéig. Innentől kezdve már váltott szemszögben ismerjük meg a történetet Auburn, és persze Owen nézőpontjából. A találkozásuk egyébként szerintem nagyon édesen lett megálmodva: Dallasban járunk, amit Auburn portlandi lévén kifejezettem utál, azonban van valami, ami miatt muszáj itt maradnia (úgy döntöttem, hogy ezt nem fogom elspoilerezni). A lány éppen munkát keres, amikor meglátja, hogy egy műterem ajtaja tele van írva különböző vallomásokkal. A másik dolog, ami feltűnik neki egy munkalehetőség, ezt kihasználva lép be a műterembe, és egyben a festő, Owen Mason Gentry (OMG!) életébe. Owen már az első pillanattól kezdve furcsán viselkedik, és aztán hamar ki is derül, hogy nem véletlen, ugyanis - ha a lány nem is tud róla - a közös történetük már sokkal korábban elkezdődött...
Már Auburn és Owen első találkozásának alkalmával részese lehetünk a könyv legnagyobb különlegességének, azaz a vallomásoknak, és azok szerepének. A vallomások Owen munkájához kötődnek, aki ebből meríti a festői ihletét: a galériájának ajtaján található nyíláson keresztül kap sok-sok vallomást mindenféle embertől, és ezeket festi meg. Bevallom őszintén nekem az egész könyvnek ez a része tetszett a legjobban, mert valami elképesztő pluszt nyújtott neki. Colleen ismét azt tette, amit már-már elvárok tőle, hogy egy keserédes romantikus történet mellett, nyújtott valami elgondolkodtatót az olvasó számára. Hiszen ezek a vallomások széles skálán terjedtek, legtöbbször persze megdöbbentők és fájdalmasak voltak, de akadt köztük kedvesebbek, boldogabbak is. És ez az egész ismét csak rávilágít arra, hogy milyen sokfélék vagyunk mi emberek, sokszor menyire gyarlók, máskor mennyire érzékenyek tudunk lenni, de a legfontosabb mégis az, hogy mindenkinek van valamiféle rejtegetnivalója, amitől fél, amiről talán senki sem tud, és ami bizony tökéletlen emberré tesz minket.
Maga a cselekmény eléggé lassan halad, mindig csak picike információkat kapunk, ami továbbviszi a történetet. Persze ez nem azt jelenti, hogy unalmas lenne, csak lassú lefolyású. Ez nem túl meglepő, hiszen maga Owen karakterét is állandóan valamiféle titokzatosság lengi körül, ráadásul - főleg az elején - többször is eléggé kétértelműen viselkedik. Auburnnak egyébként is megvannak a maga problémái, amiről sajnos nem nagyon tudok mit írni, mivel úgy érzem, azzal mindent elárulnék. Hát igen, a CoHo-könyvek már csak ilyenek.
Az egész történetet nemcsak Auburn személyes problémái bonyolítják, hanem Owen rejtélyes viselkedése, és egy bizonyos harmadik személy, Trey is. Nyugi, nem szerelmi háromszögről van szó, de Auburnhoz van köze, nagyon nem akarja őt és Owent együtt látni, és tesz is ezért. Kihasználja a lány Achilles-sarkát, és maga mellé akarja állítani Owennel szemben. De persze nagyon jól tudjuk mi romantikus olvasók, hogy ha egyszer már fellobbant láng, vagy csak egy kis szikra két ember között, azt már nagyon nehéz elfojtani..
Értékelés: 5/5
A csodálatos és kivételes stílusú Colleen Hoover egy újabb mélyen megható történetet mesél arról, hogy az igaz szerelem és a család olyan köteléket jelent, amit semmi sem szakíthat el.
A Könyvmolyképző Kiadó elkényeztet minket idén ősszel, hiszen két lenyűgöző Colleen Hoover könyv is megjelent náluk. A Velünk véget ér-ről már kifejtettem korábban a véleményem, ami szerintem a legjobb könyve az írónőnek (legalábbis az eddig olvasottak közül), de a Confess - Vallomás sem marad el tőle túl sokkal. E könyv által ismét bebizonyosodott, hogy Colleen akármilyen témához nyúl, azt mindig remekül ábrázolja.
A könyv elején a múltba kerülünk, ráadásul rögtön egy szívszorító helyzetben találjuk magunkat: Auburn még csak 15 éves, éppen búcsút kényszerül venni gyerekkori szerelmétől, a haldokló Adamtól. Nem mondom, hogy nem sokkolt ez a kép, mindenesetre Colleen tett róla, hogy már az első pillanattól fogva feszülten figyeljem az eseményeket. A prológus után a jelenbe csöppenünk, és itt is maradunk a legvégéig. Innentől kezdve már váltott szemszögben ismerjük meg a történetet Auburn, és persze Owen nézőpontjából. A találkozásuk egyébként szerintem nagyon édesen lett megálmodva: Dallasban járunk, amit Auburn portlandi lévén kifejezettem utál, azonban van valami, ami miatt muszáj itt maradnia (úgy döntöttem, hogy ezt nem fogom elspoilerezni). A lány éppen munkát keres, amikor meglátja, hogy egy műterem ajtaja tele van írva különböző vallomásokkal. A másik dolog, ami feltűnik neki egy munkalehetőség, ezt kihasználva lép be a műterembe, és egyben a festő, Owen Mason Gentry (OMG!) életébe. Owen már az első pillanattól kezdve furcsán viselkedik, és aztán hamar ki is derül, hogy nem véletlen, ugyanis - ha a lány nem is tud róla - a közös történetük már sokkal korábban elkezdődött...
Már Auburn és Owen első találkozásának alkalmával részese lehetünk a könyv legnagyobb különlegességének, azaz a vallomásoknak, és azok szerepének. A vallomások Owen munkájához kötődnek, aki ebből meríti a festői ihletét: a galériájának ajtaján található nyíláson keresztül kap sok-sok vallomást mindenféle embertől, és ezeket festi meg. Bevallom őszintén nekem az egész könyvnek ez a része tetszett a legjobban, mert valami elképesztő pluszt nyújtott neki. Colleen ismét azt tette, amit már-már elvárok tőle, hogy egy keserédes romantikus történet mellett, nyújtott valami elgondolkodtatót az olvasó számára. Hiszen ezek a vallomások széles skálán terjedtek, legtöbbször persze megdöbbentők és fájdalmasak voltak, de akadt köztük kedvesebbek, boldogabbak is. És ez az egész ismét csak rávilágít arra, hogy milyen sokfélék vagyunk mi emberek, sokszor menyire gyarlók, máskor mennyire érzékenyek tudunk lenni, de a legfontosabb mégis az, hogy mindenkinek van valamiféle rejtegetnivalója, amitől fél, amiről talán senki sem tud, és ami bizony tökéletlen emberré tesz minket.
Maga a cselekmény eléggé lassan halad, mindig csak picike információkat kapunk, ami továbbviszi a történetet. Persze ez nem azt jelenti, hogy unalmas lenne, csak lassú lefolyású. Ez nem túl meglepő, hiszen maga Owen karakterét is állandóan valamiféle titokzatosság lengi körül, ráadásul - főleg az elején - többször is eléggé kétértelműen viselkedik. Auburnnak egyébként is megvannak a maga problémái, amiről sajnos nem nagyon tudok mit írni, mivel úgy érzem, azzal mindent elárulnék. Hát igen, a CoHo-könyvek már csak ilyenek.
Az egész történetet nemcsak Auburn személyes problémái bonyolítják, hanem Owen rejtélyes viselkedése, és egy bizonyos harmadik személy, Trey is. Nyugi, nem szerelmi háromszögről van szó, de Auburnhoz van köze, nagyon nem akarja őt és Owent együtt látni, és tesz is ezért. Kihasználja a lány Achilles-sarkát, és maga mellé akarja állítani Owennel szemben. De persze nagyon jól tudjuk mi romantikus olvasók, hogy ha egyszer már fellobbant láng, vagy csak egy kis szikra két ember között, azt már nagyon nehéz elfojtani..
"– Örökké szeretni foglak. Még akkor is, amikor már nem tudlak. (…) – Én is örökké szeretni foglak. Még akkor is, amikor már nem kéne."A könyv végével aztán összeér a múlt és a jelen, minden kérdés választ nyer. Egy kis fejbekólintást is kapunk az írónőtől, megértjük végre Owen minden cselekedetét. Tényleg fogalmam sincs, hogy tud minden egyes könyvével Colleen elvarázsolni, mindenesetre most is ez történt. Auburn és Owen ismét egy klassz kis páros volt, és a vallomások, a festmények, amik a történet színfoltjai voltak, ezek így együtt nagyon jól működtek. Emellett pedig Adamról sem szeretnék megfeledkezni, hiszen habár csak nagyon rövid idő erejéig találkozhattunk vele, szinte az egész könyv során jelen van a szelleme, és meg kell, hogy mondjam imádtam őt! Ahogy már megszokhattuk az írónőtől, ismét fogtok sírni, de szintúgy nevetni, és persze gondolkodni, merengeni is. Természetesen ajánlom minden Collen Hoover rajongónak, és mindenki másnak!
Értékelés: 5/5
NYEREMÉNYJÁTÉK
A történetben nagyon fontos szerepet kapnak Owen festményei, aki a galériájának ajtaján bedobott vallomások alapján készíti el képeit. A mostani nyereményjátékunkban is a festményeké a főszerep, ráadásul nagyon különleges képeket kell felismernetek, ugyanis a játékban szereplő festmények alkotói hírességek, celebek voltak. A feladatotok természetesen az, hogy megfejtsétek az alkotó nevét, és beírjátok a rafflecopter dobozba. Segítségül a képek alatt adunk némi információt a képek készítőjéről.
Brit trónörökös, II. Erzsébet brit királynő Fülöp edinburgh-i herceg fia.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
További állomások
11.26. - Könyvvilág
11.27. - Angelika blogja
11.28. - Sorok között
11.29. - MFKata
11.30. - Deszy könyvajánlója
12.01. - Kristina blogja
12.02. - Dreamworld
12.03. - CBooks
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése