„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/


2017. június 13., kedd

Böszörményi Gyula: Bitó ​és borostyán


A Könyvhétre Böszörményi Gyula egy újabb Ambrózy báró esetei kötettel örvendeztetett meg minket! Ebben a kisregényben Hangay Mili kisasszonyé a terep, aki életében először old meg teljesen önállóan egy bűnügyet. 

Tarts velünk a turnén, ismerd meg az újabb titkokat, és persze játssz is, hiszen a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából három könyvet is nyerhetsz!

KÖNYV ADATAI
Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés: 2017. június 8.
Eredeti megjelenés: -
Oldalszám: 196
Fordító: -
ISBN: 9789634570172

A hölgyé a terep! 

1900. december 10., este. A Keleti indóházból útra kel az 502-es Budapest–Predeal–Bukarest vonalon közlekedő éjszakai járat, hálókocsijában a híres magánzó detektív, Ambrózy báró tanítványával, Hangay Mili kisasszonnyal, akit szigorú mestere épp száműzetésre ítélt a székesfővárosból. A fényűző, első osztályú kocsikban csupa előkelő, jómódú, kiváló modorú hölgy és úr utazik, akik legrémesebb álmaikban sem gondolnák, hogy mire megérkeznek, az egész Monarchiában csak úgy emlegetik majd az 502-es járatot, mint „a fagyos éjszakában száguldó véres szerelvényt”. 

Az új Ambrózy-történet az Ármány és kézfogó című regény idejében játszódik, és Hangay Mili kisasszony első önállóan felderített bűnügyét meséli el.





Még ha rövid időre is arról szólt a fáma, hogy itt a negyedik rész, úgy tűnik azonban, hogy még várnunk a befejező kötetre. Szerencsére Böszörményi Gyula azért nem hagyott minket teljes kétségek között, ugyanis ismét kaptunk tőle egy spin-off kötetet, a Bitó és borostányt. Meg kell hogy mondjam, hogy habár a 196 oldal úgy elröpült a kezeim között (mindez csak képletesen, mivel e-bookon olvastam), mintha ott se lett volna, azért mégiscsak sikerült újra egy teljes Ambrózy-élményt kapnom. Mondjon bárki bármit, immár túl vagyunk három teljes és két spin-off köteten, mégsem tudom megunni a sorozatot, sőt alig várom, hogy megjelenjen a következő rész.


Jajj, hogy én mennyire szerettem ezt a részt! Még ha csak rövid időre is, de ismét visszacsöppenhettem Mili és a báró nem éppen hétköznapi életébe. Nem bizony, ők ugyanis is egy percre sem unatkozhatnak (de ezt már úgyis tudjuk), nem mehetnek sehova anélkül, hogy valamilyen kalamajkába ne keveredjenek, ami természetesen azzal jár, hogy  nyomozói tudásukat is elő kell venniük. Hogy egy kis távpontot adjak, ott kapcsolódik be a Bitó és borostyán a harmadik kötetbe, amikor is a nagyon morc báró úr miután Pilisy Róza bordélyházában találja Milit, száműzi őt Pestről Marosvásárhelyre. Vagyis pontosabban az első szerencsétlen visszaszökési kísérlet után járunk. Milinek tehát nincs más választása, mint felülni a szülővárósába zakatoló vonatra, azonban hamar kiderül, hogy (a báró hajának őszülését okozva) nem lesz nyugalmas útja, mert már a pályaudvaron egy gyilkosságba botlanak. Ez pedig csak tovább fokozódik a vonatot, ahol szintén rejtélyes ügyeket kell megoldani a lánynak, immáron egyedül - ugyanis Mili ebben a részben csak magára, avagy a Richárdtól tanult készségekre számíthat.

Böszörményi Gyula talán kicsit enyhíteni akart a báró 3. kötetben tapasztalt extra morcosságán, ebben a részben ugyanis - természetesen megőrizve rideg nyugalmát - kaptunk némi kedvességet és mosolyt(!) a mi bárónktól, arról nem is beszélve, hogy humorát is megvillantotta. Persze megvoltak a mondhatni szokásos szócsaták, amik nélkül nem is lenne kerek egész a történet, de azért ebben a részben a Mili és mi örömünkre kissé oldottabb hangulatban volt. Ami persze nem jelenti azt, hogy néha nem kólintottam volna fejbe valami beszólása miatt. Milit szerencsére azonban - velem ellentétben - erősebb fából faragták, mindig képes felvenni a kesztyűt Richárd hangulatingadozásával. 

,,– Igazolvány – mondta, mikor ránéztem. 
– Miféle? 
– Detektív, avagy bármilyen más rendőrhatósági. Kérem, Milike, mutasson fel egy ilyet, és én máris átengedem kegyedet. 
– Az bajos lesz – sóhajtottam –, mivel az én igazolványom egy 189 centiméter magas, hullámos hajú, szakálltalan, ám hercig bajuszt viselő, gesztenyebarna szemű férfú, kinek különös ismertetőjegye, hogy hölgytársaságban sokszor göcsörtös, durva tölgyfabunkóvá változik. 
Mivel a két jelenlévő úr néma hökkenettel bámult rám, mint akik nem értik, kiről beszélek, sietve hozzátettem: 
– A neve Ambrózy Richárd báró, a hírneves magánzó detektív, aki azonban sajnálatos mód épp nincs nálam, így felmutatni sem tudom."


Így tehát ez a meglepetéskötet teljesen levett a lábamról, és most már talán kibírom valahogy a befejező(?) részig. A Bitó és borostyán nagy kedvenccé vált számomra, Böszörményi Gyula ismét komolyan vette a feladatát, megint csak lenyűgözött egy minden részletben klappoló, elképesztő és fordulatos történettel, amelyben a végén egy szál sem maradt elvarratlanul. Tetszett, hogy Milinek most egyedül kellett nyomoznia, ami persze egy pillanatra se okozott neki gondot, hiszen elképesztő egyéniség, aki minden helyzetben feltalálja magát, és még az sem tántorítja el őt a megfejtéshez való út megtalálásától, hogy szoknyát visel nadrág helyett. Aki esetleg azért aggódna, hogy Richárd emiatt nem szerepel sokat a történetben, az ne tegye, mert így vagy úgy, de a báró mindig meg tud lepni  minket, és a legváratlanabb és szorultabb helyzetben bukkan fel és segít be Milinek. Éljen!

Értékelés: 5/5*

NYEREMÉNYJÁTÉK

Immáron az ötödik Ambrózy báró esetei könyv megjelenésének örülhetünk, igaz, ezekből kettő kisregény :)
A mostani játékunk során az fog kiderülni, hogy mennyire ismered a könyveket. Minden állomáson találsz egy idézetet, a feladatod, hogy eldöntsd, melyik kötetből származik, és írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába a megfejtéseket.. Annyi könnyítést tettünk, hogy a Bitó és borostyánból nem idéztünk.

 ,,– Látom, a kisasszony Jókait olvas. Mondja, nem túl nehéz ez magácskának? 
(…) 
– Nehéz volna? – bámultam rá elkerekedő szemmel, majd fél kézzel néhányszor megemeltem az ölemben heverő kötetet. – Nem, uram, én egész könnyen elbírok vele. 
A fiatalember bambán bámult vissza rám. Először láthatóan fel sem fogta a tényt, hogy épp ki lett gúnyolva. Ám mikor az ablaknál ülő idős hölgy (összesen csak mi hárman voltunk a kupéban) halkan felnevetett, végre leesett neki a papírkoronás. 
– Oh, nem a súlyára gondoltam – mondta a fiatalember, s arcát haragos pír öntötte el."

Figyelem! A kiadó csak magyarországi postacímre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk.






További állomások

06.11. - Szembetűnő
06.13. - Könyvvilág
06.17. - Deszy könyvajánlója
06.19. - Dreamworld
06.20. - Sorok között
06.21. - Zakkant olvas


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése