„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/


2017. április 14., péntek

Paullina Simons - A ​Bronzlovas



A Könyvmolyképző Kiadó jelenteti meg a Könyvfesztiválra Paullina Simons: A Bronzlovas című történelmi romantikus regényét. Tatjána és Alexander szerelme az egész világon óriási siker, végre meghódíthatja a magyar olvasók szívét is ez csodálatos történet.  Kövesd a blogturné négy állomását és esélyed lesz megnyerni a  nyereménykönyvet.

KÖNYV ADATAI
Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés: 2017. április 20.
Eredeti megjelenés: 2001
Oldalszám: 872
Fordító: Farkas János
ISBN: 9789633994863

Leningrád, 1941. A fehér éjszakák fényében még látni a város egykori nagyságát, a palotákat és sugárutakat, egy letűnt kor meséjét, abból az időből, amikor Leningrádot még Szentpétervárnak hívták. 
A két lánytestvér, Tatjána és Dása egy ágyon osztoznak és egy szobában laknak bátyjukkal és szüleikkel. 
Kemény és nélkülözésekkel teli életük megszokott rendje semmivé lesz, amikor 1941. június 22-én Hitler megtámadja Oroszországot. A Metanov család és Tatjána számára az élet már sosem lesz olyan, mint volt. Egy ragyogó nyári napon Tatjána megismerkedik egy Alexander nevű jóképű katonatiszttel. 
A család rengeteg szenvedésen megy keresztül, ahogy Hitler seregei közelednek Leningrád felé, és az orosz tél is lassan beköszönt. Az ostromlott városban, a bombázások közepette Tatjána és Alexander elkerülhetetlenül sodródnak egymás felé, de szerelmük szétszakíthatja Tatjána családját és a kapcsolatuk mélyén lappangó titok bárki életére veszélyes lehet, aki csak tudomást szerez róla.



Őszintén szólva, amikor jelentkeztem a A Bronzlovas turnéra, nem voltak nagy elvárásaim a könyvvel kapcsolatban, akkor még nem is sejtettem, hogy ilyen mély benyomást fog tenni rám. Pedig ez történt, szavakkal nem tudom leírni, hogy mit éltem át olvasás közben, az a sok-sok érzés, ami felgyülemlett bennem, elmondhatatlan, teljesen a hatása alá kerültem. Ritkán olvasok olyan könyvet, ami 600 oldalnál hosszabb, mert annak tényleg nagyon tehetséges írónak kell lennie, aki ilyen sok oldalon keresztül - jelen esetben 872 - fenn tudja tartani a figyelmet, úgy hogy ne érezzük azt, hogy csak nyújtja az egészet, mint a rétestésztát.  Tatjána és Alexander történeténél viszont semmi ilyesmit nem éreztem, sőt, amikor véget ért, egy hatalmas űrt hagyott maga után, az érzéssel, hogy miért most, miért így?
,,Túl jó, gondolta Tatjána. Egyszerűen túl jó. A szél belekapott a hajába és egyik kezével hátrafogta, míg körbenyalta a sima fagylaltgömböt. Keresztbe tette a lábát, majd újra egymás mellé, hátrahajtotta a fejét és lassan lenyelte a fagylaltot és azt a dalt kezdte dúdolni, amit mostanában mindenki énekelt: (...) Tökéletes nap volt. Öt percre abbamaradt a háború, és nem volt más, csak egy káprázatos vasárnap a júniusi Leningrádban."

A háború idején játszódó romantikus történeteket mindig is szerettem - nagy kedvencem Eric Knight Légy hű magadhoz könyve -, még akkor is, ha szinte mindig valamely főszereplő halálával végződik. A Bronzlovas azonban egy teljesen más aspektusból közelíti meg a témát, a romantikus szálra nagyobb hangsúlyt fektet, aminek én nagyon örültem, de a könyv hossza eleget tesz annak is, hogy még véletlenül se feledkezzünk meg arról,  hogy itt bizony kemény háború folyik. A helyszín, Leningrád nekem különösen sokat jelentett, hiszen engem mindig is érdekelt az orosz kultúra, a látnivalók, Moszkva és Szentpétervár olyan helyek, ahová szívesen elutaznék, még az FSZ-es szakdolgozatom témája is e két város köré íródott. Ráadásul még háborús témában sem olvastam ezelőtt olyan regényt, amiben Szovjetunióé a főszerep, így ez mindenképpen közrejátszott abban, hogy el akarjam olvasni a történetet.


Szóval, ahogy említettem, mondhatni vakon vágtam bele a történetbe, mit sem sejtve arról, hogy milyen hamar be fog szippantani az események alakulása. A történet azon a napon kezdődik, amikor a német seregek megtámadják Szovjetúniót, és ami aztán teljesen megváltoztatja a Metanov család életét. Egy jó ideig azonban a kedves főszereplőnk Tatjána nem is sejti, hogy milyen következményei vannak a háborúnak, csak szépen lassan bontakozik ki előtte és az olvasó előtt is minden olyan borzalmas változás, amit a háború hoz magával. Persze azért a szülei megéreznek valamit, éppen ezért attól félve, hogy fiúkat, Tatjána ikertestvérét, Pását besorozzák, inkább elküldik őt egy táborba, akkor még nem is sejtve, hogy mekkora hibát követnek el ezzel. De ahogy említettem, Tatjána gondolatait egyelőre más dolgok, vagyis inkább személyek töltik ki, nevezetesen a félelmetesen jóképű katona, Alexander Belov. Hát igen, onnantól kezdve, hogy a fagyiját élvező Tatjána a buszra várva észreveszi, hogy egy titokzatos idegen bámulja őt, én teljesen elvesztem. Annyira édes volt az a helyzet, ahogy találkoztak, hogy az én szívemet - Tatjánáéval együtt - rendesen megdobogtatta, és már ekkor érzi az olvasó, hogy bizony a sorsuk megpecsételődött, nekik együtt kell lenniük! Az a rózsaszín buborék azonban, amiben addig lebegünk, amíg Alexander hazakíséri lányt, egy pillanata alatt kipukkad, és a rémes valóság fájdalmasan fejbe kólint minket. Itt jön a képbe ugyanis Dása, Tatjána nővére, aki a legelején arról áradozott húgának, hogy ő bizony megtalálta a szerelmet, gondolom már sejtitek, hogy nem más személyében, mint Alexander. Innentől kezdve pedig azt hiszem életem legszörnyűbb szerelmi háromszögét kellett elszenvednem, még soha ennyire nem sajnáltam szereplőket, mint Tánya és Alexander, és még soha ennyire nem idegesített senki úgy, mint Dása. Ráadásul Dása egyáltalán nem könnyíti meg a helyzetünket, hiszen nagyon önző, sekélyes, egyszerűen lehetetlen megkedvelni. Viszont ő Tánya nővére, aki viszont túlságosan is önzetlen, így hallani sem akar arról, hogy Alexander elhagyja Dását...





Mindezek ellenére senki ne ijedjen meg, hiszen a regény azért jóval többről szól, mint egy elfuserált szerelmi háromszög. A háború ugyanis észrevétlenül napról napra egyre jobban furakodik be a szereplőink életébe, és nehezíti meg azt. Az egyre kevesebb fejadagok, a rengeteg eltűnt személy, a hullák megjelenése az utcákon a kíméletlen valóságot tükrözi, és egy idő után, a háború teljes valójában is eléri Leningrádot, ugyanis a bombázások is megkezdődnek. A legszörnyűbb mégis - ha lehet ilyet mondani - amikor beköszönt a fagyos tél és vele együtt az éhezés is. Nos, azt az érzést, amit ezekben a fejezetekben átéltem, biztosan nem tudom hűen visszaadni, mert amin Tánya és családja keresztülment, az valami szívszaggató volt. Ahogy legyengülnek, ahogy megbetegszenek, ahogy minden előjel nélkül összeesnek az utcákon, és igen, végül meghaltak az emberek Tánya körül, míg végül őt magát is be akarja szippantani a sötétség, egyszerűen brutális volt. Azt hiszem ezek a sorokat volt a legnehezebb olvasni, mert a tehetetlenség, a reménytelenség teljesen átvette az uralmat a történet fölött, és úgy érzetem sosem lesz jobb.



Szerencsére azonban mégis lett jobb, ugyanis az írónő megajándékozott minket néhány fejezetnyi szó szerinti utópiával, amit egy szóval csak úgy jellemeznék, Lazarevo. A rengeteg szenvedés után Tánya és Alexander kapott pár hétnyi nyugalmat és boldogságot Lazarevoban, amit rendesen ki is használtak. Jajj hogy én mennyire szerettem ezeket a pillanatokat! Egyszerűen imdánivalóak voltak együtt, szerintem az írónő is érezte, hogy a rengeteg szörnyűség után - és előtt - szüksége volt a történetnek és szeplőknek néhány tünékeny boldog pillanatra, egy kis megerősödésre.

,,-Sura, hogy állhatunk ilyen közel egymáshoz? Hogy lehet köztünk ilyen szoros kapcsolat? Az elejétől fogva. -Mi nem állunk közel egymáshoz. -Nem? -Nem. És nincs köztünk szoros kapcsolat. -Nincs? -Nincs. Mi lelki társak vagyunk."

Ritka az olyan nő főszereplő, akit teljes mértékben a szívembe tudok zárni, Tánya mégis ilyen. Persze még sokat kell fejlődnie, felnőnie, de ez talán annyira nem meglepő, hiszen a történet elején még csak 17 éves. Ennek ellenére mégis kiemelkedő karakter, a lány családja sokszor nagyon érthetetlenül és bugyután tudott viselkedni, mindig Tánya volt a bűnbak, akármi rossz is történt, fogalmuk sem volt arról, hogy valójában mennyire értelmes és érzelmes szívű lánnyal élnek együtt. Alexander már jóval összetettebb karakter volt, kettejük kapcsolatát még egy a múltjából fakadó titok is megnehezítette, ami ördögi alakot is öltött, Dimitrij személyében. Ezt nem részletezném, mert nem akarok túlságosan spoilerezni.

Nem tudom, hogy azért mert olyan nagy hatással volt rám a könyv, vagy azért mert nagyon hosszú volt, amiben állandóan zajlottak az események, minden esetre rég írtam már ilyen hosszú posztot - és valószínű még mindig tudnék írni. Amikor olyan könyvről hozok bejegyzést, ami kedvencemmé vált, mindig attól félek, hogy nem tudom elég jól átadni az érzelmeimet, hogy az írásomból nem jön át teljesen, hogy mennyire szerettem a könyvet. Pedig valóban így volt, hiszen a szereplők csodálatosak voltak, a romantikus szál lehengerlő és szívszaggató, és nem kell félni az oldalak számától sem, mert akármennyire is sok, a végén azzal a kiáltással fogod letenni, hogy mégis hol van a folytatás? Hát van kérem szépen, ugyanis A Bronzlovas nem egyedülálló kötet, a következő rész Tatjana and Alexander címet viseli, én nem bírtam magammal és már el is kezdtem olvasni! Szóval nagyon hálás vagyok azért, hogy lehetőségem volt elolvasni a könyvet, mert imádtam minden fájdalmával, minden idegörlő pillanatával együtt!

Ha felkeltette az érdeklődésed az értékelésem, és olvasni szeretnéd a könyvet, akkor csatlakozz bátran a regényhez létrehozott kihívásomhoz is! :) Katt IDE

Értékelés: 5/5*

NYEREMÉNYJÁTÉK
Elevenítsd fel a történelem tudásodat! Minden állomáson egy kérdést kapsz, ami összefügg a regény eseményeivel. Nincs más dolgod, mint beírni a választ a rafflecopter doboz megfelelő sorába!

A Szovjetunió elleni támadás kódneve

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.




További állomások

04.12 Kelly és Lupi olvas
04.14 Könyvvilág
04.16 Szembetűnő
04.18 Kristina blogja

2 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett a bejegyzés, remélem sokan fogják szeretni ezt a történetet :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! :) Ezzel én is így vagyok, úgy érzem, mindenkinek olvasnia kellene, hogy átéljék azt, amit mi is olvasás közben!

      Törlés