„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/


2017. február 22., szerda

Tammara Webber - Sweet ​– Édesem


A fiú a lánynak élete nagy szerelme, de nem tud róla. 
A lány egyetlen pillanatnyi önfeláldozás a fiú egész életen át a fennmaradásért vívott harcában. 

Az alapdiploma és az orvosi egyetem közötti nyárra hazatérő Pearl Torres Frank két dolgot tud: Boyce Wynn megtestesíti mindazt, amitől menekülnie kellene, és mindazt, amihez hanyatt-homlok rohanna. Lázadó és harsány. Nem zavartatja magát a közvéleménytől. Szenvedélyes. Erős. Veszedelmes. 

És van még egy tulajdonsága, amit Pearlön kívül mindenki előtt titkol: 

Édes. 

A fiú tombolt és sebeket szerzett, de kitartott. 

A lány mindig szót fogadott, de most nem találja a helyét.


,,Egyszer találkoztam azzal a mondással, hogy a szívnek nem lehet parancsolni, és rögtön úgy véltem, hogy még ha ez igaz, akkor sem hallottam soha életemben ennél elbaszottabbul hasznavehetetlen kamu dumát lökni. Se magyarázat, se útmutatás, se megoldás. A bölcs mondásoknak elvileg egyszerűsíteniük kellene valami biszbaszt, nem tovább komplikálniuk.A szívnek nem lehet parancsolni. Köszi szépen! Hát aztán?"

Tammara Webbernek különleges hely jutott a szívemben, ugyanis az Easy - a Szív körvonalai első része - az elsők között volt, amit new adult műfajban olvastam. A könyvbe (és a műfajba) hamar bele is szerettem, ami köszönhető volt az egyik általa megformált karakternek, Landon Maxfieldnek. Ez csak fokozódott a folytatás megjelenése után, amiben ugyebár közelebbről megismerhetjük Landont, a múltját, érzéseit. Nade, hogy a jelenbe maradjunk, miután nagy nehezen eljutott a tudatomig, hogy év végén megjelent a Sweet, rögtön olvasni akartam, hiszen a bizalmam már rég megvolt a sorozatban.

Édes. Tökéletes címe a könyvnek, ugyanis ahogy haladtam a történettel, pontosan ez a szó motoszkált a fejemben. Ahogy azt az írónőtől megszokhattuk, a főszereplőink élete nem könnyű. A harmadik kötetben visszatérünk Landon Maxfield lakhelyére, itt él Boyce Wynn, akinek a neve ismerős lehet a Breakable-ből, hiszen ott már feltűnt Ladnon történetében, őszintén szólva azonban én már nem nagyon emlékeztem rá. Ez azonban nem is olyan nagy gond, mert így legalább el tudtam szakadni a múlttól, és meg tudtam ismerni saját szemszögéből ezt a fenegyereket. A könyv elején megismerjük a fiú keserű történetét, miszerint részeges és erőszakos édesapjával élt egy lakókocsiban, aki nemrég halt meg, anyja pedig még gyerekként elhagyta őket. Egyetlen támasza, a bátyja meghalt katonaként, jelenleg pedig az autószerelő műhelyéből próbál megélni. Szóval mondhatjuk, hogy nem éppen könnyű lapokat osztott neki a a sors. Női főszereplőnk, Pearl, Boyce tökéletes ellentéte. Az alapképzés után mindenki azt várja el tőle, hogy orvosi egyetemre menjen, a lánynak azonban más tervei vannak, visszavágyik szülővárosába, hogy tengerbiológusnak tanuljon. Ezt meg is valósítja, ugyanis életében először szembeszállva édesanyjával végre saját döntést hoz, és beiratkozik a helyi egyetemre. 

Amiről nem szóltam még, hogy mégis hogyan kapcsolódhat össze ennek a két teljesen ellentétes embernek a sorsa. Annyi biztos, hogy érdekesen alakult az egész életük, annyira, hogy már gyerekkoruk óta ismerik egymást, sőt vonzódnak egymáshoz, azonban egész életükben meghúzzák a határt a (titkos) barátságig. Ez hol érthető, hogy érthetetlen okokból történik így, az persze nyilvánvaló, hogy teljesen más körökben mozognak, Pearl gazdag, Boyce szegény, a lány éltanuló, míg Boyce tipikus rosszfiú. Ezek az okok pedig nagyon hosszúra nyújtják a fiatalok egymásra találásnak útját. 

Tammara tehát érdekesen alakította a szálakat. Főhőseink nagyon sokáig nem lépnek túl a ,,barátság zónán", csak lassacskán bontakoznak ki az érzelmeik egymás irányába. Ehhez még hozzájön, hogy folyamatosan vissza-visszatekintünk a múltba, hogy megismerjük a kapcsolatuk kialakulásának részleteit, és jelenének miértjeit. Lehet hogy valaki unalmasnak találná ezt a lassúságot, én azonban nagyon élveztem olvasni, átélni azokat a részeket, a kis apróságokat, amik aztán segítették őket az egymásra találásban. Tammara szerintem gyönyörűen ír, és a szerelmi szál alakulása mellett rengeteg más az életről szóló tanulságokat is megfogalmaz, ami habár késlelteti a végkifejletet, de mégis megéri olvasni. Persze az is igaz, hogy ebből kifolyólag az ember úgy érezheti, hogy nincs valódi konfliktusa a történetnek, csak annyi, hogy szereplők nem mernek lépni, pedig egyértelmű a vonzalom közöttük.

,,A barátág ott kezdődik, hogy az emberek támogatják egymást. Ha egy barátság hülyeségekkel kezdődik, az a barátság is hülyeség." 

Nagyon élveztem, hogy visszatérhettem egy jól ismert, otthonos világba, ami ismét megdobogtatta a szívemet. A szereplők szerethetőek voltak, könnyű volt azonosulni velük, a problémáikkal. Ez fokozottan igaz Boyce-ra, ugyanis - Landonhoz hasonlóan - neki nagyon nehéz sors jutott. Úgy látszik az írónő erős, de sebzett szívű fiúkról szeret írni. Emellett pedig régi kedvenceinkről - ha csak rövid időre is - olvashattam, ami szerintem mindig nagy öröm egy könyvmolynak. Szóval én mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, úgy vélem egyedül is megállja a helyét, de persze úgy az igazi, ha az első (két) rész után olvassa az ember.

Értékelés: 5/4,5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése