„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/



2017. január 29., vasárnap

Donna MacMeans - Nászéjszaka


Francesca ​a tizenkilencedik századi Amerika egyik leggazdagabb családjának örököse, de nehezen viseli az ezzel járó kötöttségeket: úgy érzi, az illemszabályok gúzsba kötik az életét. Ráadásul gyerekkora óta irtózik a tömegtől, és arról ábrándozik, hogy csendesen él választottja, egy hétköznapi ügyvéd oldalán. Törtető anyja azonban a vagyon mellé címet is akar szerezni a családnak, ezért egy elszegényedett angol herceget szemel ki a lánya jövendőbelijének. Nem elég, hogy szegény Francescát elszakítják a szerelmétől, még a rideg Angliába is el kell költöznie. Arra azonban végképp nem számít, hogy a nászéjszakáját olvasással fogja tölteni. Újdonsült férjét ugyanis a szerelemnél láthatólag jobban érdekli, hogy neje alaposan megismerje leendő családja történetét és az angol etikettet. Szerencsére a családfán kívül más olvasnivalót is talál: egy kurtizán naplója kerül a kezébe, amelyből megtanulhatja, hogyan csavarhatja el a szigorú herceg fejét. 

Donna MacMeans szenvedélyes és egyben szellemes regényének szereplői, az újgazdag amerikai örökösnő és a konzervatív angol herceg első ránézésre nem is különbözhetnének jobban egymástól. Minél több időt töltenek azonban együtt, annál inkább rájönnek, hogy közelebb állnak egymáshoz, mint először gondolták.

A sorozatra, illetve a könyvre még egy könyves blogon találtam rá, a fülszöveg és a pozitív értékelés felkeltették az érdeklődésem. Mivel azonban a Nászéjszaka a Chambers testvérek sorozat második része, rendes könyvmoly lévén először elolvastam a kezdő kötetet. A szerelem iskolája nagyon bájos történet volt, az erről írt véleményemet ITT el is olvashatjátok. Annak idején lehetőségem volt beszerezni mindkét könyvet, csak aztán ahogy az lenni szokott, az első rész után valami miatt elterelődött a figyelmem. Január viszont a tökéletes hónap arra, hogy olyan könyveket olvassunk el, amire aztán majd egész évben a rengeteg megjelenés miatt nem jut idő, így jutottam el én is oda, hogy kézbe vegyem a folytatást.
,,A férfiak szívéért folytatott csatát ritkán lehet illendő viselkedéssel megnyerni."
Sosem tagadtam, hogy a romantikus írások kedvelője vagyok, ezen belül pedig a történelmi romantikusoknak is külön hely van szívemben, hiszen nagyon szeretek elidőzni a - legtöbbször - 18. és 19. században, megismerni az akkori világot, viselkedést és persze a sokban különböző értékrendet. A történet középpontjában a már első részben is feltűnt William Chambers áll. A férfi Nicholas testvére tehát, és bizony nekem nem igazán volt szimpatikus még az első részben. De hát, mire jó egy saját könyv, ha nem arra, hogy jobban megismerjük azt, aki egykor csak egy (unszimpatikus) mellékszereplő volt, és megértsük a miérteket. Most is erről van szó, Will ugyanis egy teljesen más szemszögből mutatkozik meg előttünk. A női főszereplőnk Francesca, egy vagyonos amerikai, aki már eltervezte, hogy titkos szerelméhez, Randolph-hoz megy feleségül, és boldogan élnek együtt, amíg.. Édesanyja azonban keresztülhúzza számításait, ugyanis neki nem elég a pénz, ő címet is akar lányának, ezért eltervezi, hogy hozzáadja egy angol herceghez, aki pedig nem más, mint William Chambers. A férfinek nyilván eszébe sem jutna érdekházasság, ha nem nyomná a vállát a felelősség terhe, így azonban kénytelen ő is belegyezni ebbe a furcsa szövetségbe. 

Habár szerelemről szó nincs, a szikra azonnal felgyúl kettőjük között, és csak nagyon nehezen tudják megállni, hogy ne hálják el a házasságukat. És hogy miért kell küzdeniük, ha egyszer házasok? Nos, Will valamiért azt feltételezi, hogy Fran már volt más férfival, sőt gyermeket is vár, ezért mindenáron meg akarja akadályozni a lány közeledést. Fran viszont annyira szeretne gyermeket a férjétől, hogy minden trükköt bevet, hogy elcsábítsa őt. Köztük egy francia kurtizán naplóját is elolvassa, ami persze nem kevés fondorlatot tartalmaz a férfiak fejének elcsavarásához. E kettő elegyéből termesztésen rengeteg humoros jelenetet kapunk, amit élvezet volt olvasni. Viszont ez okozott bennem némi negatív érzést is. Egyrészt számomra egyáltalán nem volt világos Will gondolatmenete, sokszor feleslegesnek éreztem a visszatáncolásait, másrészt pedig - ebből adódóan - nagyon sokáig elhúzta ezt a huzavonát a kedves írónő, így a végén a szerelmes jelenetek nagyon elkapkodottak lettek - én legalábbis így éreztem.


Amit viszont még mindig nagyon szeretek, az a szerző stílusa és írásmódja, ami hihetetlenül gördülékeny, olvasmányos, sokszor humoros és természetesen nagyon jól beleillik ebbe a korba. Ami pedig szintén öröm volt, hogy régi szereplőink is visszatértek, az édes Emma és a sziporkázó Nicholas. Emellett pedig a jelenlegi főszereplőkkel sem volt kifejezett probléma, Frant ártatlanságának és tettrekészségnek kombinációja nagyon bájossá tette, Will pedig egy igazi herceg, határozott, méltóságos, aki azonban most megmutatta érzékenyebb oldalát és félelmeit is. Egyedül a már említett gondolatmenetével nem tudtam mit kezdeni.

Összességében tetszett a könyv, mert megnyugtatóan hatott rám egy stresszes időszakban, habár azért azt elmondanám, hogy a kezdő kötetet jobban élveztem. Ennek ellenére örülök, hogy elolvashattam, mert úgy érzem a műfajban - amihez mindig szívesen visszatérek - megállja a helyét, a kor szépségeihez és nehézségeihez is ismét egy picit közelebb kerülhettem, ami számomra mindig utánozhatatlan érzés. Mindenképpen ajánlom a sorozat kedvelőinek, már csak azért is, mert idén jön a harmadik rész, amelyben az urak lánytestvérének, Lady Arianne Chambersnek a történet olvashatjuk el. 

Értékelés:5/4

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése