„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/


2016. november 26., szombat

Szurovecz Kitti - Hópelyhek ​a válladon

Arlene ​​28 éves tévériporter, aki a munkájában és a házasságában egyaránt kiégett; mindennapjai egyetlen érdekes színfoltja ötéves lánya. A fiatal anyuka már jó ideje úgy érzi, csupán statisztaszerepet játszik saját életében, amikor egy nap úgy dönt, elhagyja a férjét, és a kis Laurennel együtt nagyanyja házába költözik, a városba, ahová legszebb gyermekévei kötik. 

Hayden 33 éves művészi jégszobrász, jóképű és titokzatos. Városszerte pletykák célpontja, hiszen apjával és húgával él, látványos karrierje ellenére sincsenek közeli barátai, mosoly pedig kizárólag akkor villan fel borostás arcán, ha imádott jégszobraival foglalatoskodhat. 

Kettejük találkozása sorsszerű. Arlene az első pillanattól ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy boldoggá tegye a férfit, akiből valósággal árad a szomorúság. Hayden nehezen, de megnyílik felé, a legfontosabb dolgot azonban jóhiszeműen elhallgatja előle, és ezzel nemcsak a nőt, de a kislányát is veszélybe sodorja… 


,,A szerelme egy feneketlen tó, amibe akkor is könnyű belefulladni, ha amúgy jól úszol."
Mostanában nagyon belejöttem a karácsonyi történetekbe, így arra gondoltam, ideje már, hogy Szurovecz Kitti könyvét is elolvassam. A könyv már egy ideje ott pihen a polcomon, így nem igazán emlékeztem a fülszövegére, csak a kedves téli borítót és címét figyeltem, ami alapján egy édes romantikus történetet vártam. Hát nagyot tévedtem! Nem mintha nem lett volna benne szerelmi szál, csak éppen másként, mint azt megszoktuk. De erről később. Szurovecz Kitti neve egyébként már korábbról is ismerős volt nekem, azonban ez volt az első regényem tőle, de az általa nyújtott élmény után, biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó. Felhívnám a figyelmet, hogy a bejegyzés viszonylag spoileres lesz a főszereplőnk, Hayden személyét illetően. 

Forrás
A prológusban megismerhetjük Arlene sötét múltjának egy darabkáját - egy agresszív apával -, így már azért sejthető volt, hogy nem egy könnyű olvasmány lesz. Aztán a jelenbeli eseményeknél egy kicsit nyugodtabb mederbe érkezünk: Arlene lányával elhagyja férjét, és Frankilnbe költözik. A 28 éves nő a döntését azért hozta meg, mert rövid házasságuk alatt már úgy érzi, hogy Colinnal elhidegült a kapcsolatuk, eltávolodtak egymástól. Az a bizonyos bizsergető, szenvedélyes, pillangó röpködős szerelem elmúlt köztük, és Arlene úgy érzi, hogy túl fiatal ahhoz, hogy ez így alakuljon, így hát elköltözik. Franklinben kap rögtön új állást, és legjobb barátnője is itt lakik, így nem érzi magát egyedül. Aztán pedig nem kell sokat várnia az új és izgalmas keresésével, ugyanis betoppan az életébe a jégszobrász, Hayden Clark, és Arlene egy szempillantás alatt megkapja azt, amire olyan nagyon vágyott: szenvedélyes érzelmeket, szexuális feszültséget és elgyengülő térdeket. Hayden Clark azonban egy nem mindennapi személyiség. Az elején, habár nem feltűnően, de utalnak rá jelek, azonban inkább csak úgy tűnik, hogy olyan karakter ő, akit már megszokhattunk néhány YA/NA könyvekből: mogorva, szeszélyes és ó igen, birtokló. Azonban ez tényleg csak pár fejezet erejéig tart. Hiszen ahogy haladunk előre a könyvvel, úgy válik egyre világosabbá, hogy bizony valami nem stimmel Hayden Clarkkal. 
,,Nincs szebb szépség, mint a a pillanatnyi."
Valami hihetetlenül jól építette fel az írónő a történetet és Hayden személyiségét. Kezdődve az apróbb ,,bakikkal", kisebb, majd nagyobb veszekedésekkel, pillanatnyi majd egyre gyakrabban előforduló hangulatingadozással és még sorolhatnám. Végül pedig egyre jobban világossá válik, és aztán ki is derül, hogy valami baj van vele: Bordeline személyiségzavar. Szurovecz Kittitől kaptunk egy kis felvilágosítást a könyvben erről az állapotról. Bizony nem betegség, hanem állapot és csak nagyon nehezen, hosszú idő leforgása alatt gyógyítható. A Bordelineban szenvedők szörnyen szélsőségesek, az egyik percben gyűlölnek, a másikban szeretnek, hol magukba zárkóznak a világ elől, hol a középpontban vannak: általában jeleneteket rendeznek. Párkapcsolatban nagyon nehéz élniük, hiszen nem igazán bíznak a másikban, féltékenyek, máskor pedig rátelepszenek, üldözik párjukat imádatukkal. Viszont ami nagyon fontos, hogy erőszakosak is, ami sajnos a könyvben is előfordul. Ez csak néhány sor arról, hogy mégis nagyjából értsük miről van szó, de részletekben ITT olvashattok a borderline személyiségzavarról.

Az írónő
Visszatérve a könyvre. Az imént utaltam arra, hogy az írónő jól felépítette Hayden karakterét, nos ez igaz Arlene-re is. Nagyon érdekes volt látni, hogy miként változik meg a Haydennel töltött idő alatt. Azt érdemes megjegyezni, hogy ugyebár már eleve nehéz lelkiállapotban érkezett a városba, hiszen a férjével való válása megviselte őt. Aztán ahogy telt az idő, úgy fordult egyre rosszabbá a helyzet. Szó szerint, ahogy Hayden egyre magabiztosabbá, önteltebbé vált, úgy ment össze egyre kiesebbre és kisebbre Arlene, hagyva, hogy eluralkodjon rajta a férfi. A munkáját elveszítette, a barátnőjével összeveszett, mondhatni teljesen magára maradt, kislányán kívül egyedül Hayden volt mellette, ami azonban nem segített rajta. Ezek a részek eléggé nyomasztóak voltak, szinte én magam is éreztetem a sötétséget, ami egyre jobban húzott maga felé. Hamar kiderül aztán, hogy nem véletlenül viselte el Arlene olyan sokáig a férfit, hiszen gyermekkori traumái, az apja bántalmazása ráhatottak a jelenkori énjére, ami szó szerint kiegészítette Hayden betegségét. Hátborzongató. 


,,Hayden nem egy üveg lekvár, amit ha megkívánok, leveszem a polcról, lakmározom belőle, majd visszarakom. Ha én ezt a lekvárt leveszem, rám borul az egész polc."

A könyvben nagy szerepet kap Colin, és házasságuk megpróbáltatásai is, nagy kérdése a történetnek, hogy Arlene vajon ki tud-e lépni ebből a beteg kapcsolatból, meggyógyul-e, és újrakezdheti-e még a Colinnal. Én igazság szerint nem voltam benne biztos, hogy szurkolok-e nekik, az egyetlen amit nagyon éreztem szinte végig, hogy Arline, menekülj! A nő azonban nagyon sokáig tűrte ezt az egészet, voltak pontok, amikor nem igazán értettem, hogy mégis miért nem változtat. Persze ebben az esetbe felmerülnek különböző etikai kérdések is: Rossz ember az, aki elhagy egy beteg embert? Megérdemel-e egy párkapcsolatot egy borderline-szindrómás, aki olykor szörnyű dolgokat tesz akaratlanul? Meddig lehet kitartani mellette? Feláldozzuk-e saját lelki épségünket egy olyan kapcsolatért, ami valószínűleg soha nem lesz egészséges? Szurovecz Kitti saját és mások tapasztalatait írta le legújabb regényében, egy megrázó érzelmi utazásra invitálva minket: az olvasás során néhol szárnyalunk az egekben a boldogságtól, de legtöbbször inkább egyre mélyebbre kerülünk a sötétségben. És hogy van-e kiút? Arra mindenki jöjjön rá maga.

Értékelés: 5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése