„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/


2016. október 31., hétfő

Paulo Coelho - A ​kém

Egy ​​megrontott kislányból lett nagyon kemény nő története A kém. Mata Hari képtelen volt elviselni a női rabság láncait, a rá kiosztott alárendelt társadalmi szerepet. Felismerte a kitörés lehetőségeit, kilépett a sorból, és azt mondta: Nem! Olyan életszabályokat alkotott önmaga számára, amelyek mindenkinél erősebbé és szabadabbá tették. Mata Hari illúziómentes világában a vonzalom: valuta, a szex: eszköz, a szerelem: tiltott dolog. Azt hitte, okosabb mindenkinél. És az is volt, amíg betartotta saját törvényeit. Azonban abban az első pillanatban, amikor engedett a mindent elsöprő szerelem csábításának – bukása elkerülhetetlenné vált.
Paulo Coelho egyes szám első személyben építi fel Mata Hari történetét. A táncosnő az embertelen párizsi Saint-Lazare börtönből írt leveleket ügyvédjének, ahol az első világháborúban folytatott kémkedés vádjával tartották fogva. A leveleket testamentumnak szánta. Általuk üzent a lányának, akit nem láthatott felnőni; meg akarta értetni egyetlen örökösével, miért is választott ennyire kirívó, kalandokkal teli életet.


,,Ha nem tudjuk, merre visz az élet, eltévedni sem tudunk."
Margaretha Zelle, azaz Mata Hari neve talán senkinek sem idegen, így nekem se, azonban életének részleteiről nem tudtam sokat, ezért amikor kiderült, hogy az Athenaeum gondozásában megjelenik A kém, mindenképpen el akartam olvasni. A történt legnagyobb részét maga Mata Hari szemszögéből ismerhetjük meg az ügyvédjének írt levelén keresztül, majd pedig a végén pár fejezetet az ügyvéd mesél el szintén levél formában.

A könyv eléggé keményen indít, ugyanis szemtanúi lehetünk Mata Hari kivégzésének. A nőt az első világháború idején franciáknak és németeknek való kémkedéssel vádolták, ezért került börtönbe. A levelet a kivégzése előtti napokban írta ügyvédjének, és kérte, hogy ha nem élné túl, lányának továbbítsa, hogy megértse miért vált azzá, aki. Érdekes volt olvasni, ahogy szinte végig reménykedve írt, sőt biztos volt abban, hogy felmentik, hiszen rengeteg befolyásos embert ismert mindkét országban. Persze ezek az emberek nagyrészt a holland származású nő szeretői voltak, így nem csoda, hogy végül egyikük sem állt ki mellette, amikor szükség volt rá. De kanyarodjunk vissza egy kicsit a kezdetekhez. A leveléből kiderül sok információ egészen a gyerekkorától kezdve: írt a szüleiről, arról hogyan molesztálta az iskola igazgatója kisebb korában, mikor és mi okból ment férjhez, illetve hogy milyen szörnyűségeket kellett átélnie házassága alatt, és persze hogy miként kezdett el táncolni. Ezek után én már semmin sem csodálkoztam. A kezdeti kiábrándító részek után a párizsi élete úgymond felüdülést hozott, hiszen nagy álma teljesült, sokak által elismert - és persze irigyelt - táncosnő vált belőle. Ebben az időben egyre magasabb körökbe került be, és bizony rengeteg ,,nagy ember" ágyában megfordult, akiktől akarva-akaratlanul sok titkot tudott meg.

Sajnos tudjuk azonban, hogy története nem érhetett boldog véget. A szerelmet, a ,,szeretve lenni" érzést nagyon sokáig nem ismerte, hiszen kapcsolatai felszínesek voltak, a pénz, a drága ruhák, na és a hatalom állt a középpontban. Egyszer azonban mégis megízlelhette a szerelem negédes érzését, de végül ez okozta vesztét is: igazából olyan nagyon sok résztelet nem tudtam meg erről kapcsolatról, azon kívül, hogy egy orosz sebesült katonáról van szó, akivel a találkáik alkalmainál óvatlan volt a táncosnő. Ráadásul a nagy szerelme a végén szintén elárulta őt...

,,Háborúban az első áldozat az emberi méltóság."

Maga a könyv egyébkét meglepően rövid, 176 oldal, ami azért nem volt elég arra, hogy részleteiben megismerjem Mata Hari történetét. Az író egyébként a végén meg is jegyzi, hogy nem életrajzot akart írni, aki erre vár, az bizony csalódni fog. Mivel én sem ismerten annyira a táncosnő élettörténetét, örültem volna egy kicsit részletesebb leírásoknak, sokszor gyorsan haladt a történet, egy-egy eseményt kiemelve, majd éveket kihagyva. Ez kicsit zavart, de nem mondom azt, hogy nem volt érdemes belekezdeni, mert így sok érdekességet tudtam meg.

A táncosnő a divat fővárosban, Párizsban is kitűnt sorstársai közül szépségével, tehetségével és rátermettségével. Mata Hari vágyott arra, hogy elismerjék, hogy kitörhessen abból a férfiak által uralt világból, és habár élete tragikusan ért véget, hiszen ártatlanul ítélték halálra, mégis csak sikerült neki, hiszen neve mégis mai napig fennmaradt a köztudatban. Történetét rengeteg könyv és film feldolgozta, az egyik leghíresebb az 1931-ben készült Mata Hari.



Értékelés: 5/4

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése