„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/


2016. szeptember 15., csütörtök

Magyar Könyvek Nyomában - Játék

A Magyar Könyvek Nyomában rovatot azzal a céllal hoztam létre, hogy az új és régi hazai írókat és könyveit (jobban) megismertessem Veletek! Úgy vélem ez a rovat egy jó ügyet szolgál, hiszen habár rengeteg külföldi író van, akitől én is szívesen olvasok, a magyar tehetségekről sem szabad megfeledkezni! Természetesen nem kell és nem is lehet mindenkit szeretni és ismerni, de talán a rovat segítségével közelebb vihetem néhányukat a szívetekhez.



A Magyar Könyvek Nyomában rovatom mai főszereplője Barczikay Lilla lesz. Lillát nem olyan régen ismerhettem meg, ugyanis az Ad Librum Kiadó közreműködésével volt lehetőségem elolvasni két regényét is. Mindkét könyve – Az anyám teremtményei és Bátyám könnyei – nagyon hamar megfogott, és a véleményemet is megírtam róluk, amiket a címekre kattintva el is olvashattok. Nagy örömömre Lilla (is) készségesen válaszolt a megkeresésemre, és rengeteg érdekes információt osztott meg velünk. Azt egyébként el kell mondanom, hogy amikor felkeresem az írókat, akkor igazából szabad kezet adok nekik, tehát mindenki azt írja le magáról, illetve a könyveiről, amit érdekesnek, fontosnak tart megosztani az olvasókkal. Ezért lehet az, hogy az általuk összeállított rész sokszor különbözik, ami persze nem baj. Azért természetesen az is előfordul, hogy én is kíváncsi vagyok egy-egy dologra a regényeikkel kapcsolatban, amire rá is kérdezek, jelen esetben ilyen volt Nick ügye.

Na de, visszatérve Lillához, ő leginkább a történeteiről, azok megszületéséről számolt be nekünk. Az utolsó bekezdés spoileres lehet a könyveire nézve, egyébként ezt ő is jelezi.


Nyilván senkinek sem teljes egészében ugrik ki két könyv a fejéből, de persze mindenki máshogy csinálja. Én is építettem már történeteket bizonyos jelenetek, szereplők, mondanivalók köré. Az Anyám teremtményei esetében Nita képessége volt a kiinduló ötlet. Egy lány, aki beszél a tárgyakkal. Igyekeztem kiaknázni ezt a képességet, ábrázolni nem csak a szépségeit, de az árnyoldalát is. Az volt a célom, hogy megmutassam, bizonyos dolgokat, ha elsőre furcsának tűnnek is, csak kicsit jobban meg kell ismerni, és rájövünk, milyen csodálatosak valójában. 

Sokáig hangoztattam, hogy a két könyvben minden csupán a fantázia szüleménye, azonban lassan kezdem belátni, hogy minden igyekezetem ellenére sem sikerült teljesen függetlenítenem magamtól a történetet. Ráadásul a hasonlóságokra nem is én bukkanok rá, hanem a családom, barátaim, akik közelebbről ismernek és tudják, hogy akárcsak Nita, én is idegenkedem a főzéstől, vagy, hogy az én kedvencem is a Hawaii pizza. A fekete ágytakaró színes párnákkal sem igazán nevezhető véletlennek, ha valaki már járt a szobámban, és nem csak Nitáéról olvasott, valamint Rick házának eldugott csigalépcsője is kísértetiesen emlékeztet nagyszüleim otthonára. Természetesen most már az se titok, hogy én is szeretem a Harry Potter sorozatot és az állatokat. Valamint lovagolok, úgyhogy nem is az én könyvem lenne, ha egyáltalán nem szerepelnének benne lovak. Mindezt persze akaratlanul alakítottam így, oda se figyeltem igazán ezekre a részletekre, csak begépeltem, ami először eszembe jutott, aztán haladtam is tovább. Mai napig rácsodálkozok az elejtett utalásokra, amik itt-ott felbukkannak. Nita és Lance egyik vitájában például elhangzik: „Olyan sebezhető és védtelen lehetsz, amilyen csak akarsz, de a többieket ne akadályozd. Ők talán nem akarnak meghalni az első adandó alkalommal”. Fényezhetném magam, hogy bizony, ez mind szándékos, de valójában ilyenkor érzem leginkább: nem én írom a történetet, hanem a történet írja saját magát, én legfeljebb a billentyűket ütögetem.

Egyszer a budakalászi irodalmi napon beszélgetőpartnerem, akivel aznap találkoztam először, csupán a könyvek elolvasása után megpróbált jellemezni engem. Azonnal kitalálta, hogy nem tudok főzni (azóta egyébként sokat fejlődtem e téren), hogy nem csak a testvéremmel van elképesztő erős kapcsolatom, de a barátaim is nagyon fontosak nekem, mindig számíthatok rájuk, és én is ott vagyok, ha szükségük van rám. Ezeken kívül a könyv alapján film- és játékőrültnek gondolt. Ha megszállott nem is vagyok, sok filmet nézek, játszani viszont ritkán játszom. A számítógépes játékok azért kerültek bele az első részbe, mert a környezetemben előfordultak már-már függők is (barátok, unokatestvérek), akik engem is megpróbáltak ebbe belevonni. Mindezek ellenére büszkén maradtam könyvmoly, aki ha választhat a képernyő bámulása és egy jó könyv között, akkor nem is kérdés, hogy a következő pár órában olvasni fog, és nem lehet majd hozzászólni.

Aki olvasta a könyveket, annak bizonyára feltűnt, milyen lelkesen irtom a karaktereimet. Már a történet kezdete előtt végeztem a banda harmadával, csak úgy bemelegítésképpen. Persze nincsenek gyilkos hajlamaim (egyébként sem bírom a vért), egyszerűen szeretem a tragikus jeleneteket. És rengeteg krimit nézek. A legdrámaibb fordulatot viszont a könyv legvégére hagytam, nem egy olvasómat ríkatva meg vele. Tudom, szörnyű vagyok, gonosz, és kegyetlen. De nem tehettem mást, erre tényleg szükség volt. Akinek még szándékában áll kezébe venni az Anyám teremtményeit, most ne olvasson tovább! Vagy ugorja át a következő bekezdést!

Szóval Nick. Nem, nem gyűlölöm. De vagy őt áldozom be, vagy Nitát. Mert lássuk be, Nita őrlődött a két fiú között. Egyiket sem akarta elhanyagolni, hiszen mindkettejüknek ő volt a mindene. Viszont sosem kezdte volna meg közös életét Dylannel, ha ez azzal jár, hogy magára hagyja Nicket. Egyetlen mentsvárként egy lány jöhetett volna szóba, de Nick sosem lehetett szerelmes mindig Nita érdekeit helyezve a sajátjai elé. Így mennie kellett. Az egyik testvéréért élt, a másikért meghalt. Ez így kerek, Nita pedig megkapta Tay-t, az egyetlen embert, akinek a kedvéért megacélozta magát és hajlandó volt folytatni az életét. Azt, amit megérdemelt.



Nyereményjáték

Az Ad Librum Kiadó felajánlott egy példányt Lilla legújabb könyvéből, a Bátyám könnyeiből. A regényt megnyerhetitek, ha válaszoltok 5 +1 kérdésre, amit a Magyar Könyvek Nyomában rovatom begyezéseiből merítek. Eddig összesen - a jelenlegivel együtt - három bejegyzés született a témában, ezeket kicsit átböngészve biztosan meg fogjátok találni a válaszokat, ráadásul még többet megtudhatok tehetséges íróinkról. 

1. Melyik jelenet megírása okozott nehézséget Virág Emília számára?
2. Minek szánta az írónő először Kövecs Jánost?
3. Mit jelent Truth Dunn neve magyarul?
4. Ki A. M. Aranth kedvenc Oculus-szereplője?
5. Sorolj fel két közös tulajdonságot, ami jellemző Barczikay Lillára és Nitára is.
6. Mit csinál szívesebben Lilla szabadidejében: tévét néz vagy olvas?

A válaszokat a beatrix.0823@gmail.com emailcímre várom szeptember 23-ig. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése