„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/


2016. szeptember 29., csütörtök

Krencz Nóra - Megszámlálhatatlan


Te mit tennél, ha minden,ami az életedet jelentette,minden, amit a magadénak tudtál, egyik pillanatról a másikra megsemmisülne, s ebben a szorult helyzetben belebotlanál valaki felfoghatatlanul különlegesbe, aki új értelmet adhat az életednek? Újra felépítenéd a régit, vagy követnéd őt az ismeretlenbe? Belevágnál olyasmibe, amit nem értesz?
Fabyent nem rettenti el a természetfeletti…









Az Ad Librum Kiadó jóvoltából elsők között olvashattam el Krencz Nóra első regényét, a Megszámlálhatatlan-t. A könyv 200 oldalas, amitől egy kicsit megijedtem először, mivel ilyenkor fennáll a lehetősége annak, hogy a rövidsége miatt túl gyorsan halad a történet, nincsenek kidolgozva a részletek. Ez a fantasy műfajnál még inkább probléma lehet, hiszen ott még - jó esetben - egy teljesen új világot is el kell mesélnie a szerzőnek magán a történeten kívül. Mivel a Megszámlálhatatlan is e műfajt képviseli kíváncsian, de kicsit félve álltam neki. Ráadásul én az a fajta vagyok, aki mindig elolvassa a könyv fülszövegét, és az alapján döntök amellett, hogy belekezdek-e, avagy nem. Jelen esetben viszont a hátoldalon található leírás nem sokat árult el a cselekményről, sőt szinte semmit, így aztán tényleg nem tudtam, hogy mire számítsak. 

Miután végeztem a könyvvel, egy dologban biztos voltam: tetszett. Akkor is, ha a félelmeim beigazolódni látszottak, ugyanis a könyv elején a történet nagyon gyorsan haladt, és túl sok volt az információ, amit egyszerre kellett megemésztenem. A világfelépítés viszont kárpótol érte, hiszen habár a kezdeteknél úgy éreztem nincs kidolgozva, a könyv lezárásáig elejtett információmorzsákból azonban végül összeállt a kép, nem éreztem hiányosságot. De lássuk, miről is van szó: a könyv nyitójelenetében már benne vagyunk a történet közepében. Főszereplőnket, Fabyent elrabolták, és egy cellában várja, hogy mi lesz a sorsa. Azonban kiderül, hogy nincs egyedül, rabtársáról már az első percben lerí, hogy másmilyen, hogy különleges. Ez hamarosan meg is elevenedik előttünk, hiszen nem kell sokat várni ahhoz, hogy kiderüljön Shinának természetfeletti ereje van, amit kihasználva hamar kijutnak börtönükből. Aztán jobban megismerhetjük ezt a lányt, az erejét, és nemsokára az is kiderül, hogy nincs egyedül. Ráadásul bármennyire is próbálnának társaival megszabadulni Fabyentől, ez végül is nem sikerül, és hamarosan elkezdődik a közös kalandjuk. 
 
Shina és testvérei képességeiről - ami egyébként nekem nagyon bejött - szándékosan nem beszélnék,  mert különleges és új, ráadásul meghatározza az egész regény cselekményét, szóval én úgy látom, hogy mindenkinek magának kell megismerni. Akivel az elején még gondban voltam, az a főszereplőnk Fabyen volt, ugyanis róla nem tudtam meg túl sokat: igazából csak halvány utalásokat kaptunk arról, hogy ki is ő, honnan jött, és az sem lett túlságosan megindokolva, hogy miért akar annyira Shináékkal tartani. Már azon kívül, hogy az első perctől vonzódik hozzá. Aztán ahogy peregtek a lapok, rájöttem, hogy ez igazából nem is fontos, sokkal érdekesebb, hogy kik vagy mik ezek a ,,lények". Azt már tudjuk, hogy egyediek, a természetfeletti erejük érdekesek és jól kidolgozottak voltak. És természetesen veszélyben vannak. Mégis befogadják maguk közé a halandó Fabyent, és együtt vágnak neki az útnak, vagyis a menekülésnek, hiszen hatalmas erejük miatt egy perc nyugalmuk sincsen.

Ami nekem szintén tetszett a regényben, hogy a szerepek úgymond felcserélődtek. Először is egy férfi szemszögén keresztül ismerhetjük meg a könyv nagy részét, ami ugyebár ritkábban fordul elő, és ez a változatosság üdítő volt. Továbbá az írónő úgy szőtte a szálakat, hogy Fabyen legyen a halandó, a gyengébb fél, míg Shina - a nő - pedig a hatalmas erőkkel rendelkező harcos, azaz az erősebb. Eme erőviszonyok ellenére sem éreztem Fabyent kevesebbnek, vagy éppen gyávának, sikerült úgy ábrázolni őt, hogy ne tűnjön gyengének, főként a könyv második felében. Shina az elején egy kemény harcos, aki szó nélkül ölt meg rengeteg embert azért, hogy megvédje családját. Aztán megváltoztak a dolgok, a mérleg megbillent, és hirtelen a lány került védtelen helyzetbe, és Fabyen vigyázott rá. 

A könyv összességében remek kikapcsolódást nyújtott, habár lehetett volna hosszabb, itt-ott kidolgozottabb, őszintén szólva még elidőztem volna ebben a varázslattal átszőtt világban. A szereplőket megkedveltem, a romantikus szál  bájos volt, a történet pedig izgalmas és igen, sokszor kiszámíthatatlan. Krencz Nóra első regényével - a jól felépített világával - nálam pozitívan debütált. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése