„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/


2016. augusztus 3., szerda

Kiera Cass - The Crown – A korona

A PÁRVÁLASZTÓT CSAK EGY IFJÚ NYERHETI MEG.
A HERCEGNŐNEK PEDIG CSAK EGY SZÍVE VAN.
Eadlyn Illéa első olyan hercegnője, akinek Párválasztót rendeznek, ám egyáltalán nem hiszi, hogy harmincöt kérője közül bármelyikbe is bele­szerethet.
A versengés első heteiben kizárólag a napokat számolja, hogy mikor küldheti végre haza az összes fiatalembert. A palotában történő események következtében azonban egyre inkább a figyelem középpontjába kerül, és eközben arra is ráeszmél, hogy talán mégsem tenné boldoggá, ha magányos maradna.
Eadlyn még mindig nem igazán tudja elhinni, hogy rá is olyan tündérmesébe illő élet várhat, mint a szüleire húsz évvel korábban. Az embert azonban a szíve időnként nagyon is meglepi… Ezért a lánynak hamarosan olyan döntést kell hoznia, amely minden korábbinál lehetetlenebbnek és fontosabbnak bizonyul.

Még emlékszem arra, hogy tavaly milyen nagy lelkesedéssel vártam, hogy megjelenjen A koronahercegnő, Amercia és Maxon lányával, Eadlynnel a főszerepben. És arra is pontosan emlékszem, hogy mennyire csalódtam benne az első három résszel szemben, amiket viszont nagyon szerettem, mert Eadlyn bizony sokszor elviselhetetlen volt. Éppen ezért tartottam A korona elolvasástól, ás nem is szereztem be rögtön a könyvet. Aztán egyik nap Edith írt, hogy tervezek-e bejegyzést írni a könyvről, és ekkor már egyértelmű volt,  hogy el fogom olvasni, hiszen a ,,kötelességeimnek" eleget kell tenni. :D De milyen jó, hogy írt! Én nem tudom, hogy mi történt az írónővel, de a befejező rész sokkal jobb lett, mint a 4. kötet: ez az Eadlyn mintha egy teljesen más személy lett volna, mint akit megismertem annak idején, jól eső érzés volt olvasni a gondolatait, a kételyeit vagy éppen a félelmeit. 
,,-Eadlyn Schreave vagyok, és nincs senki, akinek a hatalma az enyémhez lenne mérhető"
Egy korszak véget ért: ilyenkor mindig kettős érzés uralja a lelkem (és valószínű minden könyvmolyét, aki szeretett már egy sorozatot): egyrészt jó, hogy a szereplők révbe értek, és boldogan éltek amíg..., másrészt viszont, ha belegondolok, hogy már nem olvashatok róluk többet, egy kicsit sajog a szívem. Ez A koronára főleg igaz, hiszen Kiera Cass visszahozta azt a színvonalat, amit jól ismertem már korábbról tőle, és egyfajta nosztalgikus érzés fogott el, hiszen ugyanúgy vártam, hogy végre újra és újra a kezembe vehessem a könyvet, mint az első három résznél. Ami ugyan olyan sokszor nem történt meg, mert elég hamar kivégeztem. 

Mivel az előző kötet annyira nem nőtt a szívemhez, őszintén szólva több dolgot elfelejtettem a történettel a kapcsolatban: a fiúkból is csak néhányuk maradt meg, de például az sem ugrott be, hogy miként ért véget. Ahogy elkezdtem, persze már nyilvánvaló volt, hogy mi történt Americával, hiszen a regény elejét a vele történtek szőtték be. Azt hiszem ez kellett, ahhoz hogy Eadlynben elinduljon a változás folyamata, hiszen fokozatosan ráébredt arra, hogy miként viselkedett eddig, és hogy ezen változtatnia kell. Emellett pedig a királyi házaspár visszavonulni kényszerül, így minden probléma az ő vállát sújtotta; a nép elégedetlensége és ellenszenve, a környezete megnyugtatása, és ott volt a párválasztó is, immáron csak az elit tagjaival: Kile, Henri, Hale, Ean, Fox és Gunner, és azért Henri tolmácsáról, Erikről sem szabad elfeledkezni. Szóval most már csak ők hatan vannak bent a versenyben, és szerencsére Eadlyn is kezd hamar rájönni a párválasztó fontosságára, és hogy hamarosan szükséges lesz férjhez mennie. De hogy kihez, azt sokáig elzárja a szíve mélyére...
Hogy mindenki nyugodtan tudja olvasni a bejegyzést, nem fogok nagy titkokat elárulni, pedig higgyétek el, nagyon szeretném! Annyira izgalmas és fordulatos volt ez a rész, hogy csak kapkodtam a fejemet, néhol jót nevetve, máskor meg dühöngve. Az hogy Eadlyn ilyen sokat változott, hogy a körülmények hatására hamarosan felnőtt nő válik belőle, nagyot dobott a könyv színvonalán. Az pedig még inkább, hogy felismerte, hogy a bent maradt fiúk milyen jó emberek, és jó barátokká váltak. A régi szereplők is itt maradtak, ami szintén nagy öröm volt, sőt újabb titkok derültek ki a múltból, amit Eadlyn is és én is nagy döbbenettel hallgattam. Az új szereplők közül egy valaki volt enyhén idegesítő, én hamar átláttam rajta, Eadlyn sajnos csak később. A hercegnő testvérei viszont közel álltak a szívemhez.

Gondolom szeretnétek egy kicsit hallani a kiválasztottról is, akkor hát legyen. Nagyon sokáig, szerintem a könyv feléig a sötétben tapogatóztam, és rengetegszer éreztem késztetést arra, hogy a végére lapozzak, de persze nem tettem meg (Ti se tegyétek!). Kettő fiúra saccoltam, és még így  is meglepő volt Eadlyn döntése, pedig választottja benne volt ebben a párosban. Nem tudom miért, de egy ideig a másiknak szurkoltam, de amikor az érzések felszínre kerültek, már nagyon élveztem. Annyi biztos, hogy Kiera Cass még 5 könyv után is tud meglepetés okozni. 

,,Szerelmes vagyok belé, és feleségül akarok menni hozzá. És bár utálja, ha fényképezik, szeretnék vagy ezer képet készíteni róla, hogy kirakhassam a falamra. És minden nap arra akarok ébredni, hogy együtt nevetünk, ahogy te meg anya. Azt akarom, hogy csináljon nekem fánkot, ahogy anyukája szokott apukájának. Azt akarom, hogy megtaláljuk a mi közös jelképünket..."

Az utolsó kötet tehát nagy meglepetés volt számomra, mind Eadlyn karakterével kapcsolatban, mind pedig az események alakulásával. Ami egy picit bökte a csőrömet (a borító mellett, amiről már egyszer kifejtettem a véleményem, miszerint nem igazán jött be), az a befejezés volt. Olyan szépen haladtak végig az események, nem értettem miért kellett ilyen hamar lezárni. Eadlyn konkrétan bejelentette, hogy ki a szíve választottja, aztán véget is ért. Még egy olyan 30 oldal lehetett volna benne, hogy megtudjuk, mi lett az országgal és persze a szerelmesekkel. Azért nem epilógust mondok, mert azt viszont imádtam, és köszönetnyilvánítást is :D, hiányozni fog a sorozat!

Értékelés: 5/5

Nyereményjáték

A párválasztó-The Selection oldal közreműködésével hoztunk Nektek egy nyereményjátékok, amely keretében a képen látható Korona könyvjelzőt nyerheti meg egy szerencsés. Edith javaslatára pedig nem kell mást tennetek a részvételért, mint megosztani velünk, hogy mi a véleményeteket A korona befejezéséről. Ahogy azt olvashattátok, én magam is kifejtettem a nézeteimet a lezárásról, de kíváncsiak vagyunk arra is, hogy Ti mit gondoltok róla. Tarthatnánk egyfajta kibeszélőt a könyvről itt a blogon vagy facebookos oldalunkon kommentekben. :) 

A játék augusztus 10-ig tart, a nyereményt a kommentelők között sorsoljuk ki!
FIGYELEM: a kommentek spoilert tartalmazhatnak!


PS: A könyvjelzőt természetesen ismét Edith csinálta, szerintem gyönyörű lett! 

12 megjegyzés:

  1. Imádom, imádom és asszem örökké imádni fogom ezt a könyvet ,mert egyszerűen számomra ez a könyv illetve ez a sorozat tökéletes.A végén lévő fordulatra egyáltalán nem számítottam.Sok minden történik 7 perc alatt.
    Megmondom őszintén hogy az elejétől kezdve Kile-nak szurkoltam és teljesen biztos voltam abban hogy vagy ő lesz vagy Hale.Aztán jött Marid aki az elején nagyon szimpatikus volt ,de még egy ilyen álszentet.Nagyon dühös voltam rá hogy így elárulta és 'sarokba szorította' Eadlyn-t.Annyira aranyos volt Lady Brice meg Eadlyn udvarhölgye és a végére még Miss Marlee lányát is meg lehet kedvelni.Ebbe a részbe is elő kerül a megboldogult király és hát azt hittem az előző kötetetekhez képest nem lehet jobban utálni ,de lehet.Erik pedig tökéletes férj és lelkitárs lett.Igaz mint ahogy feljebb írtam nem számítottam rá ,de tökéletesen meg vagyok elégedve a végkifejlettel.Ahren-t és Camille-t az előző részben nem igazán kedveltem ,de most rájöttem hogy igazából jól tették hogy elmentek Franciaországba.
    Nem mellesleg pedig ez a borító nagyon imádnivaló és ez a lila szín nagyon nagyon szép.:)
    Nagyon köszönöm Kiera Cassnak hogy megírta ezt a sorozatot.:)
    Csak ajánlani tudom.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor nem vagyok egyedül, sokáig én is Kile-nak szurkoltam, aztán egy idő után rájöttem, hogy ami kettejük között van, az nem elég :) Aztán ahogy egyre többször került Erik a képbe, egyre szimpatikusabb lett. Habár azért is örültem volna még egy kicsit részletesebb befejezésnek, mert úgy éreztem, hogy nem igazán ismerem a fiút - elviseltem volna még néhány közös pillanatot :)
      Én is nagyon megkedveltem az új szereplőket (kivéve Maridot, akiről én rögöt levágtam, hogy miben mesterkedik), és végre úgy tűnik az összes titok kiderült. ;)

      Törlés
    2. Nekem is nagyon szimpi volt Erik csak az volt nagy gond vele ,hogy nem nagyon ismertem.Minden olyan gyorsan történt és tényleg azért pár közös pillanat még jöhetett volna.Az egyik amerikai kiadásban meg vannak ilyen kis képek a végén és azokat nagyon bírtam volna.A vége (lehet hogy csak nekem) összecsapottnak tűnt és még szívesen olvastam volna az esküvőjükről meg mint ahogy America történetében is volt egy néhány évvel későbbi részt.:)

      Törlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Egyszerűen imádtam,mint az összes többi kötetet.Bevallom az elején Eadlyn karaktere kifejezetten ellenszenves volt viszont érdekesnek találtam,hogy most egy 'fordított'párválasztót olvashatunk.Szerencsére a lány megváltozott a könyv végére és így én is megkedvelhettem őt.Jó volt látni(olvasni) ahogy szerelmes lesz a végére és 'megolvad a jégszíve'.Nagyon meglepődtem amikor a hercegjelöltek közül ketten egymásba szerettek pláne,hogy Hale volt az egyik kedvenc karakterem így örültem a boldogságának ám ennek ellenére én kezdettől fogva Eriknek drukkoltam és éreztem,hogy végül ő lesz a kiválasztott.Mindettől függetlenül elképesztően boldog lettem hogy tényleg ő vehette el Eadlynt bár sajnáltam szegény Henrit hisz világos volt,hogy imádja a hercegnőt és szinte biztosan az esküvőt tervezgette,aztán ez az álma 7 perc alatt szertefoszlott.Egyetértek veled,hogy a vége kicsit hirtelen ért véget, én is szívesen olvastam volna az ország helyzetéről a bejelentés után meg úgy alapból az ifjú pár életéről is.
    A borítóról meg csak annyit,hogy nekem talán ez volt az egyik kedvencem,a lila szín szerintem remek választás volt(végülis mindegyik borítót imádom :'D).
    Lényegében talán az egyik kedvenc könyvsorozatom lett,bár ez az első kötet után világos lett számomra,hogy a többit is szeretni fogom.
    5/5*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is féltem a kötettől az előző után, de szerencsére Kiera a végére jól belehúzott. A Hale-szál nekem is nagyon tetszett *-*, örülök, hogy bevállalta az írónő, és ez is jól mutatja, hogy micsoda fordulatos volt ez a rész. :)
      Ami, a borítót illeti, nekem ez tetszett a legkevésbé, a lila szín jó, csak a csajszi furi rajta egy picit, habár lényegesen jobb élőben, mint képen! :D

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
  4. Én teljesen elégedett vagyok a könyv végével. A borító szerintem gyönyörű. Max. a lány mosolyoghatott volna őszintébben is, de attól még a történet nem veszítette el a varázsát. Amikor értékelésekben olvastam, hogy mindenki Kile-nak szurkol, én is nagyon szerettem volna annyira megkedvelni. Ez meg is történt, csak... mégis jobban örültem, hogy...
    SPOILER!
    Erikkel jön össze.:) Már a Koronahercegnő c. könyvben is nagyon szimpatikus volt, itt pedig nem csak Eadlyn szívét, de az enyémet is elrabolta..:)♥
    SPOILER vége.
    Maridot a kezdetek kezdetén utáltam már. Annyira tudtam, hogy az egész csak álca! Olyan álszent volt Eadlyn-nel szemben... ott majdnem el is sírtam magam...
    A könyv vége teljesen lenyűgözött. Eadlyn-ből igazi királynő lett. Megérdemelte. :)
    És az a csavar, amit Maxon mondott az élő adás előtt Lady Brice-ról.. ott esett le az állam. :D
    Összességében imádtam a regényt. Élvezet lesz újraolvasni. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Micsoda pozitív vélemény, és tök jó, hogy egy igazi Erik-fan vagy :P
      A végén én is meglepődtem, Maxon és America még mindig tud meglepetést okozni, nagyon szerettem a róluk szóló részeket! *-*

      Törlés
  5. Kiera Cass egy zseni!!! Hadd fejtsem ki:
    Emlékezzezek csak vissza mit nem szerettetek a negyedik kötetben... Igen lényegében csak Eadlyn-t, (ami tudom, nem kis dolog hiszen ő a főszereplő) de ahelyett hogy egy sablonos, szinte minden egyéniségtől mentes klisékaraktert alkotott volna az író (mert hát mi sem könnyebb mint egy ilyet írni, amibe minden olvasó beleképzelheti saját magát, azonnal tud vele azonosulni és a szívébe zárhatja) Kiera Cass hozott nekünk egy erős, karizmatikus és egyáltalán nem hétköznapi lányt, MEGANNYI "hibával". (akit annyira akartunk szeretni, de mégsem tudtunk) És szerintem az író egyáltalán nem "csúszott visza a színvonalból" csak előre gondolkodott. Mégpedig lehetőséget adott egy HATALMAS KARAKTERFEJLŐDÉSNEK, amivel nagy szerencsére élt is az ötödik könyvben. Szerintem nem lett volna ilyen ütős Eadlyn sorsa a könyv végére, ha előtte nem tudjuk meg milyen kibírharatlan személyiség volt, És ezt Kiera is jól tudta.
    Másrészt:Ki szurkolt mindvégi Kile-nak, kezeket fel!?🙋🙋🙋🙋🙋🙋🙋
    Ebből látszik milyen befolyásolhatóak vagyunk.... Kiera végig Kile-t akarta velünk megszerettetni és sikerült is neki, de ahelyett hogy egy sablonos és kiszámítható romantikus regényt kaptunk volna, kaptunk egy izgalommal és zavarodottsággal teli történetet. (Amely inkább a család szeretetét helyezzi előtérbe, mintsem a férfival kiépülő.. Khmm.. Kémiai kapcsolatot, mert a legtöbb Young Adult könyv bizony a másodikra épül. Ezzel is Kiera Cass egy felnőttesebb, érettebb gondolkodású légkört teremt a könyv köré.) Szóval a legtöbben Kile-nak szurkolnak és ezt Kiera is tudja úgyhogy mielőtt Eadlyn más belátásra térne, az író zseniálisan átirányítja a mi érzéseinket a Illea lakosságára (mert ugye sok célzás volt a könyv vége felé, hogy szinte egész Illea Kile-nak szorított) és ezt azért tette, hogy tompítsa az éles váltást a két fiú közt. Ami még ezt segítette, hogy mindig sikerült találni egy-egy olyan meghatározó eseményt (negyedik-ötödik könyvben egyaránt) ami erősítette a választott fiú iránti kötődésünket.
    Harmadszor: Na de ez így persze nem elég, még meg lett toldva megannyi most kiderült titokkal a múltból és Eadlyn folytonos feszengésével a politika részéről és a jövő folytonos homályosságával is, és milyen jó hogy így van. Így egy nagy metaforát teremtett a női élet és Eadlyn közt: a nőknek helyt kell álni több, különbözőféle helyen, van hogy egyszerre és ezért még ha kívülről erősek is, de valószínű hogy belül feszengenek, kétségeik vannak, nem érzik hogy kezükben van az irányítás, és teljes homály öleli a jövőt. Úgyhogy szükségük van egy férfira aki mellettük van és támogatja őket. És visszaértünk a könyvhöz, ahol ennek a férfinak a szerepét először Marid szeretné betölteni mert, ha ő lenne a király akkor minden terhet levenne Eadlyn válláról.... Nahhh, igen nekem ez az elejétől fogva az uralkodás utáni vágy fogalmát jelentette, és így is lett...
    Egyetlen dolog ami nem tettszik a könyvben az a vége: mégpedig Illea államformáját illetőleg. Persze én sem tudom hogy lehett volna megoldani azt a helyzetet, de nekem így kicsit olyan fennhangja van, hogy ha nem megy amit szeretnél ne próbálkozz tovább, inkább add fel és élj boldogan, hiszen az úgyis egyszerűb...
    Ennek ellenére imádtam ezt a könyvet, egyélterműen méltó a lezárásra, de ên még szivesen olvasnék egy kiegészítő kötetet, melyben van mondjuk pár fejezet Eikko vagy bármely másik férfi szemszögéből. Van benne egy kis ízelítő hogy Illea politikailag hogyan boldogul. És persze van benne egy megnyugtató, tündérmese szerű lezárás.
    Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a könyvet akinek az előző után kétségei vannak. Meg mindenkinek tudom ajánlani az egész könyvsorozatot az elejétől fogva aki még nem kezdett bele, mert azt csak garantálni tudom hogy ez nem egy szokványos romantikus story. (persze jó értelemben)
    Kierának pedig nagyon köszönöm ezt az élményt és izgatottan várom a filmmel kapcsolatos friss híreket és fejleményeket...

    VálaszTörlés
  6. Nagyon-nagyon vártam már, hogy kijöjjön a sorozatnak ez a része, és meg kell mondjam kellemesen csalódtam :) A 4. rész történet szempontjából teljesen magával ragadott, és annyira vártam már ezt a részt hogy az hihetetlen :D Kiera Cass egy rettentően jó történettel állt nekünk elő, aminek persze nem adhatott szokványost befejezést sem. A történeten végigvonult Eadlyn hercegnő aggálya, hogy mennyire is nem kívánja ezt az egészet, és végül milyen jól járt :) Én teljesen más befejezést képzeltem el, és teljesen más fiút is. Igazából nagyon nem voltam Erik párti, amint megtudtam hogy Ő Eadlyn szíve választottja, inkább letettem a könyvet és csak másnap folytattam :D De végül nagyon megkedveltem Őt is, és tényleg örülök hogy nem mást választott a hercegnő :)
    És a borítóról... a 4, rész borítója nagyon tetszett, és igazából nincs bajom ezzel a lilás árnyalattal sem, szerintem nagyon szép :)
    Összességében az egyik kedvenc könyvsorozatom lett ez, és nem hiszem hogy valaha is elfelejtem :D
    (Ui.: mikor elkezdtem volna az 5. részt, én is totál elfelejtettem hogy mi volt a 4. rész vége, meg hogy ki kicsoda :P)

    VálaszTörlés