„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/


2016. május 18., szerda

Tallér Edina - Most akkor járunk?

Tallér Edina első ifjúsági regényének főszereplője, Beni tizenhárom éves, nyolcadikos és itt él köztünk, szóval tényleg lehetnél akár te is. Suliba leginkább a haverok miatt jár, bár a legjobb barátja a szomszéd lány, akivel szinte ikrekként nőttek fel. Beni és Eszter történetesen a fővárosban laknak, és az a tervük, hogy végigutazzák Budapest összes villamosvonalát. De Beni szerint előtte még le kell vakarniuk magukról a húgát, Annát, és az első csókhoz sem ártana már egy szöszi. Hamarosan kiderül, hogy egy magától értetődő barátság is bonyolulttá tud válni, és ami állandónak tűnik, bármikor megváltozhat. De talán nem is baj, ha minden változik. Ezt hívjuk életnek!





Néhány hete az élet dolgairól, nehézségeiről beszélgettem az ismerőseimmel, és egyikük azt mondta, hogy valahol látott egy könyvet, aminek az volt a címe, hogy Holnaptól minden rendben. És hát ugye megbeszéltük, hogy milyen találó cím ez a mai stresszes világunkra. És hogy miért fontos eme (mondhatni) klisés bevezetés? Nos azért, mert én, mint könyvmoly termesztésen rögtön rá is keresetem a könyvre, és amint az jól érzékelhető, Tallér Edina könyvére találtam rá, ami ugyebár jelenlegi értékelésem főszereplőjének következő, második kötete. Amit ebből ki akartam hozni az az, hogy milyen szokatlan úton találtam rá a Most akkor járunk?-ra, teljesen véletlenül, igazából egyáltalán nem is kerestem.

Az írónő
De hogy a könyvről is beszéljek néhány szót. Végigböngésztem a molyon az értékeléseket, persze miután azért a fülszöveg is már elindított bennem valamit, és úgy döntöttem, hogy nekem ezt el kell olvasnom. Főleg, hogy mostanában kifejezetten magyar szerzők könyveire fáj a fogam. (Hogy miért az hamarosan ki is derül). Az igazság az, hogy mondhatni kiléptem a komfortzónámból ezzel a könyvvel, mert persze ifjúsági könyveket szoktam olvasni, de azért ennyire fiatalokról szólót nem. Beni, történetünk főhőse ugyanis mindössze 13 éves. Most mondhatnám, hogy a 13 évesek tipikus problémáival küzdő fiúról van szó (ami igaz is), de akkor nem adnám el a könyvet. Ami nagyon tetszett, az a történet egyszerűsége. És ezt nem negatívumként mondom. A sok YA/Na és már sokszor az ifjúsági könyvek után, ahol mindig csak a probléma, probléma hátán, alkoholista, depressziós, erőszakos, ilyen-olyan szülőkkel élnek a fiatal főszereplők, most egy egyszerű, normális családról olvashattam. Ami nyilván nem teljesen normális (hiszen egy család sem az!), de Beni legnagyobb gondja idegesítő húga - akit persze imádott -, sokat dolgozó, néha cikis szülei voltak. Ami egyszerű, életszerű, hétköznapi. És élvezet volt olvasni, mert kikapcsolt, megmosolyogtatott, ellazított. 

Jó persze, nyilván azért más gondjai is vannak egy kamasznak, mint a család. Ó, igen, a lányok! Beni és Eszter kapcsolata nagyon édes volt, gyerekkoruk óta szomszédok és barátok. Mivel egy 21. századi könyvről van szó, betekintést nyerhetünk a chatelésükbe is, tipikus beszólásokkal, ismerős félmondatokkal. Szóval Beni és Eszter barátok, de ha csak barátok, akkor mégis miért durran el Beni agya attól, hogy Péternek is bejön Eszter, és miért zavarja az, ha Eszter megjelenik a Melcsivel való randijukon. Egyáltalán miért gondolkodik ő ilyeneken? Szóval az élet nagy kérdései. Ami nem baj, mert nekem nagyon bejött ez az egész, és úgy gondolom, hogy ez az igazi ifjúsági könyv, és nem az, ami esetleg teli van felnőtt tartalommal vagy éppen olyan problémákkal, amiket nem a tizenegykét éveseknek kell gondolkodniuk. 
A két rész együtt
A karakterek nagyon szerethetőek, Beni elég jó fej, amolyan kedves menő fiú, akivel mindenki barátkozni akar. És mivel az ő nézőpontjából íródott a történet, beleláthattunk gondolataiba, ami érdekes volt számomra, hiszen mégiscsak egy 13 éves fiúról van szó. Egyébként szerintem nagyon valósághű lett. És ott van persze Eszter is, aki kedves és makacs, és mindenről van véleménye. Az egyik percben igazi stréber, aztán már bevállalós nagyszájú. A mellékszereplők közül pedig Beni húga, Annus lett nagy kedvenc, egy imádni való hisztikirálynő, de nem lehet nem szeretni. 

Szóval összességében azt mondanám, hogy nagyon tetszett a könyv. Jól esett egy kis nosztalgiázás, mert azért néhány régi emlék vagy éppen érzés feltört bennem. Tetszett, ahogyan az időben ugráltunk, habár egyszer-kétszer elvesztettem a fonalat. A könyv nagyon olvasmányos, hamar végigértem rajta. A történet pedig szól fiatalságról, barátságról, suliról, idegesítő haverokról, első csókról, kamaszos stílusban nem csak kamaszoknak!

Értékelés: 5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése