„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/


2016. április 6., szerda

Lisa De Jong - When It Rains – Amikor esik…


Ő volt az első szerelmem, még mielőtt összeomlott az életem. 

És ő most többet akar, amit én nem tudok megadni neki. Minden megváltozott. Bárcsak elmondhatnám neki, miért… de képtelen vagyok. Senkinek nem mondtam el. 
Csak akkor ébredtem rá, mennyire szükségem van rá, amikor elment a főiskolára, és én teljesen magamra maradtam. 
Aztán egy nap belovagolt a városba Asher Hunt, azzal a sötét, varázslatos tekintetével és a pimasz mosolyával. Őt nem érdekelte, ki voltam azelőtt, egyszerűen csak életet lehelt abba, ami megmaradt belőlem. Sokan figyelmeztettek, hogy tartsam tőle távol magam, de ő segített elfeledni a fájdalmat, ami oly hosszú ideje fogva tartott. Nem hittem, hogy ez lehetséges, mielőtt ő besétált az életembe. 
Megsebeztek. 
Megmentettek. 
És reményre leltem. 
Sokáig azt hittem, hogy azon a bizonyos éjszakán végleg leíródott az életem, de aztán rájöttem, az csak egy új kezdet volt. Míg egy titok fenekestől fel nem forgatta a világomat…
Újra.

Annyira nagyon akartam szeretni ezt a könyvet! Olyan sok szép és megható értékeléseket olvastam róla a molyon és a különböző facebook csoportokban. Egy igazán érzelmes és megindító könyvre vágytam, de sajnos mégsem sikerült beférkőznie a szívembe. Nem mondom, érzelmekből akadt bőven, hiszen két súlyos problémát is felvet a könyv, de nekem mégsem hatottak valósnak, valahogy nem sikerült teljesen átélnem a történéseket. Ez lehet a nem túl szimpatikus főhősnő, a furcsa szerelmi háromszög, vagy éppen a túláradó érzelmek hullámvasútja miatt, amiket egyszerűen nem tudtam hova tenni.

A történet középpontjában Kate áll, akinek a boldog és nyugodt élete teljesen felborul egyetlen éjszaka alatt. Egy szörnyűség miatt elveszti önmagát és teljesen befordul a saját biztonságos világába, egyetlen barátját, gyerekkori szerelmét, Beau-t is eltaszítja magától. 2 évre rá Kate még mindig nem dolgozta fel a történteket, Beau egyetemre készül, ő azonban otthon marad anyukájával, és pincérkedésből keresi a kenyerét. Nagyon hamar világossá válik, hogy Beau odavan a lányért, aki szintén gyerekkora óta rajong Beau-ért, de azután a kegyetlen éjszak után egyszerűen képtelen együtt lenni vele. Amit őszintén meg is értek. Sőt, azt mindenképp szeretném tisztázni, hogy a történet elején teljes mértékben megértettem Kate-et, minden tettét és gondolatát, tehát azt is, hogy miért nem mondja el senkinek - még Beau-nak sem - az igazat, és miért viselkedik úgy ahogy. Ami fontos - és talán ami miatt megváltoztak az érzéseim a könyv iránt végül -, hogy én az elejétől fogva imádtam Beau-t. Azt hiszem minden lány egy ilyen szerelmet/barátot képzel el maga mellé. Aki gondoskodó, kedves, de határozott és közben igaz barát is. A kezdeti visszaemlékezésekből megtudtunk néhány dolgot a kapcsolatokról, így nem is csoda, hogy nálam hamar befutó lett.

Aztán jött ugyebár Asher Hunt. Nos, ő tipikusan az a fajta NA szereplő, aki megmenti az elveszett lányt, hiszen ő maga is valamiféle tragédiát élt át. És tudjátok mit? Talán ha nem lett volna ott az elején Beau, akkor én is oda lettem volna érte, de így nálam már csak másodhegedűs maradt. Egyrészt mivel ő később tűnt csak fel, úgy éreztem, hogy túl gyorsan haladnak a dolgok. Főként miután Kate annyit szenvedett, és várt, nekem furcsa volt ez a hirtelen szerelem (még akkor is, ha ő a lelki társa). Ugyanebből az okból úgy éreztem, hogy Asher karaktere nincs kidolgozva. Jó oké, ő szőke szépfiú, aki megmenti a lányt, jól csókol és szépen gitározik és van egy bizonyos múltja, de mégsem tudtam őt megismerni. Ahogy szerintem Kate sem, mégis ő lett hirtelen a minden. Aztán ugyebár jött egy szép fordulat, ami megváltoztatta az egész felállást, és ismét felborította Kate világát. Nekem ez már kicsit sok volt, és itt már végleg elvesztettem a reményt, hogy szeretni fogom a történet. Kate viselkedése már egyre idegesítőbb volt, az érzelmei ismét más irányba változtak, és ennek magyarázata nálam végleg kiverte a biztosítékot.

Őszintén szólva nem tudom eldönteni, hogy utáljam vagy szeressem az írónőt, amiért teljesen másfajta felfogásban írt meg egy NA könyvet. Kate-nek mindenképpen meg kellett gyógyulnia az biztos, és igencsak sajátos módon érte ezt Lisa, úgy hogy közben fájjon, de azért legyen boldogság is. Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült a várt élményt nyújtania a könyvnek, de lehet velem van a baj. :D Nyilván tudjátok, hogy szeretem a romantikus könyveket, de úgy tűnik a legnagyobbak nem jönnek be (mint az Üvöltő szelek). Így van ez a filmek terén is, a Szerelmünk lapjaiért sem vagyok oda túlságosan - ami persze könyvből van, de hát odáig nem jutottam el. :D 


A lényeg tehát, hogy a sok jó vélemény mellett nekem sajnos nem sikerült megszeretnem a könyvet. Rengeteg érzelmet közvetített felém, de mégsem érintett meg, talán túl sok volt. Voltak persze bizonyos részek, amiken elérzékenyültem, és a tanulság is megvolt, de így összességében mégsem tetszett. Igazából aki szereti az NA könyveket, annak tudom ajánlani, mert a műfajban megállja a helyét, de nekem sajnos nem tudott pluszt nyújtani. Viszont, remélem a hozzátartozó novellát ki fogják adni, mert azt viszont szívesen elolvasnám, már csak a szereplők miatt is. :)

Értékelés: 5/3

4 megjegyzés:

  1. Nekem egészen addig tetszett a könyv, amíg a végén újra össze nem jöttem Beauval, mintha mi sem történt volna. Na meg az utolsó rész, hogy Beau csókolgatja stb., ő meg közben Asherre gondol... Alapvetően a story tetszett, de ez az utolsó rész nálam kiverte a biztosítékot.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát ezt most jól elSPOILERezzük :D, egyébként egyetértek, a vége nekem is sok volt, de én inkább a közepét vágtam volna ki :D A novellára viszont kíváncsi vagyok, mivel Beau már a kezdetektől izgatja a fantáziámat :P

      Törlés
  2. Egyetértek, én is nagyon szerettem volna olvasni és nagyon bíztam abban, hogy tetszeni fog, de nem jött össze. :o(
    Idegesített a sok fordulat benne, ráadásul ez a szerelmi háromszög-féleség se jött be nekem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy nem vagyok egyedül az érzéseimmel :D A ,,szerelmi háromszög" (vagy hogy is nevezzem) valóban frusztráló volt.

      Törlés