„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/


2016. március 13., vasárnap

Sarah J. Maas - Heir of Fire – A tűz örököse

„Nincs szükséged fegyverre, ha te magad is fegyvernek születtél. Azt kívánom, hogy az legyén, akinek születtél. Királynő.”
A bűntudattól és haragtól gyötört Celaena képtelen lenne Adarlan királyáért egy csepp vért is kiontani. Nincs más választása, fel kell vennie ellene a harcot…
A Tündérkirálynő talán segít neki elpusztítani a királyt, de ennek ára van. Celaena egyszerre küzd sötét emlékeivel, és a szíve is majd' megszakad egy kilátástalan szerelem miatt. Tudja-e így teljesíteni az alku ráeső részét, és képes lesz-e az egykor erős és hatalmas terraseni királyság élére állni? Talál-e segítőtársakat?




Miután nem is olyan régen befejeztem Az orgyilkos pengéje és más történetek részét, nem csoda, hogy rögtön el akartam olvasni a sorozat legújabb gyöngyszemét, A tűz örökösét. Most már négy könyvet olvastam az írónőtől, és szerencsére eddig nem kellett csalódnom. Sőt! A történetek mindig tele vannak idegfeszítő jelenetekkel, váratlan fordulatokkal és bizony a karakterek is folyamatosan fejlődnek, tehát mindig úgy érzi az olvasó, hogy van értelme a továbbolvasásnak. Az előzménykötet után furcsa volt visszacsöppennem a harmadik kötetbe, Chaol, Dorian és Celaena új és előrehaladott történetébe, de azért Sarahnak mindig sikerül elérnie, hogy hamar felvegyem a lépést.
,,A neve Aelin Ashryver Galathynius, és nem fél."
Cealena és Rowan
A sorozat harmadik része több szempontból is eltér a megszokottól. A jól ismert Celaena-Dorian-Chaol szerelmi háromszög most háttérbe szorul, sőt mondhatni teljesen feledésbe merül, hiszen Celaena elutazik a palotából - és az egész könyv alatt nem is tér vissza -, így a herceg és a kapitány életében most más dolgokra fókuszál a könyv. Ebből következik, hogy a történetet most nemcsak kedvenc orgyilkosunk szemszögéből, hanem Chaol, Dorian, és más új szereplőkéből ismerjük meg. És ezek az új szereplők bizony nagyon színessé teszik és felrázzák a sorozatot, ettől lesz még izgalmasabb az egész, de lássuk is kikről van szó. Elsőként mindenképpen Rowant kell megemlítenem, aki Celaena/Aelin mestere és tanítója, aki - talán nem árulok el túl sokat - segít a lánynak előhívni és használni a mágiáját. Azt mindenképpen meg kell, hogy mondjam Sarah J. Maas aztán tud férfikarakterek ábrázolni! Őszintén szólva Chaol és Sam után (nem gondoltam volna!) még mindig meg tudott lepni az írónő, ugyanis Rowan egy igazi férfi, harcos és jó barát. És igen itt a barát szón van a hangsúly, mert hála az égnek Maas már nem erőltette a szerelmi háromszög témát (azt már nem viseltem volna el), és Rowan megmaradt hű barátnak és társnak. Persze a kezdeti ellenségeskedés azért itt is jelen volt - Celaenát valahogy senki nem bírja elsőre -, de aztán szép lassan kialakult kettejük között egy mélyebb kötelék. 
A másik új szereplőnk Aedion (ezeket a neveket lehetetlen nem elírni :D), aki Celaena múltjának egy szereplője, és szintén visszatért ebben a részben. A férfi Celaena unokatestvére, de ő sem látta a lányt 10 évvel ezelőtti eltűnése óta, amikor minden megváltozott a lány életében, az éjszakán, amikor Arobynn rátalált. Aedion Chaol - talán fogalmazhatok így - szövetségese lesz, és együtt próbálnak információkat szerezni a király tevékenységeiről, a rémkulcsokról. Azért sem vagyok biztos ebben a szövetségben, mert habár beszéltem az előbb karakterfejlődésekről, úgy érzem, hogy Chaol tett ebben a legkevesebb lépést előre. A kapitány még mindig nem igazán tudott túllépni Cealena tettein, és nem tudja elfogadni, hogy a lány ki is vagy éppen mi is valójában. Ezt azért sajnáltam. A harmadik szereplőnk Sorscha volt, a királyi palotában az egyik gyógyító, aki Dorian szívét lágyította el. Nagyon örültem annak, hogy Dorian is végre talált valakit, mert - habár én mindig is Chaol párti voltam -  a herceg is megérdemli a boldogságot. Ráadásul Dorian karaktere - Chaoléval ellentétben - tényleg fejlődött a harmadik részben. 
Aki már olvasta a sorozat összes eddigi részét, az előzménykötetekkel együtt, az tudja, hogy Celaena mennyit szenvedett már élte során. Eddig csak az elmúlt 10 évét ismerhettük meg, de A tűz örököse feltárta a múltja olyan darabkáit is, amik jóval visszanyúlnak a Sóbányában töltött évek, de még Arobynn előtti időszaknál is. Bizony, végre megismerhetjük Cealena történetét a kezdetektől. És őszintén már ezért érdemes elolvasni a könyvet. Megtudhatjuk, hogy miért viselkedik úgy a lány, ahogy, és legfőképpen, hogy miért fél annyira, és mitől érzi magát olyan üresnek, magányosnak, és - ahogy Rowan is sokszor rámutat - gyávának. Kiderül, hogy hány ember veszített el, mennyi mindenkit kellett túlélnie, miközben ő, aki nem harcolt, aki elbújt, életben maradt. Szóval én úgy gondolom, hogy habár ebben a részben is kijut bőven a harcokból és kihívásokból, de a legnagyobb csatát Celaenának mégis önmagával és a múltjával kellett megvívnia. És ezt gyönyörűen írta le az írónő, valami szívszaggató érzés volt átélni a lány múltját, a sebeit, a szenvedéseit. 
Celeana tehát rengeteget változott a könyv során, és ezáltal én csak még jobban megszerettem őt. A sorozat egyre izgalmasabb és ha azt gondolod, hogy Sarah nem tud már újabb fordulatot kitalálni, akkor nagyot tévedsz. Persze a vége megint egy katasztrófa volt, és ismét hajat tépve kell várnom a legújabb rész megjelenését. Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy ki fog visszatérni, Cealena vagy Aelin? Én mindkettőjüket imádom! :)
A sorozat részei a könyvespolcomon :)


Értékelés: 5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése