„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/


2016. március 2., szerda

Sarah J. Maas - The Assassin's Blade – Az orgyilkos pengéje és más történetek

Celaena Adarlan legfélelmetesebb orgyilkosa. 
Az orgyilkosok törvényei szerint teljes engedelmességgel tartozik mesterének, de ő senkire sem hallgat, és csak társában, Samben bízik. 
Celaena öt kockázatos küldetésre indul távoli szigetekre és ellenséges sivatagokba, ahol a rabszolgák felszabadításáért küzd, és egyben elégtételt akar venni a kegyetlen királyon. Ám eközben megszegi mestere, Arobynn parancsait, egy ilyen árulásért pedig elképzelhetetlenül súlyos büntetés jár… 
Fedezd fel az öntörvényű hősnő sötét és izgalmas világát, és tudd meg öt fordulatos előzménytörténetben, hogyan kezdődött az Üvegtrón-sorozat legendája!



Hosszabb idő után ismét kihívtak a Book Blogger's Challenge keretében, ezúttal Netra K. választotta elolvasásra nekem a jelenlegi bejegyzésem témájának könyvét. Őszinte leszek, nagyon féltem a könyvtől, már több mint félé éve a polcom várakozott, sőt már a Várólistám csökkentésének listájára is felkerült az idén. Hogy miért féltem nekikezdeni? Attól tartottam leginkább, hogy mivel ugyebár a sorozat előzménykötetéről van szó, nem a megszokott és szeretett karakterek lesznek benne, és ezért nem fogom szeretni a történeteket. Mekkorát tévedtem! Ami azt illeti már rég nem volt rám ilyen nagy hatással könyv, és annyiféle érzelem kavarog bennem, hogy nem is tudom, hova tegyem őket, de igyekszem azért értelmesen leírni a gondolataimat. Bármily sablonosan hangzik is, már az első oldalon beleszerettem a könyvbe, hiszen Celaena egy hihetetlen jelenség, és ahol ő jelen van, ott biztos, hogy nem fogunk unatkozni. Aztán persze hamar fel tudtam venni a lépést, hiszen Sarahnak remek stílusa van, csak úgy ittam minden szavát.
,,A nevem Celaena Sardothien - suttogta -, és nem félek."
A könyv öt - hol rövidebb, hol hosszabb - történetet foglal magába, amelyek egymás folytatásai, egymásra épülnek, és minden egyes mozzanatnak megvan a maga oka, amik hatással vannak a következő részekre. Nekem  mind az öt ,,szösszenet" nagyon tetszett, hiszen megvolt mindegyiknek a maga szépsége, tanulsága, és miden történet után egy kicsit közelebb éreztem magamhoz Celaenát. És úgy gondolom, hogy ez kellett, hogy jobban megértsem a lányt, és azt hiszem ezentúl jobban is átlátom majd a döntéseinek okát. A legfontosabb mégis az első és az utolsó elbeszélés volt, ugyanis már a legelső rész eseményei hatással voltak a végkifejletre. 
Rögtön az elején megismerésük Samet, akiről ugyebár már sokat hallottunk a sorozat részeiben. Az igazat megvallva féltem ettől a száltól, hiszen ő nem Chaol(!), és attól tartottam, hogy most belezavar majd az általam felállított romantikus képbe. Hát, valóban rendesen összekuszált mindent a fejembe, de ezt egyáltalán nem negatív értelmében mondom. Már az elején látszódott, hogy mennyire odavan Celeanáért, aki azonban a makacs fejével csak egy vetélytársat lát benne, a vezetőjük, az orgyilkosok királya, Arobyn előtt. Legalábbis az elején... Aztán, amikor egy közös küldetésre mennek el együtt a kalózok királyához, és kedvenc orgyilkosunk hite meginogni látszik Arobyn iránt, és végre feleszmél, szövetségre lép Sammel, és minden megváltozik. Társakké, egyelő felekké válnak.
Tehát, mint említettem először ódzkodtam Samtől, azonban, amikor már láttam, hogy miként viselkedik a lánnyal, hogyan bontogatja a hiú orgyilkos páncélját, és hódítja meg a szívét, már nem volt kérdés, hogy a szívembe zártam. Jól láttad hiú bizony, és ó igen, elkényeztetett is Celaena, de ezek a hibák teszik őt szerintem annyira emberivé és szerethetővé. Aztán még ott vannak a kissé nagyképű beszólásai, hát nem semmi a csaj, de az biztos, hogy ő a legjobb, és habár jól titkolja nagyon emberi és jó szándékú. 
Persze sorstársaimmal kezet fogva, én is azt akartam, hogy ne úgy legyen vége, ahogy azt már ismerjük a folytatásból. Nem hazudok, ha azt mondom, a szívem szakadt meg Celeanáért és Samért. Ó Sam, nem ezt érdemelted, nem így! Éppen ma reggel értem a legszomorúbb részhez (természetesen a vonaton), és könnyeket potyogtattam a most már kedvenc orgyilkosaimért. Egész nap a könyv hatása alatt voltam, és rajtuk járt az agyam. 
Ez a könyv kellett ahhoz, hogy jobban megértsem Celaenát, hogy átlássam a tetti okait. A rengeteg szenvedés, szerelme halála, az árulás, amit el kellett szenvednie, mind-mind azzá a Celeanává tették, akit olyan jól ismerünk. Az előbb említettem a hibáit, de azért ezek dolgok változtak a könyv során, és a végére megtanulta a leckét, és egy új nő, az a nő, az az orgyilkos állt előttünk, aki Távolvég sóbányájában élte sivár életét. Az írónő remekül felépítette a történeteket, lehet, hogy varázstolla van, de az biztos, hogy én még egyszer sem csalódtam benne, még akkor sem, ha nem mindig úgy szerettem volna a cselekmény alakulását, ahogy leírta. Viszont mindig mély nyomot hagyott bennem, sikerült neki rengetegféle érzelmet kiváltania, és azt gondlomom, hogy ettől lesz valaki jó író, hiszen hatással van az olvasóra. Ráadásul eddig mindig úgy gondoltam, hogy ennél már nem tud jobbat hozni, de aztán mégis sikerül meglepnie. Az orgyilkosok pengéje is remek példa erre. Mindenkinek ajánlom!

Értékelés: 5/5*

A történetek

Az orgyilkos és a kalózok fejedelme
Az orgyilkos és a gyógyító
Az orgyilkos és a sivatag
Az orgyilkos és a birodalom

2 megjegyzés:

  1. Drága Bea!
    Eddig tiéd az első összefüggő, hosszan kifejtett vélemény, amit olvastam a könyvről.
    Az Üvegtrón sorozatot már az első kötettől kezdve imádok, egyszerűen nincs még egy olyan sorozat, amit mellé tudnék rakni, hogy igen, ez is van olyan jó, akármennyi kedvencem is van.
    Celaena karaktere azon kevés női szereplőhöz tartozik, akiket szeretek.
    Tökéletesen fogalmaztad meg ennek a kötetnek a lényegét. Megismerhetjük a múltját, hogy mik vezettek azokhoz az eseményekhez, amik később még történtek vele.
    Valóban ezek után megérthettük őt, és még közelebb érezhettük magunkhoz.
    Nekem személy szerint a Néma Orgyilkosoknál játszódó kis rész volt a kedvencem, talán abból tanultam a legtöbbet.
    Örömmel olvastam, hogy egy másik Chaol rajongóval van "dolgom". :) Én is hasonlóképpen indultam neki a Sam szálnak, mint te de most már attól félek, hogy amikor Chaol visszatér, akkor vele nem leszek kibékülve, mert nagyon a szívembe zártam ezt a fiút.
    Nem hazudok, ha azt mondom végig zokogtam az utolsó kis részt. Tudtam pontosan mi fog történni, de mégsem akartam elfogadni és komolyan mondom pont annyira fájt, mintha minden velem történt volna meg.
    Én még mindig azon az állásponton vagyok, hogy Sarah J. Maas maga az isten! :)
    (Bocsi a regényért.)

    Öleléés!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia.
      Örülök, hogy írtál, ráadásul ilyen sokat és szépet :)
      Celaena valóban - minden hibája ellenére - egy szerethető, és igazán egyedülálló karakter, lehetetlen megunni a ,,csatáit".
      Én mindig is Chaol rajongó voltam, Dorian szóba sem jöhetett :D Samet most nagyon megkedveltem, és igyekszem úgy gondolni rá, hogy ő a lány múltja, aki mindig elfoglal egy helyet a szívében, és nem felejti el.. Habár egyelőre még igyekszem feldolgozni a történteket, mert valljuk be, az írónő rendesen elbánt vele.
      A hétvégén pedig szeretném elkezdeni a Tűz örökösét, úgyhogy hamarosan ismét visszatérhetek Celaena világába. Alig várom! *-*

      Törlés