„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/


2016. február 1., hétfő

Rebecca Donovan - What If – Mi lenne, ha…

Mi lenne, ha másodszorra is átélhetnéd az első találkozást? Cal Logan döbbenten veszi észre Nicole Bentleyt a vele szemben lévő kávézóban, több ezer kilométerre szülővárosuktól. 1 éve, az érettségijük óta senki sem látta őt, és senki sem hallott róla. Úgy tűnik, hogy ő nem is Nicole. A lány pontosan ugyanúgy néz ki, mint Cal gyerekkori szerelme, de az ő neve Nyelle Preston, és fogalma sincs arról, hogy Cal kicsoda. Nyelle ösztönző, fogékony és vakmerő, az élethez való szenvedélyes hozzáállása másokra is átragad. Ebben Nicole teljes ellentéte. Calt totálisan lenyűgözi a lány, és megállíthatatlanul beleesik. Nyelle azonban kivételesen titokzatos, és ahogyan Cal egyre közelebb jut a rejtélyek megoldásához, úgy egyre kevesebbet akar tudni. Amikor a múlt és a jelen titkai összecsapnak, egy dolog világossá válik: Semmi sem az, aminek látszik.


Amikor megtudtam, hogy megjelenik Rebecca Donovan új könyve vegyes érzéseim támadtak: egyrészt rögtön felcsillant a szemem, hiszen nagyon szerettem a Csak lélegezz trilógiáját, másrészt viszont - pont ezért - egy kicsit féltem is egy teljesen új történettől. Aztán pedig a véletlen műve, de olvasás közben is végig fennmaradtak ezek a vegyes gondolatok. Az alaptörténet szerintem nagyon jó, a főszereplők közül megkedveltem Nyelle-t, Richellet és Rae-t, és volt benne egy szép csavar, ami nagyon sokat dobott az egész sztorin, habár én a közepe fele azért már sejtettem. A fülszöveg mondjuk szerintem nem árul el túl sokat, legalább is nekem egy kicsit homályos volt, de talán ez nem nagy probléma. Ezek után kérdezhetnétek, hogy akkor mégis mi volt a problémán... Nos talán észrevettétek, hogy Calt nem emeltem ki az imént, vele ugyanis voltak fenntartásaim.


A történet már a prológussal belecsap a dolgok közepébe, ugyanis rögtön megismerjük Calt és az ő érzéseit, gyerekkori barátja, majd később a gimi legmenőbb lánya, Nicole iránt. Kiderül, hogy az érettségi óta eltelt egy évben senki sem hallott a lány felől, aki - ahogy ők tudják - a Harvardra ment továbbtanulni. Cal, Nicole, Richelle és Rae gyerekkorukban legjobb barátok voltak: négy kisgyerek, négy teljesen különböző személyiséggel, de pont ettől volt olyan nagyszerű a barátságuk. A gimi előtt azonban Richelle elköltözik, ezzel megszakítva és felbontva a négyest. Ezek után Nicole teljesen megváltozik, és többé nem áll szóba Callal és Rae-vel. És hogy miért? Nos, ez az a bizonyos csavar amit említettem, és amit most nem szeretnék elárulni...

A lényeg, hogy érettségi után egy évvel Cal még mindig (gyerekkora óta) szerelmes Nicole-ba, és nem tudja elképzelni, hogy mi történhetett a lánnyal ez alatt az egy év alatt. Egy napon azonban a Campuson találkozik Nyelle-el, aki a megszólalásig hasonlít Cal gyerekkori barátjára és szerelmére. A lány azonban teljesen másképp viselkedik, a visszahúzódó Nicole-ra semmi sem emlékezteti, helyette egy vagány, kicsit őrült, az álmait követő lány az, akivel a fiú szembetalálja magát.

Meg kell, hogy mondjam, nem szeretnék több részletet elárulni a cselekményből, csak annyit, hogy én nagyon megszerettem Nicole-t és Nyelle-t is. Nicole-t, aki gyermekként nem lehetett önmaga, csak a családjának, főként édesapjának megfelelni vágyó kék masnival feldíszített tökéletes kislány szerepébe bújva élt. Éppen ezért egy nagyon szerény és visszafogott lányt ismerhettünk meg a visszaemlékezésekből, akit egyedül a barátai tettek boldoggá. Aztán a jelenbe pedig berobbant a titokzatos Nyelle, aki mindig valami őrültségen töri a fejét, és aki most Callal fedezi fel a világot. A lány megtéveszti Calt és egy kis ideig az olvasót is, viszont aztán ahogy telik az idő, egyre jobban beleláthatunk  páncélja alá.

Nagyon szerettem Nyelle és Cal spontán közös kalandjait, a nem mindennapi élményeket és persze Nyelle listáját is. És itt jön a képbe Cal, és az ő személyisége. Őszintén sokat agyaltam rajta, miközben nem tudtam eldönteni, hogy kedvelem-e a karakterét. Egyrészt én nem igazán vagyok oda a döntésképtelen, határozatlan férfiakért. Úgy érzem, hogy túl sokáig húzta az írónő ezt a titkot, néhányszor már úgy rákiabáltam volna Calra, hogy kérdezz már rá! Mert persze megértem, hogy ő türelmesen kivárja, amíg megnyílik neki a szeretett lány, de közben meg úgy éreztem, hogy mindjárt megőszülök, mert már csak 50 oldal van hátra, és még nem tudok semmit... Másrészt viszont az is igaz, hogy egy ilyen pörgős és őrült lány mellé talán pont egy visszafogottabb, érzékenyebb fiú passzolt. Úgyhogy egy kicsit még mindig gondban vagyok ezzel a témával.


Összességében azonban azt mondanám, hogy nem csalódtam, szerintem Rebecca hozta a formáját (még akkor is, ha a Csak lélegezz sorozatot nem múlta felül). Ahogy megszokhattuk tőle, a könyv nemcsak szerelemről szólt, hanem családról, újrakezdésről és barátságról. Hiszen Nicole visszaemlékezései mellett, megismerhettük a barátok gyerekkorát Richelle és Cal szemszögéből is. És azért a zsepi is jó ha közelben van olvasás alatt, mert bizony kapunk néhány szívszorító részt is, hiszen nekem is el kellett morzsolnom néhány könnycseppet egy olyan barátságért, amit már soha nem lehet a régi...

Értékelés: 5/4.5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése