„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/


2016. február 7., vasárnap

Leigh Bardugo - Shadow and Bone – Árnyék és csont (Grisa 1.)

Alina Starkova sosem várt túl sokat az élettől. A határháborúk során elveszítette a szüleit. Árvaként csupán egyvalakire számíthatott. Egy másik kis földönfutóra, Malra, a legjobb barátjára. Ám mostanra már rá sem számíthatott. Mindkettőjüket besorozták hazájuk, Ravka anyácska hadseregébe. A két fiatalnak életveszélyes küldetésre kell indulnia az Árnyzónába. Ezen az iszonyatos helyen a földöntúli sötétség az úr, ahol valósággal hemzsegnek az emberevő szörnyetegek. Amikor veszélybe kerül, feltárul előtte egy hajmeresztő összeesküvés. Dönteni kell. Szembeszáll a birodalom leghatalmasabb nagyuraival? Egyedül a múltja mentheti meg… hogy Alina megmenthesse a jövőt.r támadás éri a katonai konvojukat, mindannyiuk élete veszélybe kerül. Ám Alina ekkor olyan titokzatos erőnek adja tanújelét, amiről mindaddig még ő sem tudott. A csodálatos megmenekülés kiszakítja a hétköznapok világából.. . Meg sem áll a fővárosig, az uralkodó udvaráig, ahol az árva lány is a Grisa testvériség tagja lesz. Vezetőjük, a titokzatos Kom úr úgy véli, Alina az, akire oly régóta vár Ravka sokat szenvedett népe. A legfőbb varázsló szerint az Alinában rejtőző erő képes lesz elpusztítani az Árnyzónát. A cári udvar fényűző forgatagában sokan Kom úr új kegyeltjének tartják a lányt, aki csak nehezen tud beilleszkedni Mal nélkül. Miközben hazája egyre nagyobb.

Én nagyon szeretem a KMK ifjúsági fantasy regényeit - mint az Üvegtrón vagy a Poison Study -, és ehhez hasonló volt az Árnyék és csont is, csak éppen az orosz helyszín még egy kis pluszt is adott hozzá. Így nem csoda, hogy néhány oldal után már felgyulladt bennem a szikra, és újra s újra lelkesen vetettem bele magam a történetbe. Az Árnyék és csont egyébként ahhoz is hozzájárult, hogy ismét várólistát csökkentsek, és továbberősítette bennem azt az érzést, hogy ezek a várólistás történeket még eddig egyáltalán nem okoztak gondot, sőt mindig pozitív élményt nyújtottak, ezért igazából fogalmam nincs, hogy miért kellett eddig várnom az olvasásukkal. A könyv nagyon olvasmányos volt, meglepő fordulatokkal, kiszámíthatatlan szereplőkkel és viszonylag kedvelhető főhősnővel. Ismét egy nagyon jól felépített világban találtam magam, a grisák, az Árnyzóna, az erők mind remekül ki voltak találva, ha az elején kicsit értetlenkedtem is, azért hamar helyére kerültek a dolgok, és meg tudtam szokni ezt a teljesen új és más világot.

Az elején megkedveltem Alinát, a nem túl szép, ügyetlen és gyengécske árva lányt, akinek egyetlen barátja Mal, akivel együtt nőttek fel az árvaházban. Ahogy múltak az évek azonban, a lány úgy érzi, hogy míg Mal egyre erősebb, magabiztosabb és jóképűbb lesz, ő még mindig az a csúf kislány, aki kisgyerekként volt. Így nem csoda, hogy ő is ugyanolyan szép és tehetséges szeretne lenni, mint a többi grisa, akik ugyebár valamilyen természetfeletti erővel rendelkeznek. Pedig mindenkit - így az árvákat is - megvizsgálnak gyermekkorban, hogy nem lakozik-e bennük valamilyen erő. Annak idején azonban sem Alina, sem pedig Mal nem tűnt ki. Ezért most Alina egyszerű térképkészítőként éli életét, míg Mal a felderítők között van. Egyszer azonban azt a küldetést kapják, hogy jussanak át a rettegett és örökké sötétségbe burkolózott Árnyzónán. Ez a szeletkéje a történetnek engem teljes mértékben lenyűgözött, miközben persze elborzadva olvastam a véres részleteket, amikor lecsapnak rájuk a volkrák. Ráadásul ezen a ponton derül ki, hogy Malina egyáltalán nem az az átlagos lány, mint ahogy ő képzeli magát, sőt a képessége nagyon is egyedi, ugyanis napidéző. Így nem csoda, hogy a titokzatos és nagyon is sötét Éjúr rögtön felfigyel rá, és legjobb barátjától elválasztva a Palotába viszi őt kiképzésre, hiszen immáron ő is a grisákhoz tartozik.

Tehát az elején kedveltem Alinát, azonban érzéseim a könyv a közepe felé egy kicsit meginogni látszottak. Nyilván nem csoda, hogy az egész életében önbizalomhiányban szenvedő lány a kezdeti elutasító hozzáállása után felenged, és egyre jobban érzi magát a szépséges emberek, és a csábító Éjúr közelében. Alina mindenképpen segíteni szeretne Kom Úr tervében, miszerint az ő fényes képességével megszűntehetik a sötét Árnyzónát. Azonban a szépséges grisák és az Éjúr vonzalmában elkerülik a lány figyelmét a valódi problémák...

Ha egy kicsit is unatkoztam volna a történet alatt (ami persze nem így volt), akkor is biztos, hogy felkaptam volna a fejem egy bizonyos ponton olvasás közben. Ugyanis a könyv úgy háromnegyedénél kaptuk egy jó kis fejtörést okozó fordulatot, aminek keretében minden amiben eddig hittem, meginogni látszott. Éppen ezért nagyon nehéz jellemzést ínrom a szereplőkről úgy, hogy ne nagyon áruljam el magam. Az biztos, hogy az Éjúr nagyon titokzatos maradt végig, és igazából még nem is tudtunk meg róla, és valódi terveiről túl sokat. Csak annyit, hogy nagyon vonzó és hatalmas ereje van. Malt az elején nem tudtam megszeretni, viszont onnantól fogva, hogy másodszorra is feltűnt, és lehetőségem volt jobban megismerni, már egyre jobban a szívebe zártam.

Amit azonban ki nem állhatok ezekben az ifjúsági fantasykban, az a szerelmi háromszög. Egyszerűn nem értem, hogy miért van erre szükség, szerintem így is eléggé izgalmas volt ez a könyv (és a többi is, ha már itt tartunk), nem kellene tovább bonyolítani, főleg, hogy ezzel az elemmel egy amúgy kedvelhető női karaktert is hamar meg lehet utálni, döntésképtelensége miatt. Egyelőre Alinával még nem tartunk itt, de van egy olyan érzésem, hogy még fokozódni fog ez a dolog. 

Ezt leszámítva nagyon tetszett a könyv, a jól felépített világával és helyszínekkel, a kiismerhetetlen szereplőkkel, és mindenképpen ajánlani tudom, ha valaki nem szereti az állandó kiszámítható romantikus fantasykat, mert itt tényleg nem tudom, hogy mit hoz a jövő, még akkor sem, ha átmenetileg nyugalommal zárult az első könyv. Mert az elfelejtettem említeni, hogy ismét egy trilógia első részéről van szó(!), tehát megint jöhet a jól ismert várakozás... Habár! A KMK oldala szerint még télen (ami már csak februárt jelenti) jön a folytatás, az Ostrom és vihar

Értékelés: 5/5

Ravka térképe

Képek forrása:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése