Lilla és Krisztián egy párként kezdi a tizenegyedik évfolyamot a Duna-parti Gimnáziumban. A két szerelmes mindent megtesz, hogy semmi se rontsa el a boldogságukat, de mintha a szülők összeesküdtek volna ellenük, és amikor nem ők gördítenek akadályokat Lilláék útjába, a baráti társaságban akad mindig valami baj.
Képes lesz Krisztián elviselni Lilla és Márk szoros barátságát?
Sikerül Lillának megfejtenie Ákos szokatlan viselkedését?
Hogyan alakul Jázmin és Kristóf felettébb zűrös kapcsolata?
Kibe szerelmes Gréta? És miért érzi Flóra egyedül magát?
Lilla az idei évben még komolyabban veszi a táncórákat, mert nagy a tét az év végi vizsgán. Vajon tényleg neki teremtették a színpadot? Krisztián pedig kosarasként olyan lehetőséget kap, amire nem is számított.
Év végén a karácsony és a szilveszter mellett biztos pont az életünkben, hogy Tavi Kata hozza a legújabb Sulijegyzetek részt. Immár harmadik éve, hogy izgatottan várom, vajon mi történhetett az elmúlt évben a Duna-parti Gimnázium kedvenc osztályával. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mi lesz Lilla és Krisztián sorsa, hogy vajon kapcsolatuk kibírja-e az évet és a nehézségéket.
Lilláék immár a 11. évfolyamot kezdik meg, a felnőtté válás küszöbén állnak. Elkezdődik a suli, az emberek ugyanazok, és mégis mások. Mivel egy éve olvastam az előző részt, kicsit féltem, hogy nem fogok emlékezni a szereplőkre (mert általában bajban vagyok a nevekkel), de igazából felesleges volt izgulnom, mert néhány lap után teljesen képben voltam. Az események viszonylag gyorsan pörögtek, ami nem is gond, hiszen nem könnyű egy iskolaévet belesűríteni egy könyvbe, ráadásul Tavi Kata nagyon jól meg tudja oldani, hogy kiemelje és részletezze a lényeges eseményeket. Ami hatalmas váltás volt - és aminek előszelét már megéreztük a Ballépések végén is -, hogy váltott szemszögből olvashattuk a történetet. Ettől én először egy kicsit megijedtem, de amikor egyre jobban beleláttam Krisztián fejébe, akkor már örültem. Furcsa érzés egy kamaszfiú fejével együtt gondolkodni, érezni, de azt hiszem az írónő nagyon eltalálta a lényeget, hiszen megvoltak a tipikus fiús hülyeségek, a dolgok, amiket csak ők értenek, a hozzáállás a családi problémákhoz és persze Lillához.
Szóval, mint mondtam váltott szemszög volt, Lilla gondolatait, a humorát még mindig nagyon szeretem olvasni és most Krisztiánt is megismerhettem közelebbről... Aztán egyszer csak kb. a közepén kaptunk egy plusz fejezetet Jázmin életéből. Számomra ez volt a történet csúcsa, hiszen mindig is kíváncsi voltam, hogy mi történt vele és Kristóffal. Ráadásul Kristóf is az egyik megfejhetetlen karakter, ezért örülök, hogy egy kicsit most közel engedett minket magához. Úgyhogy Lilla és Krisztián története mellett, Jázmin és Kristóf küzdelmét és végigélhetjük a könyv során, és meg kell hogy mondjam nem könnyű esetek.
,,Mondok valamit az emberekről, amit gimis koromban még én sem tudtam. Égnek a vágytól, hogy meghallgassák őket. Persze túl gyávák, hogy maguktól bevallják a titkos vágyaikat, mégis alig várják, hogy megtehessék. Ilyen ellentmondásos az emberi természet, ezzel nem tudsz mit tenni. Nem kell beleszólnod a döntéseikbe, de segíthetsz, hogy kimondják, amit a másiknak hallani kell."
Az értékelésem elején már említettem, hogy a szereplőink bizony már egyre jobban közelednek a felnőtté válás felé. Ez véleményem szerint sok mindenben meglátszott, de főleg a karakterek fejlődésében. A legnagyobb átalakuláson (szerintem) Ákos ment át. A fiú, akit eddig csak nagy szájáról és ördögi vigyoráról ismertünk - Lilla és az én nagy döbbenetemre - feltárta sebezhető énjét. Ez volt az a rész, amikor egy kicsit elérzékenyültem, hiszen e könyvbe is kiderült, hogy mekkora szakadék van sokszor a látszat és a valóság között. Nagyon örülök, hogy az írónő megmutatta nekünk Ákos valódi énjét. Ákos mellett tehát Kristóf és Jázmin is sokat változott, és bizony Gréta is, de az ő történetét nem szeretném elspoilerezni.
,,...a barátság olyan, mint egy hatalmas pókháló. Minden belekeveredett illető megérzi, ha egy másik megmozdul benne. A rezgések eljutnak a többiekhez, és Gérta felől már hetek óta negatív rezgések jöttek."
Persze Lilláról sem szabad megfeledkezni, hiszen mégiscsak az ő érzéseit ismertem meg a legjobban. Neki és Krisztiánnak nem volt könnyű éve, sokszor gyülekeztek a sötét felhők a fejük fölött, veszekedtek is többször, de nekem tetszett a hozzáállásuk, és az, ahogyan kitartottak egymás mellett. Az év végén rá kellett jönnie a táncban elkövetett hibáira, amivel még dolgoznia kell, de még mindig van neki egy teljes éve.
Természetesen a harmadik könyv olvasása közben sem maradhatott el a nosztalgikus érzés, ami a gimis éveim miatt fog el. Nekem azért nem voltak ennyire jó fej (főleg fiú) osztálytársaim, de ebben az osztályba szívesen ülök, hiszen a szereplők már olyanok, mintha régi barátok lennének, a problémáik pedig se több se kevesebb, mint ami a korosztályra jellemző. Azért annyira nem happy a vége, hiszen van még néhány kiaknázatlan pont a történetben, például Flóra, vagy a még mindig megközelíthetetlen Márk. Alig várom a befejező részt!
Értékelés: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése