„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/



2016. január 20., szerda

Kerstin Gier - Silber – Az álmok első könyve

Ez vajon tényleg lehetséges?
Liv Silber álmai az utóbbi időben meglehetősen félelmetessé váltak. Az egyik végképp nem hagyja nyugodni. Ebben az álomban egy temetőben járt éjjel, és szemtanúja volt, amint négy fiú komor hangulatú, mágikus rituálét hajt végre. Ezek a fiúk azonban nagyon is valós kapcsolatban állnak Livvel, hiszen Grayson és három barátja tényleg léteznek. Liv nemrég iratkozott be abba az iskolába, ahová ők is járnak. Tulajdonképpen egészen kedvesek. De ami igazán ijesztő – még az éjszakai temetőknél is sokkal ijesztőbb –, az az, hogy a fiúk olyan dolgokat tudnak Livről, amiket nappal soha nem ejtett ki a száján – álmában viszont igen. 
Hogy miképpen, az tökéletes rejtély Liv számára, de egy jó kis rejtélynek Liv még soha nem tudott ellenállni…



Ó milyen régen volt már, amikor az Időtlen szerelem trilógiát olvastam az írónőtől. És most ismét megcsinálta, hiszen újra meg tudott alkotni egy teljesen más, és mégis varázslatos világot, amibe szívesen csöppentem és csöppennék újra bele. Silber története - már csak az álmok miatt is - engem nagyon lekötött, és élvezettel olvastam a fordulatos cselekményt. A főszereplőnk életkorán először egy kicsit megdöbbentem, de ennek ellenére szerintem minden korosztály számára remek kikapcsolódást nyújthat a könyv. A szerelmi szál természetesen jelen volt, de nem úgy ahogyan először - és aztán még egy jó ideig - gondoltam (Grayson és három barátja? -nagyon cseles!), de azért hamar tovább tudtam lépni :)
Tehát mint azt említettem, a könyvben az álmoké a főszerep, ott játszódik le a történet nagy része. Nem szeretnék annyira részletekbe menni, a lényeg, hogy Livék, miután új városba, anyukája új barátja házába költöznek, a gimiben megismerkedik a négy (most jönne az, hogy nagyon dögös, de így már túlságosan unalmas lenne) fiúval. Az egyik közülük - Grayson - történetesen az új mostoha bátyja, de ott van még titokzatos Henry, szívdöglesztő Arthur és Jasper (Borotválkozó Ken). Livnek hamar feltűnik, hogy a fiúk sántikálnak valamiben és nem is akármiben, hiszen a lány már a megismerkedésük éjjelén Grasyon nagyon is élethű álmában találja magát. Bizony erről van itt szó, egymás álmába való járkálásról, legmélyebb titkaik felfedéséről, és nagyon király álomajtókról. Úgy ám, mert ha be akarsz jutni a másik álmába, ki kell találnod, hogy mi a kulcs, ahhoz hogy kinyíljon az ajtaja (már ha az illető védi). És ha már Kerstin elmondta, hogy milyen az ő ajtója (fekete és ezüst, piros baglyokkal és vámpírgyík-ajtógombbal), picit az én fantáziám is beindult. Elképzeltem, hogy az én ajtóm valószínűleg fekete-fehér színű, (fekete alapon apró fehér csillagokkal), és a ,,véreb" kutyám védi (akit egyébként bármiféle élelemmel simán le lehet kenyerezni. :D)
A lényeg, hogy engem sikerült újra teljesen elvarázsolnia az írónőnek nem csak a történettel, hanem a szereplőkkel is, hiszen ismét egy remek főhősnőt alkotott. A humora, ami miatt hamar a szívembe zártam Livet, ráadásul a szarkazmust sem vetette meg, és egy kicsit szkeptikus is, szóval egy igazán szórakoztató karakter. Livet nem kellett félteni, hiszen mindig kiállt magért, és nem az a szőke herceg megmentésére váró elveszett lélek volt, inkább kezébe vette a dolgokat. Pedig Henry bizony szőke volt, nagyon titokzatos, és remek álomjárópartner, az a fajta vicces férfikarakter, aki remekül szórakozik főszereplő csajszi bénázásain és poénos beszólásain.. Szóval passzolt Livhez. Akit szintén nagyon megkedveltem, az Mia volt, Liv kishúga. Imádtam a beszólásait, játékos eszmecseréit Livvel, és azt, hogy remekül megértették egymást.
Kerstin Gier
Amit viszont sajnáltam, hogy a könyv viszonylag rövid volt, hiszen 326 oldal mégis meddig tart Kertin Gireből? Hát nem sokáig, én legalábbis így éltem meg. Valószínű ezért is éreztem azt, hogy néhány helyen nem voltak kidolgozva részletek, főleg a végén, az ,,összetűzéses jelenet" kicsit mintha összecsapott lett volna. Azt is tudom persze, hogy még nincs vége, hiszen ismét egy trilógiába kezdtem bele(!), de ennek ellenére mégis így éreztem..
Szerencsére azért a történet nagyrészt lezárult, habár azért a végén kaptunk egy kis ízelítőt a következő részből. Van még itt néhány titok (köztük Henry), amit meg kell fejteni, ja és ott van még a a suli titkos blogjának a gonoszkodó szerkesztője (a pletykacicaa), akinek a kiléte szintén még titkos. Szóval van még itt miért izgulni! 
Értékelés: 5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése