„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/



2016. január 17., vasárnap

Dallos Sándor - A nap szerelmese

Munkácsy Mihály, a legnagyobb magyar festő regényes életrajzának első része ez a könyv. Nehéz fiatalsága, pályakezdő éveinek viszontagságai összegződnek e kötetben, bemutatva a századvégi magyar Alföld világát, a polgárosodó főváros forgatagát, a bécsi festőiskolát. Szinte népmesehősként indul el életútján a kis asztalosinas. Pályája töretlenül ível felfelé, mégis már ebben a kötetben felsejlenek a tragédiák, amelyek egész életútján ott sötétednek. Hite, energiája, a szépség utáni vágya, tehetsége azonban elpusztíthatatlan, a tragédiák is művészete kiteljesedésének eszközei.






Ritkán olvasok életrajzi regényeket, de anyu már nagyon régóta rágta a fülemet ezzel a könyvvel, és váltig állította, hogy ez biztos, hogy tetszeni fog nekem. Így kerülhetett fel a könyv már tavaly is a 2015-ös Reading Challenge listámra, ahonnan azonban le kellett vennem, mert mégsem passzolt a kihívás pontjához. Idén azonban megfogadtam, hogy hamar nekilátok, és mivel mostanság egyébként is úgy éreztem, hogy jól jönne már valami változatosság az olvasmányaim között, tökéletes választásnak tűnt a Munkácsy nagyon is kalandos életéről szóló regény elolvasása. Be kell vallanom valóban nagyon tetszett, habár volt bennem néhány tüske is, de ezekről később.
,,Egyébiránt, ha meg nem sértem, nevem Munkácsy Mihály."
Néhány oldal után nagyon meg tudtam szeretni Dallos Sándor regényes írásmódját és nyelvezetét, ahogyan elmesélte a fiatal Munkácsy - Miska -szegény körülmények között megélt éveit. Regényes bizony, mert inkább volt ez a könyv egy jól megírt regény, mint életrajz. Persze megvoltak a valódi szereplők, a helyszínek, amiket megjárt a festő, a mesterségek, amiket kitanult. Mivel kíváncsi természetem van utánanéztem a valós életrajzi adatoknak, és valóban igaz volt minden az asztalosinasságtól kezdve, a nagybátyjánál eltöltött éveken át, a Bécsben és Münchenben tanultakig. És ott voltak azok a nagy emberek is - Szamossy, Than, Ligeti -, akik barátai és tanító voltak Munkácsynak. Ezek a dolgok mind megvoltak, és örültem, is, hogy ennyi mindent megtudtam a festő fiatal éveiről, arról hol és mikor, de legfőképpen mi hatására készült el egy-egy képe. Ennek ellenére azért sokszor éreztem azt, hogy Dallos eltúlozza, elnagyolja a férfi életének egy-egy részletét, hogy még nagyobb dicsőségben fürösztethesse a magyarság egyik legnagyobb festőjét. Sokat gondolkodtam azon, hogy ez gond-e nekem vagy nem, hiszen attól, hogy így írt róla, még nem fogom kevésbé megérteni Munkácsy életét, és nem is lesz kevésbé tehetséges számomra. Arra jutottam inkább, hogy ez a Dallos Sándor bizony nagyon rajonghatott ezért az emberért, és képes volt úgy írni róla, hogy az hatással legyen az emberre, és ne tudja letenni a könyvét.
,,Nem kell ezen sírni - mondta nyugodtan a fiú -, szerencsére nem egyedül taposom ezt a malmot. Sokan vagyunk. Hidd el, ha egyszer a szegények felvonulást rendeznének, magatok is megdöbbennétek, hogy milyen kevesen vagytok, ti jóllakottak. Milyen elenyészően kevesen."
Vegyük példának Lacza Bálint, a betyár alakját. Ő volt az első ,,hős" a kis Miska életében, az első ember, aki alakított a személyiségén. Megtanította a fiút, hogyan kell azt mondani, hogy ,,nem", azaz hogyan kell kiállni önmagadért. A betyár alakja többször is visszaköszön a regényben, a festő életében, többek között a könyv utolsónak említett Siralomház alkotásának elkészítése során is. 

Siralomház

Amikor ilyen nagy emberről szól a fáma, elengedhetetlen, hogy szerelmeit, csalódásit kihagyják. Itt sem volt ez másként, sőt néhány oldal után csak néztem nagyokat, hiszen vagy három nőt elfogyasztott már Miska, és valahogyan mindegyik sorsa tragédiába fúlt. Nyilván itt is a túlzás eszközét használta az író, hiszen még ha Munkácsy Mihályról is van szó, talán nem végződhet ily szomorúan ennyi női sors. És itt kerül elő az a bizonyos szálka, amiről az elején beszéltem: Sven alakja, a férfi legnagyobb szerelme, a regény legszebb pillanatait adója, csak az írói fantázia műve. Bécsben találkozik Koltay Denise bárónővel, aki svéd bárónőnek beöltözve jelenik meg az Akadémián. Szerelmük lassan teljesedik ki, értelmes eszmecserékből, heves vitákból s szenvedélyes együttlétekből tevődik össze. A történethez nagyon sokat adott, még így is, hogy tudom, csak színesítette azt, de mégis fájt a szívem, hogy ez csak egy eszményített, elképzelt szerelem maradt. A közös történetük azonban nem záródott még le, ahogy olvastam, az Aranyecsetben is feltűnik még a bárónő: ,,-Nos, Sven - fordult Miska a nőhöz. -Elhiszed most már, hogy tizenöt év múlva is le tudom rajzolni emlékezetből a kezedet? -El - bólintott a nő. -De azért tizenöt év múlva mégis elmegyek hozzád. A fiú ránézett. -Biztos? - kérdezte. -Biztos - mondta a nő. -Ha élek. - Jó - bólintott a fiú. -Én meg várlak.  Ha élek."

Munkácsy Mihály biztosan közel állhatott a Dallos Sándor szívéhez, aki egyébként egy évvel a festő halála után született, hiszen szinte mindig pozitívan, magasztalva jellemezte őt. Nem tudom, hogy valójában milyen ember lehetett Miska, de nekem tetszett ez a nagy darab, szenvedélyes, olykor nagyon érzékeny férfiember, ahogy mondani szokták művészlélek. Munkácsy, akinek legnagyobb szerelme legtöbbször csak az alkotás maradt, és talán ennek ellensúlyozása miatt is álmodta meg nekünk Svent, a fiatal festő eddigi egyetlen igaz szerelmét.


Azért is írom, hogy eddig, hiszen hol van még a vége. A folytatás, az Aranyecset még nagyon sok mindent tartogat számomra, Párizst, Munkácsynét, a művész legnagyobb alkotásait. Akkor valószínűleg változni fog a véleményem néhány dologban, de egyelőre ezt jelenti számomra a regény, a festő.
,,-Paraszt!
-Téved, nagyságod - viszonozta Miska -, asztalosinas. Viszont biztosítom, hogy ön sem született másként, mint én, s bizony nem a születés ad bizonyítvány az emberről, hanem az élet. Talán még összemérhetjük az életünket anélkül, hogy megbélyegezzük egymást."

Értékelés: 5/4.5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése