„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/


2015. december 26., szombat

Rachel Cohn · David Levithan Dash és Lily – Kihívások könyve

Kétféle ember létezik: aki imádja a karácsonyt, és aki szívből gyűlöli. Dash az utóbbi csoporthoz tartozik. Ám úgy tűnik, ez a karácsony más lesz, mint a többi: egy könyvesboltban – kedvenc írója műveinek szomszédságában – egy piros noteszt talál. A füzetke eredeti gazdája, Lily, aki rajong a karácsony minden szépségéért, különös rejtvényeket agyalt ki a szerencsés megtalálónak. Dash úgy dönt, belemegy a játékba. Elkezdik egymásnak küldözgetni a piros noteszt különböző kihívásokkal, mégpedig csodabogár rokonok és barátok segítségével. Hiszen idén úgyis mindketten szülők nélkül maradtak karácsonykor: az övék az élet és New York! És hogy Lily és Dash végül összetalálkoznak-e? És elég az a szerelemhez, ha két vadidegen – egy mogorva és egy széplélek – egy füzet lapjain levelezget egymással? Aki tudni szeretné a választ, olvassa el, milyen kihívásoknak kell megfelelniük, hogy erre egyáltalán esélyük legyen, és közben merüljön el a városok városának ünnepi forgatagában!


Karácsony utolsó napja van, így nem meglepő, hogy ehhez kötődő könyvet választottam a bejegyzésem témájának. Már viszonylag régóta szemeztem ezzel a könyvvel, de csak pár nappal ezelőtt kaptam kézhez. De talán nem is olyan nagy baj, hiszen legalább karácsony két napját megfűszerezhettem egy aranyos karácsonyi történettel. Ráadásul velem nagyon ritkán esik meg az ilyesmi, de az első dolog, ami megfogott, az a könyv borítója volt: a télies, havas(!) utcakép láttán rögtön elfogott a hangulat, és azután a fülszöveg pedig teljesen megvett magának. Nem is vágytam túl sokra: csak egy kis fiatalos, ünnepi történetre, ami passzol az év legszebb időszakához és a hangulatomhoz.

Ami rögtön a történet elején kiderült, hogy Dash és Lily nagyon különbözőek. Dash utálja a karácsonyt, és az összes felhajtást, ami ezzel jár, főként azért is, mert ez az időszak emlékezteti szülei válására is. Talán ezért is részesíti előnyben a magányt még karácsonykor is, hiszen a fiú otthon, egyedül tölti az ünnepeket. Lily viszont imádja a szeretet ünnepét; meglátja a szépet, az apró örömöket abban, ami másnak (mint Dash is) csak teher, fényűzés, látszat. Ennek ellenére idén ő is egyedül (vagyis testvérével) kényszerül tölteni a karácsonyt, hiszen belegyezett abba, hogy szülei kettesben elutazzanak pótnászutukra. Így tehát ő is egyedül marad, de hogy ne legyen nagyon magányos az ünnepek alatt, kitalálja (vagyis bátyja találja ki neki), hogy rejtsék el azt a bizonyos piros noteszt a Strand könyvesbolt egyik polcán, hogy ott egy rejtélyes idegen megtalálhassa, és aztán kezdődhet a játék... majd pedig az élet.


Mindkét fiatalnak szüksége volt erre a ,,játszmára", hogy megtanuljanak néhány dolgot az életről. Lily, az álmodozó - aki eddig magányos volt, csak a a kutyák társaságában érezte magát biztonságban - kilépett a komfortzónájából, és a Dash-nyomás hatására elkezdett olyan dolgokat csinálni, amiket azelőtt soha. Dash pedig (a földhöz ragadt), hogy megtalálja a Lily által furfangos módon elhelyezett piros noteszt, kénytelen volt ellátogatni a karácsony előtt megszállt rohanó emberekkel teli plázákba és bevásárlóközpontokba, ahol többek között a nem túl kedves, tele a hócipőm mindennel típusú  eladók és fogdosó Mikulással kellett ,,megküzdenie".
,, -követelni fogok egy kiskutyát. Úgy érzem, sok itt a kiaknázható szülői  bűntudat, és fel kell használnom az állatbirodalmam kiépítéséhez."
A két főszereplőnk közül én mindenképpen bohókás Lily-vel tudtam jobban azonosulni, hiszen én is nagyon szeretem a karácsonyt, és az azt megelőző készülődés időszakát. Még akkor is, ha szegénynek idén egy kicsit csalódás volt az ünnep, hiszen nem tölthette a családjával. Azért természetesen azok is teljesen reális nézetek, amiket Dash vall, hiszen valóban az ünnep előtt és alatt hamar kicsúszhat az ember lába alól a talaj, és bizony hajlamosak vagyunk átesni a ló túloldalára. Persze ennek legtöbbször a megfelelés, a tökéletesre való törekvés az oka, és elfelejtünk az apró gesztusokra, az örömtől csillogó szempárokra vagy éppen a közös sütés apró örömere figyelni. Pontosan úgy, ahogyan egyébként Lily is tette.
Szépséges, havas borítók

Ez a könyv egyébként szó szerint arra is tökéletes, hogy a karácsonyra való készülődések, hatalmas bevásárlások, és a rengeteg munka és fáradozás, hogy mindenkinek jusson egy kis boldogság - szóval ezek után nagyon remek kikapcsolódást nyújt. Hiszen van mondanivalója, olykor remek humora, havas utcái (igen, ennek hiánya idén is nagy csalódás volt számomra), amiről manapság csak a könyvekben és filmekben hallunk, és semmiképpen sem hanyagolható tény, hogy remek az alaptörténete, ami nem csak két fiatalt (két könyvmolyt!) egymáshoz, de minket is közelebb hoz az ünnepekhez.

Összefoglalván nekem nagyon tetszett az ötletes történet, a nagyon is szerethető szereplők, akikkel valóban igazán könnyű azonosulni. Ráadásul én még mindig ajánlani tudom a könyvet, hiszen habár ma van karácsony utolsó napja, azért a két ünnep között és az újévig megmaradhat ez a békés hangulat. Ráadásul, jövő hétre havat ígérnek! 

Értékelés: 5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése