„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/


2015. december 21., hétfő

Jessica Park - Flat-Out Celeste

A végzős gimnazista Celeste Watkins számára minden egyes nap brutális bátorságpróba. És Celeste nagyon fél. Elszigeteltté válik, mert túlságosan okos, a beszéde túlságosan modoros, viselkedése pedig túlságosan eltér az átlagostól, ezért úgy érzi, nem marad más választása, mint direkt távol tartani magát mindenkitől.
De az egyetem felszabadíthatja, nem? Ha kibírja ezt a borzalmas utolsó évet a gimiben, akkor talán minden rendben lesz. Ha sikerül találnia csak egyetlen embert, aki mentőkötelet dobhat neki, akkor talán, talán nem lesz baj.
Justin Milano, a másodéves, szintén különc egyetemista lehet talán az a személy, aki kicsalogatja Celeste-et magányos világából. Talán megmentheti a lányt… legalábbis ha Celeste elfogadja a segítségét.
Ha összefognak, talán jó páros lehetnek. Ha összefognak, talán megmenthetik egymást. És ha összefognak, talán megmenthetnek egy másik párost is: két embert, akikről Celeste tudja, hogy teljes szívből, szenvedélyesen, bolondulásig szeretik egymást.

,,-Életmentő vagy, Celeste.
  -Nem, te vagy életmentő nekem, Justin."
Amikor annak idején Julie és Matt könyve olvasása közben megismertem az imádni való Celeste-et, azon a véleményen voltam, hogy neki bizony külön könyv kell, hiszen ha valaki, akkor ő megérdemli a saját történetet. Szerencsére az írónő is hasonló véleménnyel volt, így amikor megtudtam, hogy lesz Flat-Out Celeste, ráadásul itthon is megjelenik, nem hazudok, ha azt állítom, hogy tűkön ülve vártam a folytatást. És így 356 oldallal a kezdés után is meg tudom erősíteni, hogy érdemes volt várni.
Celeste-et nyilván nem kell bemutatnom senkinek, aki már olvasta a Szeretni bolondulásig első részét. Talán még mindenki emlékszik a bátyja életnagyságú kartonfiguráját mindenhová magával cipelő, furcsa szavakat használó kislányra, aki azóta sem változott túl sokat, intelligens és szép 18 éves gimnazista lett. Persze Fotó Finnt már szerencsére nem cipeli magával, de szociális és beilleszkedési problémái még bőven akadnak. A lány a gimnázium utolsó évét tapossa, éltanuló, a legnevesebb egyetemek akarják elcsábítani. Celeste mégis retteg a továbbtanulástól, hiszen az új egyetem, új embereket és ismerkedést vonz magával, ez pedig Celeste-nek, valljuk  be, nem megy túl jól. Éppen ezért elhatározza, hogy megváltozik, és megpróbál beilleszkedni, és beszélgetésbe elegyedni iskolatársaival. És a várttal ellentétben Celeste nagy sikerei vannak e téren.
,,Mégis ki a fene állapítja meg ezeket a mércéket, mi? Kinek van joga megmondani, hogy milyennek kéne lennünk? És mégis hogyan merészeli bárki is azt éreztetni veled, hogy nem pont úgy vagy jó, ahogy vagy? Ez elfogadhatatlan."
Nem csak a barátság, de a szerelem is betoppanni látszik a lány életében. A Barton Egyetem diáknagykövete veszi fel a kapcsolatot vele, és a kezdeti szellemes e-mailváltásokat hamar felvájták a személyes találkák is. Aminek nagyon örültem, hogy Justin nem az a kigyúrt álompasi, minden nő álma típusú fiú, mert az valahogy nem illett volna Celeste-hez. Sokkal jobban el tudtam képzelni Justint, a túlbuzgó, hiperaktív fiút, aki valahogy sosem tudott csendben maradni, beszéd közben ráadásul állandóan témáról témára ugrált, mintha egy mondatba szerette volna besűríteni a világ értelmét. Ráadásul megértette a lányt, sőt átérezte a problémáit, hiszen adottságai miatt őt is sokan különcként kezelték. Ráadásul e két fiatal sokszor igencsak furcsa viselkedése és párbeszéde segített megvillantani Jessica remek humorát is.
Celeste-nek azonban nemcsak az új egyetem rémisztő elvárásaival, szerelmi bizonytalanságával kell megküzdenie, hanem fiatalabbik bátyjával is muszáj rendbe hozniuk a kapcsolatát. Matt ugyanis nemcsak, hogy jelen volt Celeste könyvében, hanem nagyon sok szerepet kapott Celeste és saját boldogságának beteljesülésében. Ebből és a múltból kiindulva az írónőnek ismét sikerült megérintenie a szívemet, könnyeket csalnia a szemembe, hiszen a két testvérnek most saját maguknak kellett megtalálni a boldogságot, és ebben sem Finn, de még Julie sem segíthetett.



Celeste csak akkor engedheti el magát, és lehet igazán boldog, ha szembenéz, és elfogadja a múltját, és a segítséget, ami ezúttal Justin személyében érkezik meg. De nemcsak neki, Mattnek is el kell fogadnia, hogy Celeste nélküle is boldogul, és saját maga boldogságát is figyelembe kell vennie.  Így talán nem árulok el nagy titkot, ha elárulom, hogy az egyik kedvenc jelentetem szintén liftben játszódik, és igen, köze van az első részhez, és igen, köze van Julie-hoz és Matthez... A másik kedvencemnek pedig egy karácsonyfához van köze, de ezúttal nem alatta, hanem fölötte... Na jó nem árulok el többet. :)
Nagyon hálás vagyok az írónőnek, hogy ilyen remek könyvet alkotott Celeste-nek, hozzá méltó történettel és szereplőkkel (és itt főleg Justinra gondolok). Annak pedig kifejezetten örülök, hogy Jessicától olvashattam, hiszen az ő nyelvezete és érelemvilága engem mindig elképeszt, és csak ő képes arra, hogy egyszerre legyen egy könyv humoros és szívszaggató. Számomra tökéletes volt!
Értékelés: 5/5*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése