„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/


2015. december 29., kedd

J. Simon - A Tudatalatti

"Bálint élete legnehezebb ügyét kapja, amikor kivezénylik egy gyilkosság helyszínére. Hamarosan azonban nem csak saját maga, de a családja is egyre inkább az események középpontjába sodródik: fenyegető üzeneteket kap a tettestől, hogy szálljon ki a nyomozásból. Az ügy akkor válik igazán személyessé, amikor elrabolják Bencét, az ötéves kisfiát, a szálak pedig visszavezetnek Bálint, húsz évvel korábban eltűnt testvéréhez.
Az ügy hirtelen többé válik, mint aminek látszik.
Bálint bármennyire is szeretné a tettest elkapni, a gyilkos valahogy mindig egy lépéssel előtte jár. Mintha belelátna elméje legmélyébe, a tudatalattijába…
Az események felpörögnek. Közben pedig minden idők legnagyobb árvize vonul le a Dunán, a város lassan a káoszba fullad.
Megkezdődik a versenyfutás az idővel, hogy megmentse a családját és felfedje a gyilkos kilétét. De ami rá vár, azt még saját rémálmaiban sem látná viszont…
Kedves Olvasó! Eddig fenntartások nélkül nézett lefekvés előtt tükörbe? Ha igen, akkor most készüljön fel…

Ha őszintének kell lennem, akkor elmondom, hogy teljesen véletlenül találtam rá erre a könyvre. Ugyanis a 2015-ös éves könyvkihívás feladta nekem a leckét néhány pontjával, ezek közül pedig az egyik, hogy a szülővárásodban, vagy pedig - ahogy jelen esetben is - szülővárosod megyeszékhelyében játszódó könyvet kell elolvasni. Itt jött a képbe Győr. Oké, tudom, hogy nagy város, és azért sok könyv íródott róla, de annál kevesebb játszódik benne. Ami pedig szintén jó pont, ha élvezem is a könyvet, tehát szerettem volna kicsit izgalmasabbat, mint a városról szóló leírások, történetek stb. A lényeg, hogy nagy nehezen rátaláltam erre a könyvre, ami nemcsak, hogy fordulatos és feszültséggel teli volt, de teljesen felülmúlt várakozásaimat!
A történet középpontjában Bálint és családja áll. Itt azért meg kell jegyeznem, hogy nagyon nehéz úgy írni e könyvről, hogy ne spoilerezzem el az egészet, de azért igyekszem. Szóval egy éjszaka Bálintot - aki egyébként nyomozó - kihívják egy nagyon durva és brutális gyilkosság helyszínéhez. A férfi és rendőrtársai, köztük legjobb barátja, Lázár is, rengeteg dolgot láttak már életükbe, de a látvány, ami most fogadta őket, nem hasonlítható a korábbiakhoz. Bálinték természetesen rögtön nagy erőkkel megkezdik a nyomozást. Itt egy kicsit úgy éreztem magam, mint aki egy Gyilkos elmék részt néz (vagy más egyéb hasonlót, amivel tele vannak a csatornák, akárhova kapcsolom szombat este a tv-t). A lényeg azonban az, hogy Bálintnak nagyon hamar és sokszor meg kell lepődnie, ugyanis a nyomok visszavezetnek gyerekkorában eltűnt testvéréhez, és ha ez még nem lenne elég, egy olyan személyre terelődik a gyanú, akiről nem is gondolta volna, sőt eddig a létezéséről sem sejtett semmit.

Őszintén szólva nagyon élveztem a történetet, de azt is, hogy Győrben játszódott. Nagyon jó érzés volt egy olyan helyszínen járni képzeletben, amit nap mint nap megteszek a valóságban, munkába menet. Győr külvárosai, a sétáló utca, a Csónakos szobor, a Széchenyi-tér és persze a folyók városa is. Oké, lehet hogy aki Budapesten (vagy New Yorkban!) él, annak ez jobban megszokott, de én ritkán olvasok a találkozások városáról (igen, Győr sok mindennek a városa), ezért nagyon jó érzés volt képzeletben is végigmenni rajta, és behelyettesíteni a helyszíneket oda, ahová valók. 
Amit szintén be kell vallanom, hogy a könyvet nemcsak a szülővárososba, hanem az egy könyv, ami megrémisztett pontba is el tudnám helyezni. Ugyanis. Karácsony alatt és után bizony az egyetlen időszakasz, amikor olvasni tudtam, az 8 és éjfél között van. Eme sötét időszakban pedig akárhová néz az ember akarva akaratlanul is brutális gyilkosokat és elborult elméket lát. Arról nem beszélve, hogy az amúgy is ijesztő szempár a borítóról ilyenkor mintha a lelkedig hatolna és halálra akar rémiszteni.
Ami fontos, hogy nekem, aki ritkán olvas krimit és/vagy thrillert, nagyon tetszett a könyv. Mert izgalmas volt, váratlan fordulatokkal és találó könyvcímmel. A karakterek is (már aki ugyebár) szerethetők voltak. Gondolok itt Adélra, Bálint feleségére, Lázárra, Bencére (nagyjából) vagy éppen a hős Csubakkára (a család kutyájára). Mind a helyszín, mind a szereplők nagyon kidolgozottak voltak, és azt se felejtsük el, hogy a könyv nyelvezete is levett a lábáról, egy-egy megfogalmazás, hasonlat, a részletek kiemelése nagyon tetszett.
Az író kb.  a könyv felénél már lelőtte a ,,poént", ezért én hátradőlve azt gondoltam,  hogy most már jön a kiszámítható rész. Azzal azonban nem számoltam, hogy egy hatalmas csattanót kapok a végére, ami további gondolkodásra, és idegtépő részletekre való várakozást idéz elő. Vagyis idézne elő, ugyanis ez a könyv utolsó oldalán esett meg, úgyhogy sok mindent (na jó, nem mindent) a képzeletünkre bíz az író. Azt, hogy ez a befejezés most rontott vagy éppen plusz pontokat ért-e nálam, azt még nem döntöttem el. Ennek ellenére (vagy emiatt) mindenképpen megadom az 5 pontot, mert tényleg hatalmas felfedezés volt ez a könyv.
Értékelés: 5/5
Azért azt sem szabad elfelejtenünk, hogy ez a könyv egy magyar író, Joseph Simon tollából származik.
Elérhetőségei
Web: http://josephsimon.webnode.hu/
Facebook: https://www.facebook.com/jsimonbook/?fref=ts

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése