„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/


2015. november 9., hétfő

Debbie Macomber - A fagyöngy alatt

Addie Folsom egykor nagy álmokat szövögetve vette nyakába a világot. A lány az érettségi vizsga előtt otthagyta az iskolát, sőt a szülői házat is, hogy a maga útját járja. Immár felnőttként, édesapja halála után hazatér, hogy az anyjával töltse az ünnepeket. Ám valósággal földbe gyökerezik a lába, amikor megtudja, hogy az asszony egészen mást tervezett: a legjobb barátnőjével, Julie-val kéthetes floridai hajóutazásra indulna. Úgy tűnik azonban, egy baleset keresztülhúzza a számításaikat. Julie fia, Erich, akit Addie a háta közepére kíván, balesetet szenved. Mivel a lány tudja, az édesanyjának mekkora szüksége van erre az útra, kénytelen-kelletlen felajánlja, hogy gondját viseli a férfinak a távollétükben. Erich azonban mogorvább, mint valaha, sőt az ünnepeket is utálja. Vajon némi égi segítség elegendő lesz ahhoz, hogy a karácsonyi csoda ezúttal se maradjon el?


Mostanában nagyon sok (zombi)apokaliptikus, thriller és egyéb hátborzongató könyvet olvastam - és éltem át, most úgy döntöttem, hogy ideje változtatni. Nem mintha gondom lenne ezekkel, csak egy picit besokalltam. Az eddig szunnyadó romantikus lelkem rögtön magához tért, amikor elolvastam A fagyöngy alatt fülszövegét. Ez volt az első könyvem az írónőtől, úgyhogy egy kicsit utánanéztem a könyveinek. Jót mosolyogtam, amikor megtudtam, hogy ő írta azokat a bizonyos általam csak ,,Júlia-könyvek"-nek nevezett történeteket. Anyukám könyvespolca ugyanis tele van velük, és amikor rákérdeztem, csak ennyit felelt: ,,Ó igen, amikor annyi idős voltam, mint te imádtam ezeket a szerelmes történeteket". Nos, most már tudjuk kire ütöttem...
Rögötn az elején meglepődtem, ugyanis számításaim ellenére két angyal párbeszédével kezdődött a könyv. Nagy valószínűséggel már a fülszövegből kiderül, hogy mi lesz Addie és Erich sorsa, de az angyalok szerepe meglepetésként ért. Michalel és mentora, Celeste a férfi angyal első földi küldetését tárgyalják meg, ami nem más, mint hogy közelebb hozza egymáshoz Addie-t és Erichet. A két főszereplőnk már gyermekként ismerték egymást, de akkor nem voltak jóban, nem kedvelték egymást. Vagyis, hogy pontos legyek Erich nem kedvelte Addie-t. És nem, ez nem az a könyv, amiben a férfi csak titkolta érzelmeit, de valójában odavolt Addie-ért... 
A könyv inkább a változásról szól. Arról, hogy az ember gyermekként mennyivel másként látja a másikat- hiszen Erich is csak a legjobb barátja idegesítő húgát látta Addie-ben, most viszont, hogy rákényszerült a lány segítéségére, az érzései elmélyülnek... Addie életében is sok a változás. A középiskola utolsó évét befejezetlenül hátrahagyva a lány elköltözött otthonról, hogy szerencsét próbáljon a nagyvilágban. Most, évekkel később rájött, hogy nem ez volt a helyes döntés, és megszégyenülve visszatér édesanyjához, beiratkozik egy iskolába, hogy utólag letegye az érettségit. Annak idején a döntését nagyban befolyásolta, hogy nem volt jó kapcsolata az édesapjával. Ennek egyszerű indoka - amit azonban csak túl későn vall be magának -, hogy túlságosan is hasonlítanak egymásra, mindketten rendkívül makacs természetűek. Most már, ennyi idő elteltével, amikor édesapja meghalt, eszmél erre rá Addie. Az elvesztegetett idő, a ki nem mondott szavak és édesapja hiánya fájdítja a lány szívét.
A fagyöngy alatt egy rövidke kis történet, a változásról, a múltbéli sebek begyógyulásáról, és nem utolsó sorba a karácsony szelleméről szól. Ennek nagyon örültem, mert nagyon szeretem a karácsonyi történeteket, és ez a könyv, ha csak egy kis morzsányit is, de elhozta nekem az ünnep érzését. A történet rövidsége miatt, a szereplők sem voltak túlságosan kidolgozva, a karakterek egy-egy erősebb, uralkodó tulajdonságait ragadta meg az írónő. Erich, aki ex barátnője miatt az elején igazi Grincsként viselkedett, ellenezte a karácsonyt. A mellékszereplők közül Danny, aki börtönből szabadult, vagy éppen Andrew, aki háborús veterán, és emiatt nehezen alakít ki kapcsolatokat az emberekkel. Ők mind elmentek az iskolába, hogy letegyék az érettségit, így tettek egy lépést a változás, a jövő felé.
Még csak november elején járunk, de ez a könyv már egy kicsit elhozta nekem a karácsonyt. A hóesés, a karácsonyfa állítás és természetesen a fagyöngy... Bájos kis könyv volt ez, nem voltak hatalmas drámai pillanatok, csak két ember története, akinek egymásra kellett találnia. Habár az elején furcsálltam az angyalokat, aztán megszoktam a jelenlétüket, talán azért, mert karácsony van, vagy egyszerűen csak rájöttem, hogy hozzátartoznak a történethez..
,,Az emberek hajlamosak falakat építeni, amikor éppen ajtókat kellene nyitniuk"

Értékelés: 5/4

2 megjegyzés:

  1. 11-12 éves koromban totál rákattantam Anyukám Julia, Bianca meg hasonló füzetecskéire és titokban faltam őket. ;o) A mai napig kedvelem a romantikus történeteket, ezt a könyvet is beszereztem már, bár még nem olvastam. De ami késik, az ugyebár nem múlik. :oP Most, hogy olvastam a bejegyzésedet róla, kedvet kaptam ahhoz, hogy amint befejeztem a most olvasott könyvemet, annak álljak neki.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is, anyukámhoz hasonlóan a romantikus történeteket szeretem (habár ő a krimikért is odavan), annak pedig nagyon örülök, hogy a bejegyzésem hozta meg a kedved a Fagyöngy alatt könyvéhez :)
      Aranyos kis karácsonyi történet :)

      Törlés