Sziasztok. Meghoztam életem első Cover Reveal-jét Jessica Park legújabb regényéről. Őszintén szólva véletlenül akadtam rá a KMK oldalán a Lélegezz velem!-re. A héten ugyanis megnéztem, hogy előrendelhető-e már a Flat-Out Celeste, és akkor dobta ki a könyvet. Természetesen rögtön ,,lecsaptam" a fülszövegre, ami fel is keltette az érdeklődésemet. Nagyon szeretem az írónő stílusát, ezért nagy reményeket fűzök új könyvéhez.
A borító
A fülszöveg
Szülei halála után Blythe McGuire-t mélybe húzza a gyász, alig bír a felszínen maradni, miközben a Matthews Egyetemen utolsó évén igyekszik átvergődni. Aztán egy véletlen találkozás belerántja a lányt valamibe, amire egyáltalán nem számított: tagadhatatlan vonzalmat érez a sötét hajú végzős, Chris Shepherd iránt, akinek múltja talán még sajátjánál is bonyolultabb. Ahogy a kapcsolatuk elmélyül, Chris magához téríti a lányt a bódulatból, ami azóta fojtogatja, hogy egy tűzeset megfosztotta a fél családjától. Blythe gyógyulni kezd, lassan meg is szereti a fiút, aki segít neki új utakat találni a gyönyörhöz és önmaga felfedezéséhez. Ám miután Blythe nyugodtabb vizekre evez, rádöbben, hogy Christ még mindig nyomasztja családjának fájdalmas múltja. A sötét örvények a mélybe húzzák a fiút, és talán Blythe az egyetlen, aki megóvhatja őt a vízbe fúlástól.
Amit a könyvről tudni kell...
Várható megjelenés: 2015. december 4.
Elit Start: 2015. december 1.
Előrendelhető: http://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/jessica-park-left-drowning-lelegezz-velem-7061
Molyon megtalálható: http://moly.hu/konyvek/jessica-park-left-drowning-lelegezz-velem
Idézet a könyvből
„– Fulladoztál.
Újra bólintok.
– És még most is vergődsz, hogy levegőhöz juss.
Igaz. Szüntelenül azért küzdök, hogy a felszín közelében maradjak. Épp csak annyi a levegőm, hogy ne merüljek végleg víz alá, de ahhoz nem elég, hogy boldoguljak.
– Hát tessék. Lélegezz! Csak lélegezz! – tekeri föl a hangerőt, és megsimogatja a fejemet.
Szeretném elmondani neki, hogy az elmúlt négy év fájdalma következményekkel járt, és nem biztos, hogy tudok önállóan lélegezni.
– Tiéd az itt és most – győzköd Chris. – Tiéd a jövő. Bánj el a múlttal, hogy ne kelljen többé hátrafelé nézned. Ez csak fájdalom.
Mélyet sóhajtok, és megint ránézek.
– Ez csak fájdalom – ismétlem.
– Az. –A fülem mögé tűri a hajamat, és elakad a lélegzetem, elönt a forróság. Chris érintése semmihez sem hasonlítható, amit valaha is éreztem, saját gyötrelmem az érintése hevességével kombinálva összezavarja az agyamat. – Igen, az, Blythe.
– Csak lélegezzek? – bököm ki nevetve.
– Nagyjából.
– Te azt tetted?
– Igen. Kirángattam magam a pokolból. Elbántam vele, és továbbléptem. Te is továbbléphetsz.
Nincs az az isten, hogy leállítsam magam. Elkapom a pólója elejét, és magamhoz rántom, hogy az ajkunk majdnem összeér.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése