„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/


2015. október 29., csütörtök

Pamela Redmond Satran - Korához képest - Younger Könyv vs. Sorozat

Akár a srác anyja is lehetne.
Alice mindig is fiatalabbnak látszott a koránál, még őszülő hajjal és lompos New Jersey-i háziasszony-megjelenésével is. Most, hogy a férje lelépett, a lánya pedig már felnőtt ember, Alice-nek égető szüksége támad egy teljesen új életre. Így aztán hagyja, hogy szilveszter estéjén a legjobb barátnője, Maggie, a menő New York-i művész átalakítsa külsejét. A csodatévő hajfestéknek és szűk farmernek köszönhetően Alice hamarosan tényleg fiatalnak látszik, ahogy az egy manhattani bárban eltöltött éjszaka során is bebizonyosodik. Éjfélkor egy olyan sráccal csókolózik össze, aki még pólyás baba volt, amikor ő már középiskolába járt.
Olyan remekül szórakozik, hogy fütyül mindenre.
Alice-t a Joshnak beadott ártatlan kis hazugság arra a gondolatra csábítja, hogy ha senki sem firtatja a korát, akkor nem is kell elárulnia. Rögtön jelentkezik is egy állásra, amit egyszer futólag már betöltött, mielőtt főállású anyuka lett volna belőle – és meg is kapja. Josh időközben fülig belezúg Alice-be, aki egész egyszerűen sokkal dögösebb a korban hozzáillő csajoknál. Huszonkilenc éves körülinek taksálja – Alice pedig huszonkilenc éves kora óta, vagy talán életében először úgy érzi, hogy az élet rengeteg lehetőséget tartogat a számára. Sajnálatos módon az egyik ilyen lehetőség az, hogy le fog bukni.
Ma a Korához képest könyvről és az ebből készült sorozatról, illetve a kettő összehasonlításáról hoztam nektek bejegyzést. A sorozat első és eddig egyetlen évadát én nem is olyan régen egy hétvége alatt kivégeztem, és ez késztetett arra, hogy elolvassam a könyvet. Ritkán fordul elő velem, hogy egy olyan könyvet olvasok el, amit már korábban láttam filmben vagy sorozaton, de most tényleg annyira megtetszett ez a sorozat, hogy muszáj volt megszereznem a könyvet. Már néhány oldal elolvasása után rájöttem azonban, hogy sok a különbség. Ez nyilván nem meglepő, hiszen előfordult már ilyen a történelem során. Mégis furcsa volt ez a fordított érzés, hogy most a sorozat részleteit kerestem a könyvben, és amikor valami különbözött, akkor bizony csalódott voltam. Tudom-tudom, durva!
Mivel a sorozatot kezdtem el korábban, így arról is írnék most először. A Younger alaptörténete azért nagyjából ugyanaz, mint a könyvé, úgyhogy csak röviden foglalnám össze. A sorozat középpontjában Liza, egy a negyvenes éveit taposó nő áll (igen, még a név is más!), aki a korához képest viszont nagyon is fiatalosnak tűnik. Eddig az életét gyermeknevelés örömeinek szentelő anyuka 2 évtized kihagyás után szeretne visszatérni a könyvkiadás világába, azonban hamar rájön, hogy az eltelt idő alatt nagyon sok minden megváltozott. A fiatalok életvitele és szókincse, az okos telefonok és közösségi oldalak uralma az emberek életében, és még sorolhatnám. Még szerencse, hogy olyan fiatalnak néz ki, hogy egy kis sminkkel, és új ruhatárral simán elmegy egy húszas nőnek, így egy briliáns, de kemény döntés után úgy dönt, hogy 26 évesnek adja ki magát, és úgy kezd új munkahelyén. Látszólag talán huszonhatnak néz ki (habár szerintem annyira nem, inkább harmincasnak), de bepótolni a kihagyott időt már nem olyan könnyű. Ezek a ,,mellékesek" viszont hatalmas humorbombákat tartogatnak a nézők számára.
Nico Tortorella (Josh)
Szerintem a színészek választása is tökéletes lett. Hilary Duff nekem már gyerekként is nagy kedvenc volt, és örülök, hogy újra elkerült, ráadásul egy remek szerepben. Ő játssza Liza fiatalabb munkatársát és barátnőjét Kelesy-t. Sutton Foster is nagyon jól hozza a 44 éves aggódó anyát, de a 26 éves pályakezdőt is. Nagyon szerethető és humoros karakter, aki próbálja felvenni a fiatalok laza életvitelét, de közben meg mégis egy elvált nő, akinek gyereke és kertvárosi háza van. Természetesen nem feledkeztem meg Nico Tortorellaról (Josh) sem, aki azontúl, hogy dögös és fiatal, még jó fej és odaadó is. Itt azt is meg kell említenem, hogy Filmes Josht sokkal jobban szerettem, mint Könyves Josht. De a többi szereplő - Debi Mazar, Miriam Shor, sőt még Molly Bernard is nagyon passzoltak a sorozatba. Lauren (Molly), aki egyébként a könyvben nem szerepel, Liza és Kelsey barátnője, egy nagyon is fiatalos, és nagyon is bohókás lány, aki a legtöbbször ésszerűtlen viselkedésével elmaradhatatlan egy ilyen amerikai csajos sorozatból. 
A könyv azért már egy kicsit komolyabb volt. Alice (Liza) gondolatai az életről elgondolkodtató volt. Egy 44 éves anya gondolatai ezek, aki feláldozta karrierjét, hogy egyetlen lányát felnevelje, aztán sok évnyi kihagyás után rájön, hogy mennyi mindenről maradt le. Nem arról van szó, hogy megbánta, ez inkább csak egyfajta felismerés, amit az ember ekkora élettapasztalattal a háta mögött fedez fel. Arról is szól a könyv, hogy sosem késő beindítani egy karriert, megerősíteni a családi kapcsolatokat, új szerelmet, új életet kezdeni. 
A Korához képest szereplőinek élete nagyon sokban különbözik a sorozatbelitől. Talán egy kicsit komolyabbak, nagyobb, felelősségteljesebb döntéseket hoznak. Ahogy mondtam is már, Josh könyvbeli karakterét nem tudtam megszeretni: talán azért volt ez, mert itt sokkal jobban háttérbe szorul, inkább Ailice elmélkedései voltak a hangsúlyosak.
A történet és a szereplők különbsége nyilván azért is van, mert a Younger sorozatot egy bohókás, nőcis vígjátéksorozatnak képzelték el, annak viszont nagyon jó. Van egy jó kis alaptörténet, amiből kihoztak egy kicsit más, de mégis szerethető sorozatot, úgy, hogy azért megmaradjon a könyv nagy része is. Végeredményül azt mondanám, hogy a könyv sem volt rossz, de most mégis úgy érzem, hogy a sorozat jobban tetszik. Hogy ez a színészek, a humor, vagy azért van-e, mert a sorozat nézésével kezdtem, azt mát nem tudnám megmondani. De azért a könyvet sem írnám le, egyszerűen csak nem erre számítottam. 
Jó hír viszont, hogy január 12-én jön a második évad!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése