„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/


2015. október 5., hétfő

Gwenda Bond - Lány a kötélen

"Üdvözli nézőit a Cirque American!
A tizenhat éves Jules Maroni álma, hogy kötéltáncos édesapja nyomdokaiba léphessen a magasban. A Repülő Garciák jelenléte azonban könnyen keresztülhúzhatja a lány számításait. A rivális Maronik és a Garciák ugyanis hosszú évtizedek óta esküdt ellenségként kerülik egymást…
Jules azonban nem hajlandó tudomásul venni a családi drámát, és csakis a drótkötélre összpontosít. De amikor felfedez egy pávatollat – egy hírhedt, balszerencsét hozó tárgyat – a jelmezén, Jules kis híján elveszíti az egyensúlyát. Miközben egyre több titokzatos, balszerencsét hordozó talizmán bukkan fel a színen, Jules rájön, nincs más választása: segítséget kell elfogadnia, mégpedig a legváratlanabb forrásból: Remy Garciától, aki mellesleg a Cirque legjobb légtornásza. 
De mitől óvja annyira nagyanyja a lányt? Mit tartogatnak Jules számára a Nagy Arkánum lapjai? Meg lehet-e változtatni előre megírt sorsunkat?"

Amikor először olvastam a Lány a kötélen fülszövegét, tudtam, hogy ez a könyv nekem való. És mennyire igazam lett! Én nagyon szeretem a cirkuszban játszódó történeteket, és ha még egy csöpp varázslat is belekerül, az csak még vonzóbbá teszi számomra az egészet. Már a könyv leírása is csupa izgalmat és - ami szintén fontos! - egy kis könnyed romantikát ígér, szóval nem csoda, ha felkeltette az érdeklődésemet. A könyv rendkívül olvasmányos volt, mindig új és új fordulatokat ígért, ami folyamatosan előrevitte a cselekményt, ezért én is nagyon át tudtam magam adni az olvasásnak, gyorsan haladtam vele.

A történet egyébként nem túl bonyolult. Adott egy 16 éves lány, Jules, aki hogy előre vigye családja karrierjét furfangos módon eléri, hogy szerepet kapjanak a Cirque Americanban. Még akkor is ha ebben a társulatban szerepel a család ősi ellensége a Repülő Garciák. Jules egyébként  - apjához hasonlóan - kötéltáncos, de mégsem elégedik meg a cirkusz sátrán belüli fellépésekkel. Minden álma, hogy példaképe, Bird Millman nyomdokaiba lépjen, és a szabadban, két felhőkarcoló közé rögzített kötélen sétálhasson végig. Ezt sikerül is kivívnia az új helyszínen, csakhogy az első fellépése alkalmából meginog, és majdnem leesik. Később kiderül, hogy az esetet talán egy furcsa tárgy, egy pávatoll okozta, ami egyébként nem tartozott a jelmezéhez. Ráadásul nem ez az első különös tárgy, ami mintha megingatná őt a magasban. És most nincs más választása, mint a hihetetlenül idegesítő, de dögös Remy Garcia segítéségét elfogadnia, és elkezdődik a közös nyomozás. 
Ahogy az elején említettem is, fontos szerepet kap a könyvben a mágia, és ezáltal Jules nagymamája is. Remy és Jules a közös nyomozása során - amellett hogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz - próbálják kideríteni, hogy mi okozza a családjuk egymás iránt érzett megvetését, és mi köze van ehhez Jules nagymamájának, aki a rosszindulatú pletykák szerint fekete mágiát használt a múltban, és ezáltal több ember is megsérült, sőt halálos áldozatok is voltak. A két fiatalnak nincs túl sok ideje, hiszen nagyon úgy látszik, mintha a történelem ismételné önmagát, és most is elkezdődnek a megmagyarázhatatlan balesetek, amelyeknek mind köze van Juleshoz és a családjához. 

Jules egy makacs és önfejű lány, a cirkuszra, a kötéltáncra született. Magabiztos, de nem szállt el, keményen dolgozik, és mindig eléri a célját. A balszerencsét okozó tárgyak kezdetben egy kicsit megingatják a határozottságát, de aztán inkább a félelmeit is felhasználva folytatja az útját. Szó szerint, hiszen bármilyen rövidnek is tűnik, hosszú utat kell megtennie a kötél egyik végétől a másikig. Ez pedig nem könnyű, és ezek a részek idegfeszítők és izgalmasak voltak, hiszen bármilyen magabiztos is volt Jules, mégis folyamatosan ott volt a háttérben a feszültség, amit a baljós tárgyak és a szabotőr okozott. Jules értelmes és humoros volt, amit nagyon kedveltem benne, és egész családja nagyon szimpatikus volt. Samet - a lány unokatestvérét - is nagyon hamar meg tudtam kedvelni, hiszen több szempontból is egy cipőben jártak. Néhány könnycseppet is ejtettem a fiúért...

Jules és Remy kapcsolata lassacskán alakult ki, habár már az elején lehetett érezni a vonzódást a két fiatal között. Nem igazán voltak nagy és érzelmes szavak, inkább csak két művész szerelme volt ez, akik habár tényleg kedvelték egymást, de keményen dolgoztak, és megőrizték magabiztos önmagukat. Örültem, hogy így oldotta meg a kapcsolatukat az írónő, mert valahogy úgy éreztem, hogy nem illettek volna Jules és Remy személyiséghez a túláradó érzelmek. Na azért persze jutott nekünk néhány lopott közös pillanat, pont elég, amire két 16 évesnek szüksége volt. 



Mindenképpen örülök, hogy elolvastam a könyvet, ezzel újabb tételt feljegyezve a cirkuszos történeteimhez. Talán a fülszöveg alapján úgy tűnhet, hogy kiszámítható, kicsit Rómeó és Júlia érzést kelt, pedig egyáltalán nem így van. Van benne több lélegzetelállító rész, és a fordulatokra is számítsatok, ha elkezditek. Az írónőnek sikerült elterelnie a figyelmemet a tettesről, és a végén tényleg az lett, akire egyáltalán nem számítottam. Legalább is én biztos nem. 

Értékelés: 5/4


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése