„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/


2015. szeptember 28., hétfő

Ekker Éva - Sarki tűz

A kötet 12 novellát foglal magába. Történeteik között látszólag nincs semmilyen összefüggés, mind a helyszínek, mind a cselekmények rendkívül változatosak. Sosem látott természeti jelenség tűnik fel az Északi sarkon, furcsa dolgok történnek az óceánból frissen kiemelkedett szigeten, a dzsungel mélyén felfedeznek egy mindeddig ismeretlen kannibál törzset, világraszóló valóság show–t rendeznek egy gigantikus szállodaépítés kapcsán. A keresztesek rég elrejtett kincsének nyomában eljutunk a sivatagba, idegen civilizációkat kutatva távoli bolygókra, sőt a jövőbe, és a múltba is. Máskor szokványos, hétköznapi környezetben fordulnak elő meglepő események. Rejtélyes tárgyat találnak a mezőn elhagyott hulla mellett, merényletet követnek el egy szigorú büntetőbíró ellen, és modern Hamupipőke mesébe csöppen egy elidegenedett munkahelyen robotoló, romantikus lány. Mi a közös mégis ezekben a novellákban? Az a sajátos világszemlélet, ami valamennyit jellemzi. A történetek valójában mindig egy-egy vezérgondolat köré épülnek, mellyel az író életünk, létünk alapvető kérdéseire szeretné irányítani a figyelmet, illetve gondolkodásra késztetni az olvasót.


A könyv olvasására maga az írónő kért meg nem olyan régen. Miután megnéztem a fülszöveget, először egy kicsit féltem tőle, de azért belevágtam. A könyv - ahogyan azt a fülszöveg is mutatja - 12 novellából áll. Mint ahogyan azt említettem én félve kezdtem neki, mert úgy éreztem, hogy nem az én műfajom. Most már örülök, hogy elkezdtem, mert tényleg nagyon tetszettek. Egyáltalán nem voltak szokványosak, sőt mondhatni természetellenesek, és mintha egy kissé fantasy ízét is éreztem volna. 

A történetek rövidek, de annál izgalmasabbak voltak. Talán pont a rövidsége segített ahhoz, hogy mondhatni a dolgok közepébe vágtunk, és kevés bevezetővel kezdődtek a novellák. Ráadásul az írónőnek sikerült folyamatosan fenntartania az érdeklődésemet a nem mindennapi világnézetével és a furcsa eseménysorozatokkal. Többször előfordul, hogy megjelenik egy felsőbbrendűnek mondható erő, ami befolyásolja, irányítja a szereplőink életét és többször a gondolatait is. Ezekre folyamatosan kapunk halvány utalásokat a történetek során, de aztán valahogy a végén sosem derül ki a teljes igazság, néhány dolog a homályba vész, és Éva sokat hagy a képzeletünkre. Ezek a dolgok izgalmasabbá teszik a novellákat, és arra ösztönöznek, hogy tovább akard olvasni a következőt novellát is. 


Mivel 40-50 oldalas, rövid történetekről van szó, a szereplők nem túl kidolgozottak.  De nem is ez a lényeg. Hanem inkább a történetek. Ezek a rejtélyes és elgondolkodtató történetek: a könyv címét is viselő sarki tűz jelensége, amiről egy Alex nevű professzor eddig még sosem hallott, körülötte viszont minden tudós és tanár teljesen természetesnek veszi, sőt még a könyvekben is megjelenik a fogalma, pedig azelőtt biztos, hogy nem volt ott... Vagy éppen egy hétköznapi nő története, akinek egy cipő változtatja meg az életét. Hiszen ha nem veszi meg azt a bizonyos cipőt, akkor nem kezdődik meg egy bizonyos események sorozata, aminek hatására teljesen megváltozik a nő élete. És még ehhez hasonló titokzatos történetek.

Az események is nagyon gyorsan haladnak, az időnek nincs túl sok szerepe, nincs is időnk felfogni egy-egy fordulatot, mert jön a következő. Hiszen olyan gyorsan történik minden, hogy például ha volt is egy-egy haláleset, mégsem volt időnk törődni vele, mert rögtön valami más tényezőre került a hangsúly. A helyszínek és a témák is nagyon egyediek (sivatag, Északi sark), ráadásul a cselekmény helyei is gyorsan váltakoznak, fel kell venni a lépést a történésekkel, és a folyamatos ingadozással. Az érzelmek sem kapnak nagy szerepet benne, de valahogy nem is illett volna ide, úgy érzem. 

Régen, fiatalabb koromban én is többször elgondolkodtam azon, hogy vajon létezik-e végzet vagy sorsszerűség, okkal történnek-e a dolgok velünk. Ha az egyik dolgot nem tettem volna meg, akkor vajon a másik dolog megtörtént volna? Én személy szerint sosem hittem abban, hogy előre meg lenne írva a sorsunk, vagy legalábbis nagyon remélem, hogy képesek vagyunk alakítani, hogy van némi beleszólásunk. Több filmet és sorozatot is láttam már, amelyek ezzel a témával foglalkoznak, de könyvben ez volt az első. Mindenesre örülök, hogy elolvastam. Tényleg elgondolkodtató volt, ajánlom azoknak, akik szeretnek elmélkedni, filozofálni az életről.

Értékelés:5/4 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése