„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/


2015. augusztus 19., szerda

Erin Morgenstern - Éjszakai cirkusz

Az éjszakai cirkuszban nincs porondmester, aki hangszóróján keresztül bejelentené a következő számot, sem bohóc, aki gúnyt űzne a közönségből. Ezekben a fekete-fehér sátrakban páratlan élmény vár rád: az öt érzék ünnepe!
A varázslat és a szemfényvesztés hátterében ádáz küzdelem folyik: a két fiatal mágust, Celiát és Marcót kisgyermekkoruktól fogva azért tanították, hogy mágikus erejük segítségével győzelmet arassanak a másik felett. Amikor Celia véletlenül rájön, hogy Marco az ellenfele, együtt lenyűgöző varázslatba kezdenek.
Erejüket ettől kezdve csak arra használják, hogy örömet szerezzenek vele a másiknak, és az új játék közben észrevétlenül egymásba szeretnek. Mély és varázslatos érzéseiktől hunyorogni kezdenek a lámpák, és a helyiséget elönti a forróság. Sokáig nem is sejtik, hogy olyan játszmába kényszerítették őket, amelynek a végén csak egyikük maradhat életben.
Mikor mestereik megelégelik, hogy kicsúszott kezükből az irányítás, közbelépnek. Celiáék rádöbbennek, hogy nem kerülhetik el a játszma végkifejletét. Csak egyetlen megoldás marad számukra, de ahhoz minden tehetségükre szükség lesz…


Mielőtt elkezdeném az értékelést a könyvről, egy kicsit írnék az előzményekről. Néhány hete ugyanis én is részt veszek egy bloggereknek szóló kihíváson, melynek neve Book Bloggers' Challenge. Ez a kihívás lényegében arról szól, hogy minden blogger csinál egy listát olyan könyvekről, amelyeket el szeretne és el is tud olvasni. A tagok mindig kiválasztanak egy szimpatikus bloggert, és egy könyvet a listájáról, hogy azt olvassa el, és írjon róla bejegyzést. Miután ő is végzett, ugyanezt teszi egy másik résztvevővel, és így halad a körforgás. A lényeg, hogy én is részt veszek ezen a kihíváson, és ezért a molyos oldalamon létrehoztam egy polcot, ahova feltettem azokat a könyveket, amelyből választhatnak. Erre a polcra egyébként olyan könyvek kerülnek fel, amiket már régebb óta el szeretnék olvasni, de aztán valamiért mégis feledésbe merültek, esetleg olyanok, amikről jó véleményt halottam, ezért gyorsan elteszem őket ide, hogy aztán majd egy későbbi időpontban újra rátalálhassak. Így került a polcra az Éjszakai cirkusz is, amely könyv elolvasására (ezúton is köszönöm neki) Noémi kért fel.

Az Éjszakai cirkusz egy varázslatos élmény volt számomra. Szó szerint, hiszen a könyv egészét átjárja a mágia, a bűbáj. Már többször olvastam cirkuszról szóló könyvet, de ehhez hasonlóval még sosem találkoztam. Nem a megszokott bohócok, artisták és bűvészek várják az ide érkezőket, hanem annál sokkal többről van itt szó. Persze ilyen fellépők is megtalálhatók a Le Cirque de Rêves-ben, de mégis teljesen máshogy hatnak az emberekre, más módon varázsolják el őket. Már a cirkusz érkezése és távozása ,,A cirkusz váratlanul érkezik. Jövetelét nem jelzik hangszórók, nincsenek plakátok városszerte a falakon és a hirdetőoszlopokon...", a nyitva tartása ,,Sötétedéskor nyitunk Hajnalban zárunk" mind-mind azt sejtetik, hogy itt valami nagy dolog készülődik, és éppen ezért fog majd olyan ember is ellátogatni ide, aki egyébként gyerekesnek, elavultnak gondolja a cirkuszokat.

,,Az álmodó olyan ember, aki csak holdfényél tud eligazodni, a büntetése pedig az, hogy mindenki másnál korábban látja meg a hajnalt.forrás: Az álmodó olyan ember, aki csak holdfényél tud eligazodni, a büntetése pedig az, hogy mindenki másnál korábban látja meg a hajnalt."

A történet már jóval a cirkusz létrejötte előtt elkezdődik. Celiát és Marcot még gyermekként, tudtuk nélkül bevezetik egy párbajba, ami aztán egész életüket meghatározza. A párbajról végig nagyon halovány utalásokat kapunk, sem a főszereplők, sem mi nem igazán értjük, hogy mik a szabályok, és hogy mikor győz valamelyikük. Csak annyit tudunk, hogy van két mágus, akik ahogyan telik az idő egyre erősebbé válnak, és egy helyszín, a cirkusz, ahol az egész zajlik. Minden, amit tesznek, hatással van a cirkuszra, és az ott élő, dolgozó emberekre. Aztán, ahogy az idő múlásával mindkét fél felismeri, hogy ki az ellenfele, már teljesen más szemszögből nézik a párbajt. 

A történet, annak ellenére, hogy években gyorsan halad, mégis csak nagyon lassan kezd az olvasó számára érthetővé válni. Amikor már úgy érezzük, hogy egy forduló ponthoz érünk, ismét valahová máshová kerülünk el, egy más helyszínt, más szereplőt ismerünk meg. De ezek a helyszínek és szereplők mind-mind fontos részletei ahhoz, hogy a végén összeállhassanak a kirakós darabkái. Ahogy telik az idő, mindig egyre több és több részletet ismerhetünk meg a cirkuszból, (és ezek a részletek valahogy mindig passzolnak az adott fejezet cselekményéhez, hangulatához), elkalauzolnak minket látványosabbnál látványosabb sátrakhoz, ahol aztán minden képzeletünket felülmúló előadásokat tekinthetünk meg. 


A könyv tehát sokkal többről szól, mint egy cirkusz, de többről is, mint két illuzionista párbaja. A két dolog - és sok más is - egymással összefüggésben van, egymást éltetik. Legtöbbször, amikor egy könyvet olvasok, kihangsúlyozom, hogy milyen fontos, hogy a karakterek jól kidolgozottak legyenek. Itt azonban a szereplők mellett, a helyszín megteremtésén van hangsúly. Hiszen mégis csak egy fantasy műfajról van szó, ahol elvárjuk, hogy a képzeletünknek semmi sem szabjon határt. Véleményem szerint ez sikerült is az írónőnek: olyan aprólékosan és odafigyeléssel dolgozta ki a cirkusz egyes helyszíneit, hogy ha abban a korban éltem volna, biztos megemelem előtte a kalapom.. Minden egyes sátornak meg van a maga története, ahogy én is haladtam egyik helyről a másikra, újra és újra meglepődtem, nem véletlenül hívják a helyet az Álmok cirkuszának. Ennek ellenére (vagy talán pont ezért) ennyi varázslatos hely után is úgy éreztem, hogy még mindig nem ismerem a cirkusz össze részletét

.„Bármilyen sokszor is jártam a cirkuszban, biztos vagyok benne, hogy vannak sátrak, amelyeket soha nem fedeztem fel. Bármilyen sok érdekességet láttam, bármilyen sok ösvényt bejártam, mindig maradnak felderítetlen zugok, ajtók, amelyeket soha nem nyitottam ki.”

Amikor végeztem az olvasással, úgy éreztem, hogy a könyv maga is olyan volt, mint egy cirkuszi mutatvány. Tele volt trükkökkel és illúzióval, sokszor csak kapkodtam a fejem a váratlan fordulatokon, és amikor vége volt, úgy éreztem, hogy szeretnék felállni és megtapsolni ezeket a hihetetlen szereplőket, és természetesen a rendezőt. :)

Értékelés:5/4.5



,,Ma jókora tábla lóg a Cirque des Rêves bejáratán, fonott szalagok csüngenek le róla, amelyek rátekerednek a rácsokra, pontosan a lakat fölött. A betűk elég nagyok ahhoz, hogy távolról is el
lehessen őket olvasni, az emberek mégis egészen közel mennek a táblához, amelyen ez áll cikornyás kézírással:
 
Rossz idő miatt ma zárva! 
És a szavakat játékos, festett felhőcskék veszik körül. Az emberek elolvassák a feliratot, némelyek kétszer is, aztán fölnéznek a lenyugvó Napra és a tiszta, ibolyaszínű égre, majd tanácstalanul megvakarják a fejüket. Aztán csak állnak, és néhányan arra várnak, hátha valaki eltávolítja a feliratot, és a cirkusz mégiscsak kinyit, de nem látni a kerítés mögött egy lelket sem, így végül lassan elszállingóznak, hogy valami más szórakozás után nézzenek aznap estére.Egy órával később aztán elkezdődik: ömleni kezd az eső, a csíkos sátrak ponyvája hullámzik a szélben. A kapun lógó tábla nedvesen csillogva rázkódik a viharban."


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése