„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/


2015. augusztus 26., szerda

A. O. Esther - Gombnyomásra 2.


Mia és Russel a megalopolisz egy távoli szegletében, Talbot házában raboskodva a szökésüket tervezik, ám minden rezdülésüket a ház intelligens számítógépe, Veronica figyeli. Elég egy rossz lépés, és a csuklójukon villogó bilincsen keresztül megbüntetik őket.  Liam és Dylan a cellájukban üldögélve várják a pillanatot, hogy a többi halálraítélttel együtt száműzzék őket a dzsungelbe, amikor megtudják, a mutánsokat előre beetették a kapu előtt, hogy senki ne élje túl a kivégzést. A két, mindenre elszánt vadásznak azonban sajátos terve van a szabadulásra… 
A Hobbs-birtok feketébe öltözik, miután a fényújságban levetítik a kintieknek a 268-as kapunál történt mészárlást. Stella valósággal belerokkan a gyászba, amikor Hobbs dokiék hírt kapnak Russelékről. A lány végső kétségbeesésében Ryannel Manipurába utazik, hogy segítsen a bátyjának és Miának a szökésben, ám nem sejti, hogy ezáltal az ő élete is veszélybe kerül. 
Doktor Cohen sem tud békében nyugodni: ismét Miához fordul, és arra kéri, segítsen megtalálni a mágikus követ, amelyet egy legendás, sumér királynő titka rejt, és amely megoldást jelenthet a Manipurában kialakult önkényuralom megdöntésére. 
De vajon sikerül-e Miának és Russelnek elmenekülnie Manipurából? Hogyan élik túl a vadászok a kivégzést? Létezik-e olyan seb, amelyet nem gyógyít be az idő sem és valósággá válhat-e egy égben köttetett szerelem?


Nagy nehezen, de sikerült beszereznem a Gombnyomásra sorozat második részét.  Az első rész természetesen - a sorozatokhoz híven - úgy fejeződött be, hogy nehogy véletlenül is aludni tudjak, így ,,muszáj" volt folytatnom a történetet. Sajnos azonban (egyenlőre) nem sikerült saját példány szereznem, így könyvtárból vettük ki (a barátnőm jegyén) a folytatást. Ami elsőre megfogott az a könyv borítója. Még ki sem nyitottam a könyvet, máris szerelem volt első látásra. 


Manipura
A könyv egyébként pontosan ott folytatódik, ahol annak idején abbahagytuk. A szerelmeseket elválasztották egymástól, Miát és Russelt Talbot házába száműzték, ahol csak kegyetlenségek várják, főként a lányt. Liam, Dylan és Amanda pedig a halálos ítéletüket várják több száz másik száműzött manipuraival együtt. Ez a rész szerintem eléggé hátborzongatóra sikerült, egyébként több más jelenettel együtt. Úgyhogy nem hazudok ha azt mondom, hogy sokszor rágtam a körmöm olvasás közben. Amanda hamar levált a csapattól, így számomra az első könyvhöz hasonlóan nagy rejtély maradt. Habár már a könyv elején eltűnt a szemem elől - miután sikerült jól felhúznia -, azért mégis úgy érzem, hogy nem szabad megfeledkezni róla, és hallani fogunk még felőle a következő részben. 

Stella
Ebben a könyvben egy kicsit háttérbe szorult Mia és Liam kapcsolata, de helyettük kaptunk sok Stellát és Dylnat. Az elején furcsálltam ezt, de aztán nagyon hamar annyira belefeledkeztem a történetükbe, hogy észre sem vettem magam, sőt néha már zavart is, amikor nem róluk olvastam. Ez valószínűleg azért volt így, mert Miának és Liamnak csak nagyon kevés közös pillanat jutott a sorozat középső kötetében. Lehet, hogy ez egyfajta írói fogás volt Esztertől, hogy izguljunk még egy kicsit kedvenceinkért, és nehogy véletlenül elfeledkezzünk a harmadik részről. Na nem mintha amúgy... :D Liam most eléggé háttérbe szorult, Mia pedig inkább a saját történetét alakította Russel segítségével. Az ő közös jelenetüket egyébként néha egy picit zavartan olvastam. A két szereplő testvérként szereti egymást, de valahogy néha olyan furcsán tökéletes volt a kapcsolatuk, és úgy beszéltek egymással, hogy úgy éreztem, nem igazán valósághű. Ezt a fajta hangulatát a könyvnek egyébként már a többiek kapcsolatánál is észrevettem. De úgy döntöttem, hogy ez engem nem zavar, és hogy inkább ez a meseszerű hangulat teszi különlegessé a sorozatot. 

Stella és Dylan karaktere már az első részben is szimpatikus volt, és most még jobban megismerhettem őket. Nem mondom, hogy az ő helyzetük könnyebb, mint Liaméké, hiszen annak ellenére, hogy ők a fal ugyanazon oldalán élnek, mégis nehezen indul kapcsolatuk, rengeteg szörnyűséggel kell szembeszállniuk. Stella az ártatlanság mintaképe, törékeny szívével és kedvességével hamar meg tudtam őt kedvelni. Dylan nem olyan heves és szenvedélyes, mint Liam, mégis az ő karaktere is nagyon vonzó volt. Türelmessége és nyugodtsága, ami szemben áll, ha kell a szükséges tettre készségével és védelmező erejével, különlegessé tették őt. Egyszóval olvadoztam...

Ebben a részben is viszonylag sok volt az erőszakos, mondhatni horrorisztikus rész, amitől az embernek feláll a szőr a hátán. Egyre több manipurai lakosról derül ki, hogy nem is olyan tökéletesek, mint ahogyan elsőre látszódik. De a falon túl is súlyosbodik a helyzet, ugyanis a mutánsok átalakulnak, és már nem csak az állati ösztön hatja őket, hanem elkezdtek gondolkodni... Persze azért a fal két oldalán történteket nem lehet szétválasztani, hiszen ami az egyik oldalon történik, az hatással van a másikra, és fordítva. Ebből aztán látható, hogy izgulhattam rendes a szeplőkért. Mondhatnám azt, hogy ahogyan egyre haladtam az olvasással, úgy egyre izgalmasabb lett, de igazából inkább úgy fogalmaznék, hogy nagy hamar belevágtunk az izgalmak közepébe. 



Összegezve azt mondanám, hogy nem kell aggódni, ugyanolyan eseménydús, borzongató, néhol egy kis erotikával fűszerezett rész volt ez is, mint az előző. A dolgok gyorsan pörögnek, az emberek között sem mindenki az, akinek először gondoltam, és arról sem szabad elfeledkezni, hogy az írónő ebben a könyvben is megtartotta humorérzékét. Az hogy Mia és Liam helyett, most Dylan és Stella került a középpontba, sem adott kevesebbet a történethez. Sőt az ő történetük is nagyon kedves volt a szívemnek, és habár ők sem szenvedtek kevesebbet, mint Miáék, mégis valahogy meg tudták őrizni a gyermeki ártatlanságot a szerelmükben. Most azonban ismét várnom kell a következő résszel,  ami elvileg úton van felém :)

Értékelés:5/5




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése