„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/


2015. június 24., szerda

Jennifer L. Armentrout - Opposition Ellenállás


Katy tudja, hogy a luxenek érkezésének éjszakáján a világ megváltozott. Nem hiszi, hogy Daemon örömmel fogadja a saját fajtáját, hiszen a luxenek azzal fenyegetőznek, hogy minden embert és hibridet kiiktatnak a földön. Azonban a jó és a rossz közötti választóvonal elmosódott, a szerelem pedig könnyen a végzetévé – mindannyiuk végzetévé válhat.
Daemon mindent megtesz, hogy megmentse, akit szeret – akkor is, ha ez egyenlő az árulással.
Egy valószínűtlen ellenséggel kell társulniuk, hogy esélyük legyen túlélni az inváziót…




Az Opposition-nel elbúcsúztam az egyik kedvenc, vagy talán a legkedvencebb sorozatomtól, így 5 könyv után mondhatni lezárult egy korszak az életemben. Ez egyrészt nagyon rossz érzés, hiszen annyira megszerettem már a szereplőket, a makacs Katyt az ő egyedi humorával, és hát khm Daemont, aki nos... Daemon Black, úgy érzem, hogy ennyi könyv után már nem kell magyarázkodnom :D Másrészt viszont a történet végével megszállt egyfajta nyugalom, hogy nem lesz több harc és szenvedés, Katy és Daemon lezárt egy olyan szakaszt, amit szerintem sosem felejtek el. Hiszen mégis csak 5 csodás könyvről van szó, amik szerintem a létező összes érzelmet kihozták belőlem, volt hogy egyik percről lapról a másikra: sírtam, nevettem, izgultam, dühös voltam, megszakadt a szívem vagy éppen együtt küzdöttem, harcoltam a szereplőkkel.

Amit még megemlítenék, hogy véleményem szerint a legjobbkor, az Opposition előtt olvastam az Obsessiont. A történet főszereplői Selena az ember, és Hunter az arum. Ezt azért emelem ki, mert annyira jó volt végre látni, hogy az arumok nem csak gonoszak és a luxenek nem csak jók. Azaz pont ahogyan az embereknél nem szabad csak feketén és fehéren látni a világot. Sőt ha az Oppositiont nézem, akkor elgondolkodom azon, hogy Daemonon és a családján kívül van-e  olyan "normális" luxen, aki nem akarja átvenni az uramat a Föld bolygón. Na de, visszatérvén az arumokra, nagyon tetszett ez a könyv is, Hunter és Serena története  ugyanolyan izgalmas, pörgős, és hm szexi  volt :). Huntert a hideg szívű arumot, aki csak nagyon nehezen enged fel, nagyon jól eltalálta az írónő. Annak külön örültem, hogy az utolsó kötetben is feltűntek, még több izgalmat hozva magukkal.

Az Opposition tehát azzal folytatódik, hogy megjelent a hatalmas luxen invázió a Földön, és bizony nem jó szándékkal. Előbb-utóbb újra összeáll a csapat: Daemon és Katy, Dawson és Beth, Dee és Archer.., ja és ne feledkezzünk meg Luc-ról sem, aki poénos beszólásaival az egyik kedvencemmé vált. (Bocsi, ha idegesítő, hogy mindenkiről kedvencként beszélek, de tényleg nagyon nehéz különválasztani a szereplőket, mindenki külön egyéniség, akik a sorozat alatt valamiért a szívemhez nőttek). Ha eddig azt gondolták, hogy már sok mindenen keresztülmentek, akkor hatalmasat tévedtek. Újabb küzdelmek és veszteségek várnak főszereplőinkre, elérkezik -ahogy az a befejező könyvekhez illik - a végső összecsapás. 

Ha volt bármi is, amit az Originben hiányoltam, itt most minden szempontból kielégült a könyvmoly énem. Hiszen az írónő még ennyi könyv után is úgy tudta megírni ezt a történetet, hogy tövig lerágjam a körmeimet közben, és amikor már nem számítanék rá, jött valami hatalmas csavar. Úgy érzem, hogy ebben a részben visszakaptuk a jól ismert Daemont, a tipikus beszólásaival, és olyanfajta önteltséggel, ami csak neki áll jól. Azt hiszem most kevésbé volt érzelgős. Katy pedig örök - kitartásával, humorával, és amit sosem felejthetünk el hatalmas könyvimádatával :)
"A Katy Kattant Könyvkuckója újra él."

Lehet, hogy voltak hibái a könyvnek, de én ezt nem vettem észre, hiszen végig tudatában voltam annak, hogy ez lesz a befejező kötet, és így próbáltam minél jobban kiélvezni a sorokat. Az biztos, hogy a Luxen sorozatnak mindig is külön helye lesz a szívemben, és lehet ez egy kicsit érzelgősnek tűnik, de számomra tényleg ez volt az első olyan fantasy sorozat, ami teljesen levett a lábamról, és amihez hasonlóval még nem találkoztam. Hiányozni fognak Daemon csipkelődései, Katy poénjai, és az érzés, amikor hosszú idő után, végre újra kezembe foghattam a következő kötetet.



Értékelés:5/5*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése