„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/


2015. április 19., vasárnap

Komal Kant - Mire jó a rosszfiú?

Mi a közös Ashtonban és Lucában? 
A világon semmi. 
Igaz, gyerekkorukban elválaszthatatlan barátok voltak, de évek óta szóba sem állnak egymással. Lucából azóta agyontetovált rocker srác lett, aki tesz rá, mit gondolnak róla a menők a suliban, a lányt viszont egyedül a nehezen megszerzett népszerűsége érdekli. Amikor Ashton helye meginog a gimi tápláléklánc csúcsán, dühítő módon Lucára szorul, aki persze egyáltalán nincs oda az ötlettől, hogy kisegítse az elkényeztetett pomponlányt − pláne úgy, hogy a pasiját kell alakítania! De ahogy egyre több időt töltenek együtt, és egyre több régi sérelmet tisztáznak, már nem az a kérdés, hogyan viseljék el egymást, hanem hogyan tartsák távol magukat (na meg a kezüket) a másiktól. 
Talán mégis van bennük valami közös…


Végre nekem is sikerült elolvasnom a legújabb LOL könyvet, amit őszintén már nagyon vártam. Hiszen eddig az összes LOL könyv kedves és vicces történeteivel kellemes kikapcsolódást nyújtott. Most sem volt ez másképp, a Mire jó a rosszfiú történetébe is nagyon hamar bele tudtam magam élni. Mondhatni majdnem tökéletes volt a műfajon belül. De csak majdnem. Sajnos Ashton karakterét nem igazán tudtam megkedvelni. Szörnyen idegesített, egész végig ugyanazt az értelmetlenséget erőltette, és soha nem tanult a hibáiból. Luca viszont annál inkább szerethető volt, amikor már éppen téptem volna a hajam Ashton hülyeségei miatt, Luca jött, és megnyugtatott. Még szerencse, hogy a könyv a két fiatal szemszögéből íródott. 

Az elején egy kicsit megijedtem. Amikor megláttam a "a szomszédom gyerekkori barátom, az ablkakunk egymásra nézett,  de aztán összevesztünk, és most utáljuk egymást" sztorit rögtön arra gondoltam, hogy na ez a könyv se fog túl sok újat mutatni. Aztán amikor megismertem Ashtont rájöttem, hogy tévedek. Mert az egy dolog, hogy a lány egy szörnyen felszínes, akit csak a népszerűség érdekel, és bármit megtesz, hogy bekerüljön a menők közé, és megszerezze a legnépszerűbb fiút, Olivert, nem számít, hogy közben áttapos mindenkin. Többek között Lucán is, aki gyerekkori legjobb barátja volt, de miután édesapja meghalt, a fiút teljesen bekebelezte a gyász, és nem akart beszélni senkivel, még a lánnyal sem. Sok próbálkozás után Ashton úgy döntöttöt, hogy nem erőlteti többet a dolgot, és új barátokat szerez. Így lett Ashton a suli egyik legnépszerűbb csaja, a pomponcsapat kapitánya Ezzel persze kötelességének érezte, hogy szemétkedjen másokkal, mindenkit lenézzen, aki nem tartozik a köreibe. Nade visszatérve Lucára. Ashton és menő barátai szerint, a fiú az egyik legnagyobb lúzer a suliban, hiszen milyen ijesztő már a fekete ruhában, tüsi festett hajával, félelmetes tetkóival, ja és a béna zenekarával... Nade kérem. Most őszintén mégis ki szerint béna az ha egy fiú egy menő rockbandába játszik, vagy hogy kiáll a barátai mellett, és a tetkó... az nagyon is szexi tud lenni. Úgyhogy ezek a lányok tényleg ostobák... Ezen lányok közül az egyik a mi kis főszereplőnk, úgyhogy az biztos, hogy ebben újat tudott mutatni az írónő. Mert az tuti, hogy nem sok olyan könyvet olvastam eddig, ahol a legtöbb esetben ki akartam tépni a főhősnő összes hajszálát, amiért újra és újra belesik ugyanabba a csapdába. Mert ugye nem kell mondanom, hogy Ashton rosszul teszi, ha azt hiszi, hogy ő is egy a menők közül...



Ami nagyon tetszett, az Luca édesapjának szánt részt. Ahogy azt már mondtam Luca apukája egy autóbalesetben életét vesztette, amikor még csak gyerekek voltak. Ez azonban nem csak Lucának volt hatalmas veszteség, hanem Ashtonnak is. Ashton ugyanis nem ismerete saját édesapját, hiszen anyukája az érettségi után esett teherbe vele, és persze a srác ezek után hallani sem akart róluk. Szóval Ashton is sajátjaként tekintett Luca apjára, gyermekként rengeteg időt töltöttek együtt hármasban. És ha ez még nem lenne elég, Ashton a szemtanúja volt a balesetének, amiről nem tudott beszélni a Lucával, hiszen a fiú ellökte magától. Ez pedig hatalmas nyomott hagyott a lányban az évek során. Valószínű az írónő nagyon közel állhat az édesapjához, és ezért szőtte bele ezt a szált, aminek nagyon örültem, hiszen sokat emelt a könyv színvonalán. Ez egyébként a ajánlásában is feltűnik: Apunak. Köszönöm, hogy könyveket adtál a kezembe, hogy elolvastad bűn rossz gyerekkori írásaimat, és hogy mindig meghallgattál. Abban a reményben ajánlom neked ezt a könyvet, hogy különleges helye lesz a könyvespolcodon.



Összességében azt mondanám, hogy tetszett, annak ellenére, vagy talán pont amiatt, ahogyan Ashton viselkedett. Hiszen nagyon ritka az, hogy egy főhősnő  ennyire tökéletlen legyen. Legalább egy kicsit megtudhattuk, hogy milyenek is igazából a sekélyes(nek tűnő) népszerű lányok. Luca viszont nagyon pozitív szereplő, aki a "zord külső" ellenére, inkább hajaz egy jó fiúra, aki bármit megtesz a szerelméért. Amit azért még megjegyeznék, hogy ebben a könyvben azért láthatóan nagyobb volt a szexuális feszültség a fiatalok között, mint amit a LOL könyvektől eddig megszoktam. Nem mintha ezzel gondom lett volna. Csak megemlítettem :)

Értékelés: 5/3.5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése