„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/


2015. március 31., kedd

Nicole Williams - Crash - Zuhanás

Lucy nem éppen arról álmodott, hogy új iskolában kezdje az utolsó évet. Arról pedig pláne nem, hogy a gimi rosszfiúja, Jude Ryder leribancozza az első napon. De csak a céljára összpontosít. Balerina szeretne lenni, s nem hagyja, hogy bármi az útjába álljon ennek megvalósításakor. Egészen addig, amíg újra Jude-ba nem botlik. 
Jude-nak priusza van – igazi priusza – ami hosszabb, mint egy végzős záró dolgozat, és hangulatingadozása, ami kellemes társaságból hirtelen veszélyessé változtatja. A nevét isten tudja, hány lány sóhajtotta, kiabálta és átkozta. Olyan, mint egy halálos betegség, amit arra teremtettek, hogy tönkretegye a Lucy-féle lányok életét. És ezt el is mondja neki. De míg a pletykák féktelenül terjednek, és jó hírnevek tipródnak a sárba, Lucy nem figyel Jude figyelmeztető szavára. Tragédia készülődik.



Szerintem a korábbi bejegyzéseim alapján elmondható, hogy szeretem a YA könyveket. Mert fiatalokról szól, szerelemről, családokról, és persze a megoldásra váró problémákról. És mivel mostanában nem nagyon olvastam ilyesfajta könyveket, örültem, hogy rátaláltam a Crashra. Hát.. az örömöm nem tartott túl sokáig. Nem tetszett. Egyszerűen minden túl hamar, túl sok, túl.. semmilyen volt, ráadásul a fülszöveg alapján sem azt kaptam, amit ígért. Úgyhogy előre bocsánat, de nem leszek túl kedves, ráadásul elég spoileresre sikeredett..

Szóval ott kezdőik a történet, hogy a nyári szünet végén Lucy a strandon ülve meglátja Jude-ot, és mivel nagyon bejön neki a srác, próbálja magára felhívni a figyelmet, ami persze sikerül is. A fiú odamegy hozzá. És itt megtörténik az 3 mondat alatt, ami más könyvekben mondjuk áll 50 oldalból: Jude először egy bunkó, utána jó fej, de két perc múlva már jön a jól ismert "ha jót akarsz, tartsd tőlem távol magad" mondat. Aztán estére már egymásra tapadnak, és odavannak egymásért, hajnalra viszont már el is viszi Jude-ot a rendőrség... Mondhatni egy teljes könyv, egyetlen fejezetben (na jó háromban). Aztán elkezdődik a suli. És mit is ír a fülszöveg? Hogy Jude leribancozza Lucyt az eső nap. Na ez nem történt meg!  Pedig én vártam a pillanatot, de most komolyan, gondoltam legyen valami izgalom... Ha a fiú nem is, de a többiek megtették, de nem tartott sokáig az örömük, hiszen már jött is Jude, a hatalmas, a félelmetes, aki az öklével megmentette lányt a kegyetlen iskolatársak elől. Szóval a párocskánk összejött, de persze Lucy-nak nem tart soká a bizalma, főként amikor feltűnik a titokzatos Holy.. Utána már csak arra eszméltem, hogy Lucy összejön egy még nagyobb idiótával Sawyer-el (akiről az ember elsőre tudta, hogy nem kéne), - hónapok mennek el a semmire - és akitől persze majd Jude-nak meg kell mentenie, aztán összejönnek kb. egy éjszakára, de kiderül a nagy titok... és.. és... a többit rátok bízom.

Nézzük mik is voltak a legnagyobb gondjaim. Egyrészt ott volt Jude, akiről nem kaptunk túl sok leírást, azonkívül, hogy milyen szexi és izmos, de könyörgöm, ennyi könyv után ez már nem elég! Ráadásul a srác nem túl enyhe dühkezelési problémája számomra inkább volt ijesztő, mint védelmező jellegű. A fiú nagy nulla a tanulást illetően, de mégis minden egyetem őt akarja. Mert jó oké, hogy sportösztöndíj, de azért ez enyhe túlzás.  Aztán ott van Luce, aki úgy káromkodott az egész könyvben, hogy a végén már én éreztem kínosnak. Értem én, hogy egy erős karaktert akartak létrehozni, de azért ez túlzás volt, főleg egy tizenévesekről tizenéveseknek szánt könyvben.  És tudom azt is, hogy a mai tinik így megy úgy beszélnek, de egy könyvben szerintem akkor sem megengedett ennyi csúnya szó. Aztán egy kicsit nagyképű is szerintem, hiszen rajta, és persze Jude-on kívül mindenki hülye, meg semmirekellő az iskolában.. Mondhatni jól egymásra találtak. És végül a tánc. Lucy ugyebár imád táncolni, és ez az, amivel le tudja vezetni a napi feszültségét. Ezekkel a részekkel meg is voltam elégedve, csak egy kicsit több hangsúlyt fektettem volna rá, ha már ennyire beharangozták.

Ami közel állt a szívemhez, az Lucy családja volt. Egy újabb példa arra, hogy hogyan lehet illetve nem lehet feldolgozni egy gyermek elvesztését a családban. Lucy apukáját nagyon megkedveltem, ő volt számomra a legkedvesebb szereplő. Persze nyilván még nem oldódott meg minden, gondolom  a folytatásban még lesz a családjáról szó. Mert hát, megnéztem, és igen lesz folytatás. Ez a könyv csak egy három részes csoda első morzsája volt

Értékelés: 5/2

További borítók





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése