„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/


2015. március 5., csütörtök

Kody Keplinger - The DUFF - A pótkerék

A tizenhét éves Bianca Piper cinikus, hűséges, és még véletlenül sem gondolja azt, hogy ő lenne a legszebb a barátnői között. Arról nem is beszélve, hogy okosabb annál, mint hogy elkábítsák az iskolai nőcsábász, Wesley Rush szavai. 
Ami azt illeti, Bianca kifejezetten gyűlöli ezt a srácot. 

Amikor pedig Wesley Duffnak nevezi őt, egyszerűen ráborítja a kóláját. Ám Bianca élete otthon sem éppen tökéletes, így figyelemelterelésre van szüksége. Azon kapja magát, hogy megcsókolja Wesleyt. És ami a legrosszabb, még élvezi is. Hogy elszabaduljon a mindennapok poklából, beleveti magát a fiúval egy titkos „ellenségek extrákkal” kapcsolatba.  







"Sosem volt jogom ítélkezni. (…) Mert ő is pont olyan, mint én. Mint mindenki más. Ez mindannyiunkban közös. Ribancok, kurvák, prűdök és Duffok vagyunk mind. Én Duff vagyok. És ez egy jó dolog. Mert aki nem érzi úgy, hogy az, annak valószínűleg egyetlen barátja sincsen. Minden lány szokta magát csúnyának érezni néha."

Talán kezdjük is azzal, mit is jelent a DUFF szó: Designated Ugly Fat Friend, azaz Ügyeletes Ronda Dagi Barátnő. Hát nem hangzik valami túl jól, de mégis, szerintem a legtöbben éreztük már magunkat DUFF-nak az életünk során. (én biztos!) Szóval... a főszereplőnk Bianca Piper, aki nem mondható szépségnek, de ez őt nem igazán zavarja, hiszen ott van neki két legjobb barátnője, akik -habár csinosak, népszerűek és mindenki szereti őket a suliban - mindent megtennének érte. Ez egészen addig tart, amíg a suli légszívdöglesztőbb pasija, akit a hírneve mindig megelőz, Wesley Rush fel nem világosítja őt, hogy ő egy DUFF. És Bianca habár nem vallja be, nagyon megbántódik, és bizony ezek a szavak fogják formálni a továbbiakban a döntéseit.
Tehát! Adott egy lány, aki  nem egy "szürke egér, akibe ennek ellenére mégis mindenki bele van zúgva", még csak nem is egy hősnő, aki mindent feláldozva megmenti a világot. Nem. Bianca egy egyszerű, szókimondó, sokszor házsártos gimnazista lány. De talán pont ezért szeretjük őt. És habár elég klisészerűnek hathat mindaz, amit eddig elmondtam -átlagos lány a suliban, aki felkelti szívdöglesztő pasi figyelmét - valahogy mégsem az. Bianca miután ugyebár Wesley felhívta a figyelmét "duffságára", nem sírva menekül el, hanem jól nyakon önti kólájával. :) És ezek után persze még nem záródik le történetük. Bianca nem tudja kiverni a fejéből az estét, ráadásul otthon sem alakulnak túl jól a dolgok szülei válása miatt, ezért a feszültség egyszer csak nő benne, és valamivel persze le kellene vezetni. És ekkor (természetesen) pont kapóra jön a nőcsábász Wesley... és hát lesmárolja őt. Először. Aztán másodszor már tovább mennek. Nos, remélem nem árulok el túl sokat, de így kezdődik el kettőjük titkos viszonya (igen jó látod viszonya!). Biancának tökéletesen megfelel a dolog, hiszen Wesley úgysem érez semmit, neki aztán mindegy csak nő legyen. Aztán ahogy telik az idő Bianca rájön, hogy talán több van a fiúban, és habár még magának sem meri bevallani kezdi megkedvelni őt. (nem, nem megszeretni, mert ugyebár a gimiben az emberek nem lehetnek szerelmesek, az csakis 1-2 év után alakulhat ki) 

Nagyon tetszett a könyv, és a mondanivalója is. Örültem, hogy a végén senki nem lett megbélyegezve, hanem mindenki egyenlőnek számított. Hiszen ott vannak Bianca legjobb barátnői, Casey és Jessica, akik habár gyönyörűek voltak, mégis ők is érezhették magukat Duffnak. Főleg Jessica, akit pár évvel ezelőtt még szintén kiközösítettek, de aztán Bianca és Casey felkarolték őt, és máris nem volt olyan elesett. Aztán ott van Wesley, a gazdag szívtipró, akit mindenki irigyelt, de amikor hazament mégis, egy hatalmas üres ház fogadta őt, mert a szülei sosem voltak otthon. Aztán Madison, a suli ribanca... vagy mégsem? Hiszen Bianca is összejárt mindenféle érzelem nélkül Wesley-vel, de csak azért mert menekült a családi gondok elől. Talán Madison is menekül? Akkor most ő se ribanc? Őszintén szólva én soha nem hittem abban, hogy az embereket le lehetne írni egyetlen egy szóval -a népszerű, a stréber,  a gyík, a ribanc, a Duff - hiszen az emberek ennél jóval összetettebbek, és ezek a szerepek bizony nagyon hamar felcserélődhetnek. Szerintem ez volt a könyv legnagyobb tanulsága. Vagy nem. De számomra biztos!.

Értékelés: 5/5

Gondolom sokan tudjátok, hogy a könyvből film is készült. Én egy kicsit félek tőle, az előzetes alapján nem látok sok hasonlóságot, de természetesen ha lesz lehetőségem, nem hagyom ki. Addig is itt az előzetes




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése