„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/


2015. január 2., péntek

Tavi Kata - Ballépések

Szeptember van, és tanévnyitó, Lilla szorongva várja Krisztiánt. Nyár elején elcsattant egy csók, de utána hiába vár folytatásra. 
Krisztián körül teljes a káosz, a rockistennek kinéző fiú elutasító Lillával és másokkal, sőt, a kosarazásban sem leli örömét. Mi folyik a háttérben? Mit kavar a felbukkanó exbarátnő, Adrienn? Miért állít be Lilla bulijára és miért kezdenek verekedni a srácok? Lilla éli a tánctagozat mindennapjait, de az iskolai órák és fellépések mellett nyitva tartja a szemét. Rájön, hogy Márk és Krisztián ellenséges viszonya mögött apró, múltbeli titkok rejlenek, és szuperkém barátnőivel akcióba lendül, hogy megtudja, mi az igazság. Ám Lillát meg mások figyelik, akik félreértik a fiúkkal folytatott barátságát, és mocskos pletykákat terjesztenek. Vajon mit érez iránta Krisztián? És kit szeret Márk? Lilla keményen küzd, szenvedélyesen táncol, de néha elbukik. Lesz olyan fiú, aki erős karjával átöleli és az Élet nagy táncparkettjén igazi társa lesz? 

Ha őszinte akarok lenni egy kicsit féltem a folytatástól. A Nyitótánc nagyon tetszett, ezért azt hittem, hogy ez a rész már nem fog sok újat mutatni. Hát tévedtem. Tavi Kata hihetetlenül ír. Engem teljesen beszippantott a történet, egyszerűen nem tudtam letenni. Mindig meglepődöm, hogy Lilla mennyire fiatal, és mégis nagyon "jól sikerült" karakter. Mostanában nagyon sok fantasy vagy egyéb olyan könyveket olvastam, ahol a főszereplőnek meg kell mentenie a világot, úgyhogy most azért örültem, hogy Lillának a problémái ennyire hétköznapiak. És ezt nem bántásból mondom. Az ilyen dolgokba azért egy magamfajta átlagos lány is jobban bele tudja magát élni. 

Tehát. Lilla a nyári szünet után visszatér Szegedről. Kicsit szomorú, mert a szünet alatt többször is próbálta felvenni a kapcsolatot Krisztiánnal, de a fiú nem igazán törődött vele. De hát, ahogy az Lillához illik nem bánkódik sokat, és emelt fővel kezdi az új tanévet. Mondjuk olyan sokáig nem lehet boldog, hiszen elég sok minden elvonja a figyelmét. Először is Krisztián exbarátnője, Adri feltűnik a suliba, és nem elég, hogy állandóan Krisztián körül legyeskedik, ráadásul nagyon úgy tűnik, hogy a fiút ez egyáltalán nem zavarja. Aztán ott van a tánc. Lilla mintha nem élvezné annyira, mint tavaly. És még nem is beszéltem a Krisztián-Márk, Márk-Kristóf és Kristóf-Jázmin problémáról. Szóval nagyon úgy tűnik, hogy szegény Lillának aztán nem könnyű az új tanéve.

Ahogy azt már említettem nagyon kedvelem Lillát. Talpraesettsége, szókimondása nagyon király. Uhh már én is tiniül beszélek.  Tetszik, hogy a fiúkkal is ugyanolyan jól kijön, mint a lányokkal, és mégse száll el. Ráadásul a vörös hajú főszereplők mindig nagyon menők. Azért a Krisztiánhoz fűződő érzelmeik sokszor összezavarják, és néha nagyon sajnáltam őt érte. Aztán ott van Krisztián. Hát ő már csak Krisztián. Nem egy tipikus "nagyarc" menő srác a suliból. Közvetlenebb, bárkivel jóba tud lenni. De mégis megmarad megközelíthetetlennek. Hmmm... Rejtélyes.:) Az új Kristóf-Jázmin iránynak kifejezetten örültem. Szerintem nagyon összeillenének. Kristófot különösen kedveltem, hiszen a meg nem értett tinik mindig is szívem ügyei voltak. Aztán ott van a különc Márk, aki (ahogy Lilla is mondta) pont a nemtörődömsége miatt annyira vonzó karakter. Végül Ákosról is kicsit többet tudtunk meg ebben a kötetben, és egész jó fejnek tűnik. De azért valami rejtély még mindig körüllengi.


Nos szerintem azért látszik, hogy a Duna-parti gimiben aztán folyik az élet. Szerelem, vonzódás, veszekedések, kudarcok és minden, ami megtalálható a felnőtté válás rögös útján. A Krisztián szemszögéből íródott utolsó fejezet különösen tetszett. Komolyan mondom jó érzés volt ismét lélekben egy kicsit visszatérni a gimibe, és az ottani életbe. És az is biztos, hogy a Sulijegyzetek sorozat már a magyar (vagy nem magyar) kedvenceim közé nőtte ki magát. Egyedül a borítóval volt gondom. Kicsit hiányoltam a vörös hajú Táncoslányt, és a copfos Kosaras fiút a képről. De ami a történetet illeti, tuti, hogy legközelebb nem kétkedéssel fogok nekiállni a folytatásnak. Csak kár, hogy az még olyan messze van..

Értékelés:5/5


Kedvenc idézetek:
"És amilyen rendesek a barátaim, mindenkitől kaptam egy-egy búcsúmondatot. Jázmin kedvesen, a vállamat simogatva a következőt kérdezte: – Milyen gyümölcsöt vigyek majd a kórházba? Ha netán pocsék lenne a kaja. Ákos vigyorogva látott el a jó tanácsával: – Van egy tuti jó túlélési tippem neked: legközelebb hallgass rám! Ha lesz legközelebb. Gréta alig bírta visszatartani a nevetést beszéd közben: – Ne aggódj, meg fogják bocsátani. Az a pár év hamar elröppen! Kristóf csak ennyit mondott: – Amikor meglátod őket, fuss, Forrest, fuss! A genyó! Egyszer még visszakapja ezt! Halálra fogom cikizni, mert túl sokszor látta a Forrest Gumpot. Még akkor is, ha én is szeretem. Flóra komolyságot erőltetett magára: – Ne izgulj, ők is tudják, hogy az emberölés bűncselekmény! Utolsónak Levi maradt, akinek az arca rezzenéstelen volt, de természetesen ő is remekül felmérte az esélyeimet. – Bízz a számokban! Statisztikailag kicsi az esélye, hogy a szüleid jelenlétében fognak kinyírni."

"Oké képes még mosolyogni, ráadásul rám. Nem reménytelen a helyzet.
-Tudod - szólt vissza, aztán a bringámra nézett -, ezzel a járgánnyal nehezen jöhetnél velem.
Miért? - kérdeztem vissza, s azonnal nyugtalan lettem.
-Szerintem nem a tiéd - felelte egyszerűen, aztán nevetve elhúzott.
Ne már" 
Néhány a borító a borítótervező versenyről, amik nekem tetszettek:)





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése