„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/



2014. december 27., szombat

Sarah J. Maas - Üvegtrón

Az ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára. Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt,tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták. A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve. 




Egy újabb fantasy, ráadásul egy sorozat első része, amit nagyon hamar megszerettem, és hamar ki is végeztem. Amikor ilyen helyzetbe kerülök egyrészt mindig örülök, mert tudom, hogy van még sok rész, amiken keresztül élveztem a történetet, másrészt téphetem a hajam, amíg várom a folytatás megjelenését. Most szerencsém volt, mert tudtam, hogy a második könyv nemrég jelent meg, úgyhogy azt is gyorsan beszereztem. Na de most maradjunk az Üvegtrónnál. Elképesztő, izgalmas, humoros, és persze a romantikus szál se maradt ki.

Celaena a világ legjobb orgyilkosa. Ezt mindenki tudja. Csakhogy egyszer hibát vétett, és emiatt elfogták őt. Távolvég egyik bányájában tartják őt fogva, ahol szörnyű körülmények között kényszermunkát kell végezni nap mint nap... A történet úgy kezdődik, hogy Celaenát Dorian herceg elé vezetik, aki felajánlja neki, hogy kiszabadulhat a munkatáborból, ha vállalja a feladatot, hogy ő legyen a király új bajnoka. 4 évnyi szolgálatot kell tennie a királynak, utána szabad lehet. Szabad... Csak ez lebeg Celaena szeme előtt. De ez nem olyan egyszerű. A lánynak ugyanis meg kell küzdenie a többi jelölttel, azért, hogy ő legyen a király személyes orgyilkosa. Két választása van: a verseny vagy a tábor. A lány természetesen elfogadja a herceg kérését, habár az elején még azon töri a fejét, hogyan szökhet meg. Kísérőként, és "edzőként" megkapja Chaol kapitányt, aki kezdetleges ellenszenve ellenére egyre közelebb kerül a lányhoz. Az elején kicsit megijedtem, hogy a verseny majd egy kicsit az Éhezők viadalára fog hajazni, hiszen itt sokan halálukkal fizetnek a királynak. Szerencsére aztán egyáltalán nem ez történt, hiszen itt egy teljesen másféle világot, és "viadalt" ismerhetünk meg. Azért ebben a könyvben is megjelenik a zsarnok király, aki meghódította a fél világot, kiirtotta a mágiát (igen jól látod a mágiát) a világból, és rettegésben tartja a népét.

Egy gondja volt csak a könyvnek: a szerelmi háromszög. Olyan sok egyébként jó könyvbe beleszövik ezt, és sose értettem, hogy miért. Talán hogy izgalmasabb legyen. Na mindegy, én nem igazán szeretem, habár azért szerintem érződik a könyvben, hogy Celaena kihez húzódik igazán. Ugyebár a herceg és a kapitány az, aki "versenyzik" a lány szívéért. Gondolom sokan Doriant szerették meg jobban, hiszen tényleg nagyon megnyerő volt, és a lányt is nagyon kedvelte (na és ő a herceg!!), de én úgy éreztem, hogy ő nem értette meg a lányt úgy, ahogyan Chaol. Hát igen én egyértelműen 'Kapitány-párti' vagyok. Engem teljesen megnyert a látszólag rideg külsővel, de nagy szívével, és ráadásul ő is egy harcos, és azon kevesek közé tartozik, akik meg tudják izzasztani az orgyilkost:))

Ami Celaenát illeti.. imádtam. Engem teljesen lenyűgözött a rossz tulajdonságaival együtt is. Ő egy sokszor kegyetlen, hiú, édesszájú, kicsit szórakozott, falánk, hirtelen haragú de mégis melegszívű ember, aki ráadásul jó barát is egyben. És persze magányos... Egyszer-egyszer utalást kapunk egy volt szerelmére, Samre, akit kegyetlenül meggyilkoltak, ráadásul szüleit, és testvérét is lemészárolták, amikor 8 éves volt. Éppen ezért is nehéz neki, hogy újra közel engedjen magához egy új szerelmet, vagy barátot. Annyira ellentmondásos, hogy talán pont ezért is kedveltem meg őt. A kastélyban aztán összebarátkozik Nehemia hercegnővel, akit szintén nagyon megkedveltem, és úgy érzem, hogy neki még sok szerepe lesz a jövőben. 

Csak annyit mondanék még, hogy csak ajánlani tudom ezt a könyvet annak, aki szereti a fantasyt, az akciót, és a romantikától sem kell megijedni, mert egyáltalán nem vitte túlzásba az írónő. Én biztosan el fogom olvasni a folytatásokat:)

Értékelés:5/5*

Találtam néhány képet a könyvhöz, amik nagyon tetszettek:

Celaena















Celaena és Chaol


Celaena és Dorian



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése