„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/


2014. december 30., kedd

Sarah J. Maas - Èjkorona

Calaena könyörtelen küzdelemben legyőzte ellenfeleit és a király bajnoka lett. Ezentúl a király ellenségeit kell elpusztítania, akik kegyetlen uralmának akarnak véget vetni. A lány azonban ahelyett, hogy eltenné őket láb alól, figyelmezteti őket és ezzel segít nekik. Szörnyű titkát eleinte még Chaolnak sem meri bevallani, akihez akarata ellenére egyre inkább vonzódik. Mennyire bízhat meg benne? Végül is Chaol a királyi testőrség kapitánya. A szívére vagy az eszére hallgasson? 









Folytatódik Cealena története. A lány megnyerte a versenyt, így ő lett a király orgyilkosa. Szó nélkül teljesítenie kell bármely kérését, ugyanis a király megzsarolta őt, hogy ha csak egyszer is visszakozik, akkor megöli  Chaolt. A lány azonban veszélyes játékot űz... Őszintén az elején kicsit megijedtem, hogy Cealena így tud továbbra is kegyetlenül ölni. Aztán kiderül, hogy az orgyilkos valójában milyen játékot játszik, amitől aztán rögtön megkönnyebbültem, aztán pedig félni kezdtem..

Szóval Cealena látszólag teljesíti a király kérését, miközben megpróbál elmenekülni attól, amire Elena (vagyis a szelleme) kérte őt. Próbál nem tudomást venni a kéréséről, azonban nem tart sokáig a megkönnyebbülése, a mágia ugyanis mindenhol megjelenik, jeleket hagyva neki a további gondolkodásra. Nehemia is próbálja rávenni barátnőjét, hogy legyen bátrabb, és rávilágít, hogy ő az egyetlen, aki szembe szállhat a zsarnokkal. Celaena ennek ellenrére menekül, és nem hajlandó szembszállni a félelmeivel, egészen addig, amíg már túl késő.

Ebben a részben a szerelmi háromszög (szerencsére) kezd elhalványulni. Dorian mondhatni lemondott a lányról, de barátáságuk megmarad. Annak örültem, hogy Chaol egyre közelebb kerül a lányhoz, egészen addig, amíg végre sikerül meghódítania a lány szívét. Nagyon tetszettek a közös jelentek, egy kicsit végre a Kapitány is megmutatta új oldalát, és sikerült kimutatnia érzéseit. Ezzel a fagyos orgyilkos szívét is fel tudta olvasztani, aminek külön örültem. Persze a boldogságuk nem tarott sokáig (az túl egyszerű lenne), úgyhogy továbbra is izgulhatok kettőjükért.

Az Üvegtrónnál felsoroltam, hogy mik azok a tulajdonságok, amik miatt annyira szerettem őt. Ebben a részben úgy gondolom, hogy emberibb oldalát sikerült jobban megismernünk. Kiderült, hogy egy orgyilkos is képes félni, ártatlan és szerelmes lenni, rettegni és siratni, de nőies, szenvedélyes énje is előtérbe került. Cealena nem egy Katniss Everdeen vagy egy America Singer, akik rögtön felismerik a "gonoszt", és mindent  eldobva harcolnak ellenük. Ő tele van kétségekkel, fél, hiszen már annyi mindenkit elvesztett a király miatt, akiket szeretett, hogy egyszerűen nem mer kiállni a király ellen. Úgy gondolom, hogy ezek azok a tulajdonságok, amik emberé teszik őt, nem pedig kegyetlen gyilkológéppé (habár előbb-utóbb ezt az oldalát is megpillanthattuk)

Csak annyit még, hogy akit az első könyv megnyert, az az Éjkoronát is imádni fogja. Ismét izgalmas, pörgős, bonyodalmakkal szőtt, feszült pillanatokkal teli történetet olvashattunk. A humor se maradt el, de most a sírás, bánat és a gyász is szerepet kap ebben a részben. A szereplők változnak. Celaena emberibb oldalát mutatja, Dorian a szerelmi szálban háttérbe kerül ugyan, de nagy titkok és furcsaságok derülnek ki róla, és ő is kezdi már észrevenni apja zsarnokságát. Chaol pedig - úgy gondolom, hogy az ő karaktere fejlődött a legtöbbet - végre nem csak egy külső szemlélő, hanem képes kiállni és védelmezni azt, akit szeret. Szóval az izgalmak ismét nem maradtak el, és a vége is arra utal, hogy ezután se fog:)

Értékelés:5/5

Ismét találtam képeket :)
Celaena


Celaena és Chaol










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése