„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/


2014. december 6., szombat

Christmas Moment



És végre megtörtént. Engem is elkapott a karácsonyi hangulat:) Ez többek között annak köszönhető, hogy a szobatársam a hétvégén otthon mézeskalácsot sütött, és amikor visszajött rávett, hogy pingáljuk ki őket együtt. Így történt aztán, hogy miközben (a szobatársam által feldíszített szobácskánkban) beraktunk régi karácsonyi dalokat, kivit és narancsot majszoltunk, nekiláttunk a díszítésnek. Nem mondom, hogy művészi alkotások lettek (főleg mivel számomra ez első alkalom volt), elég sokat bénáztam vele, de hát ahogy mondani szokták a szándék a fontos. Alul láthattok képet a teljesítményről:) Egyébként nem is erről akartam én beszélni (írni). Karácsony közeledtével, és mivel könyves blogot vezetek, úgy döntöttem, hogy összegyűjtök néhány könyvet, amelyekből kiszedek pár karácsonyi pillanatot, és összeírom nektek, ezzel kívánva minden Olvasómnak békés boldog karácsonyt, és természetesen sok új könyvet ajándékba!!:) 

"Julie felnézett az ágakon keresztül, hogy lássa a gyertyák által keltett fényeket és árnyakat. Ebben a kis, privát térben csend és biztonság honolt. Pontosan, ahogy Finn is írta az ejtőernyőzésről:eltűnt a külvilág. Olyan volt, mint mikor Julie gyerekkorában lelógatta a takaróját az emeletes ágya tetejéről, meghitt kis barlanggá változtatva az alsó fekhelyet. Sokszor játszotta ezt,miután az apja elment." 

"...– Én csak… Hát, szóval, minden évben lefekszem a fa alá, és…nem is tudom. Kiértékelem az életem. Elábrándozom, hagyom, hogy a gondolataim szabadon kalandozzanak. Matt keresztbe tette a lábát, és a hasán összekulcsolta a kezét.– Értem, mire gondolsz. Miért nem hunyod le a szemed?– Csak ha te is.– Jó."
/Jessica Peak - Flat-ot Love/ 

"Szerintem van itt egy karácsonyfa, amit fel kellene díszíteni. Tu- dom, hogy nem most van a parádé, de ha jól sejtem, Charlie Brown hálaadásnapi különkiadása megy, és hát, az se rossz. Eddig bírtam. A torkomba visszanőtt a gombóc, de most már képtelen voltam lenyelni. Felpattantam, és kirontottam a szobából. Könnyek csorogtak az arcomon, hiába törölgettem őket, az érzések viharában elakadt a lélegzetem.
Daemon azonban ott termett előttem, elzárva a lépcsőt. Tágra nyílt, fénylő szemmel nézett rám. El akartam fordulni, de ő gyorsabb volt: a karjába kapott.
- Nem azért csináltam, hogy megríkassalak, Kat.
-Tudom - szipogtam. - Csak...
- Csak micsoda? - A két kezébe fogta az arcomat, és a hüvelykujjával
letörölte a könnyeimet. Bizsergett a bőröm az érintéstől. - Cica?
-Nem hittem volna, hogy tudod... milyen sokat jelent számom- ra az
ilyesmi. - Mély lélegzetet vettem, de az ostoba könnyek nem akartak
elállni. - Azóta nem csináltam ezt, hogy... hogy apu meg- halt.
Sajnálom, hogy bőgök, nem vagyok szomorú. Egyszerűen nem
számítottam erre.
- Semmi baj. - Daemon magához húzott, és én nem ellenkeztem.
Szorosan átölelt, én pedig az ingébe temettem az arcomat. —
Értem. Örömkönnyek, meg minden."
/Jennifer L. Armentrout - Ónix/

"Matt imádja! Annyira tudtam, hogy tetszeni fog neki! Láttam, mennyire meglepődött, amikor a kis dög egy kamikaze ugrással nekitámadt, de aztán, amikor felfogta, mi az, csak rám nézett azzal a lágy pillantásával, amivel szerintem még a jéghegyeket is megolvasztaná, és azt mondta:
- Köszönöm, Em! – Egyszerű szavak, mégis tudtam, hogy többet jelentenek, mint amennyit
hívatottak tartalmazni."
"...Szerintem ezek a pillanatok adták meg azt az ünnepi hangulatot, ami átjárta a nap, sőt a hét további perceit. Önfeledten élveztük azt az időt, amíg együtt lehettünk, korcsolyáztunk a park befagyott vizén, sétáltunk a környék szűz hótengerrel borított utcáin, vagy csak egyszerűen befészkeltük magunkat a tévé elé, hogy megnézzünk egy filmet."

/Amita Gayn - Szükségem van rád/

"Tatum karácsony reggelén a legszebb ajándékkal ébredt..., Jace szája szeretve tapadt a nyakához. Boldog volt, karját a férfi nyaka köré kulcsolta, és ajkát az ajkához emelte, hogy kifejezze, mennyire fantasztikus érzés, hogy ez az első karácsonyuk, amit szeretőkként töltenek együtt.
-Bármennyire is szeretnélek kivinni, és a karácsonyfa alá ültetni, sajnos azt hiszem, erről most szó sem lehet. A. J. és Lulu már kint vannak, és türelmetlenül várják, mit hozott nekik a Jézuska- suttogta Jace.
Tatum egy pillanat alatt kint termett az ágyból.
-Ó, én is kimegyek!
Magára kapta a köntösét, és összehúzta, hogy elrejtse mezítelen melleit, nem szemérmességből, hanem nagy izgatottságában.
-Már alig várom, hogy lássam, mit kaptam!
Jace kuncogni kezdett a lány gyermekded örömére, és ugyanakkor csodálta nőies domborulatait.
-Hát, gypsy, az én ajándékomra még várnod kell. Anyáék házában van."

/Ann Kelly - Szenvedélyes viszonyok/


Alexnek
Boldog karácsonyt!
Szeretetben és boldogságban gazdag ünnepeket
kívánunk neked és szeretteidnek!
Szeretettel:
Rosie & Katie
/Cecelia Ahern - Ahol a szvárvány véget ér/

"Kicsomagoltam. Egy doboz volt. Elégnehéz. Kinyitottam, a kezem majd lefagyott a tartalmától. Papírba fészkelveegy fénykép volt benne modern, kristálytiszta képkeretben. A fotón Braden és én voltunk, ahogy a Mons Meg-nél álltunk, az Edinburgh kastélynál. Átölelve egymást csókolóztunk. Biztos Ellie csinálta, mikor négyen arra kirándultunk a nyáron. ...Imádtam, ez nem olyan giccses ´hé, nézd milyen cukik vagyunk, ahogy
pózolunk a kamerának´kép volt. Ez egy őszinte pillanatfelvétel volt egy párról, aki nem volt tudatában, hogy csókolózás közben fotózzák őket. Felemeltem, hogy elmondjam neki, mennyire fantasztikus az ajándéka, amikor észrevettem, hogy van még valami. A fénykép alatt volt még egy bekeretezett kép. Felvettem. Az ujjaim remegtek, és láttam, hogy ez alatt is volt egy másik. Ott voltak képek, amik ki lettek szedve a fotóalbumomból, azok a képek, amiket visszaszereztem a családom raktárából Virginia-ban még az év elején.... Lenéztem a fotóra, ahol a kishúgomat, Beth-t tartom. Annyira máshogy néztem ki és nem csak azért, mert akkor még csak egy gyerek voltam. Ott volt az a fény a szememben, ami azóta eltűnt. Braden és Ellie mindent kipróbáltak, hogy visszatérjen, és nagyon közel vagyok hozzá, de mindig volt egy kis árnyék a mélyben. Annyira hiányzik annak a lánynak a tekintete a képről. Egy másik képen anya és apa csókolóznak. Ez egy őszinte pillanat volt, amit én készítettem lent a folyónál, amikor piknikeztünk. Ezek a képek tökéletesek. Egyszerűen tökéletesek. Felnéztem rá, elszántan, hogy visszatartom a könnyeim csillogását. Azt
hiszem, belebuktam.
- Ugye nem én...? - kérdezte Braden csendesen, úgy tűnt, aggódik.
Megráztam a fejem és a nyaka köré fontam a karom majd lehúztam egy
hosszú és lassú csókra. Mikor elhúzódtam, a homlokomat az övén
pihentettem.
- Tökéletesek. - sóhajtottam, mosolyogtam rá incselkedve. - Tudod, lehet,
hogy szeretlek.
Ő csak kuncogott az ajkamon.
- Azt hiszem, lehet, hogy én is szeretlek.
A bejárati ajtón hirtelen becsapódott és Ellie hangja csengett a lakásban:
- Boldog karácsonyt!"

/Samantha Young - Egy Dublin streeti karácsony/

Ötven első karácsonya 

A pulóverem viszketős és új szaga van. Minden új. Új azanyukámis. Orvos. Van sztetoszkópja, amelyet a fülembe dughatok, és hallhatom a szívemet. Ő aranyos és mosolyog is, mindig mosolyog. A fogai kicsik és fehérek.

- Segíteszfeldíszíteni a fát, Christian?

Van egy óriási fenyőfa a szobában, ahol a nagy díványok vannak. Óriási fa. Láttam már ilyeneket.

Boltokban, de ott nem, ahol fotelek vannak. Az új házamban sok a dívány meg a fotel. Nem egyetlen barna és ragacsos.

- Tessék, nézd csak. - Az új anyukám egy dobozt mutat nekem. Teli van labdával. Sok szép, csillogó

labdával.
- Ezek a karácsonyfadíszek.
Ka-rá-csony-fa-dí-szek. Ka-rá-csony-fa-dí-szek. A fejemben mondogatoma szót. Dí-szek.
- Ezek pedig az égők - húz elő mami egy zsinórt, amelyen kicsi virágok vannak. - Először az égőket tesszük fel, utána díszítjük fel a fát - mondja, és a hajamba dugja az ujjait. Megmerevedek, pedig szeretem az ujjait a hajamban. Szeretek új mami közelében lenni. Jó illata van, tiszta, és csak a hajamat érinti meg...
...Szia, Christian!
Apának mély, lágy hangja van. Szeretem a hangját. Soha nem hangos, nem kiabál. Nem kiabál, mint…
Könyvekből mesél, amikor lefekszem. Cicáról olvas fel, és egy kalapról, meg zöld tojásokról és sonkáról.
Még soha nemláttamzöld tojást. Apa most leguggol, és kicsi lesz.
- Mit csináltál ma?
Megmutatomneki a fát.
- Vettél egy fát? Egy igazi karácsonyfát?
A fejemben igent mondok.
- Gyönyörű fa. Te meg anyu jól választottatok. Nagyon fontos, hogy jó fát válasszatok...
...Nagyon szépek azégők a fán.
- Gyere, megmutatom. A kampó átmegy ezen a kis szemen, aztán fel tudod akasztani a fára.
Mami fölteszi a fára a piros ka-rá-csony-fa-díszt.
- Most te próbáld meg a kis haranggal.
A kicsi harang csilingel. Megrázom, és olyan boldog ez a hang. Újra megrázom. Mami nevet. Széles a
mosolya. Különleges mosoly, nekemszól.
- Tetszik a harang, Christian?
Igent mondok a fejemmel, és újra megrázoma csengettyűt. Boldogan csilingel.
- Olyan bájos a mosolyod, drága kisfiam.- Mami pislog, és a szemét törölgeti. Megcirógatja a hajam. -Szeretem, amikor mosolyogsz. - Keze a vállamhoz ér. Ne! Hátralépek, és a plédecskét szorongatom.
Mami szomorúan néz, aztán újra boldog. Megcirógatja a hajam. - Felrakjuk a harangot a fára?
A fejem azt mondja: igen.

/E. L. James -  A szabadság ötven árnyalata/

"Címzett: Étienne St. Clair
Feladó: Anna Oliphant

Tárgy: Re: Ébren vagy már?

Ébren vagyok! Seany elkezdett ugrálni az ágyamon, körülbelül három órával ezelőtt. Aztán ajándékokat

bontogattunk, és cukros süteményt ettünk reggelire. Apu adott nekem egy szív alakú aranygyűrűt. „Apu szívecskéjének”, tette hozzá. Mintha én az a típusú lány lennék, aki szív alakú gyűrűt hord. AZ APJÁTÓL.

Seanynak meg egy rakás Star Wars-os cuccot, és egy kőcsiszoló készletet vett. Azt hiszem, ezeknek én is
sokkal jobban örültem volna. Nem hiszem el, hogy anyu meghívta karácsonyra. Azt mondja, azért, mert az
ő válásuk békés (hm, nem az), és Seanynak és nekem szükségünk van apafigurára az életünkben. Közben meg  mást sem tesznek, csak veszekednek. Ma reggel éppen a hajam miatt. Apu azt akarja, hogy festessem vissza az eredeti színére, mert úgy gondolja, ezzel úgy nézek ki, mint egy „közönséges prostituált”, anyu pedig azt szeretné, hogy igenis melíroztassam újra. Mintha bármelyiküknek is lenne ebbe beleszólása. Hoppá, mennem kell! Megérkeztek a nagyszüleim, s nagyapa harsogva követeli az ő kis nyuszikáját. Aki én volnék.
Ui.: Imádom a fotót. Mikulásné asszonyság a seggedet bámulja. És nem kellemes, hanem boldog karácsonyt, te csodabogár."

/Stephanie Perkins -Anna és a francia csók/

"Boldog karácsonyt az én Drágáimnak! 

Sajnálom,  ha ez a levél meglepetésként ér benneteket, de annyi mindent szeretnék még elmondani nektek! Tudom, azt hittétek, már minden tanácsomat elosztogattam, de nem mehetek el anélkül, hogy el ne ismételnék néhány dolgot. Lehet, hogy most még nem értitek, mire gondolok, de később talán rájöttök. Én sajnos nem maradhatok veletek örökre, de a szavaim igen.

—  Ne mondjatok le a basagnáról! A basagna finom. Válasszatok ki  egy  napot,  amikor  semmilyen  rossz  hírt  nem  kell  elmondani,  és süssetek egy hatalmas tál basagnát!

—  Találjátok  meg  az  egyensúlyt  az  ész  és  a  szív  között!  Lake, neked talán már sikerült is. Kérlek, segíts majd Kelnek, amikor ő ér válaszút elé!
—Lépjétek át a határaitokat, hiszen ezért vannak!
—A  következő  gondolatot  a  kedvenc  együttesedtől  idézem,  Lake: „Ne  feledd,  hogy  semmi  sem  ér  annyit,  mint  annak  a  szeretete,  aki 
nevet adott nekünk. ”
—Ne vegyétek túl komolyan az életet! Ha kell, adjatok neki egy jó nagy pofont, és nevessetek a szemébe! 
—Nevessetek  sokat!  Ne  múljon  el  nap  anélkül,  hogy  kacagnátok egy jót!
—Ne  ítélkezzetek  mások  felett!  Mindketten  tudjátok,  mennyire megváltoztathatják  az  embert  a  váratlan  helyzetek.  Ezt  mindig tartsátok észben! Sosem tudhatjátok, mit él át éppen a másik.
—Kérdőjelezzetek  meg  mindent!  A  szerelmet,  a  hitet,  a szenvedélyt.  Akinek  nincsenek  kérdései,  az  sosem  találja  meg  a válaszokat.
—Legyetek  nyitottak!  Mindenre.  Az  emberek  közötti különbségekre,  hasonlóságokra,  a  választásaikra  és  a személyiségükre. Néha a legszínesebb elegy a legjobb.
—Harcoljatok, ha kell, de ne túl sokat!
—Járjatok  nyitott  szemmel  és  nyitott  szívvel,  mert  csak  így tudjátok befogadni az újdonságokat!
—És  végül,  de  nem  utolsósorban,  még  véletlenül  sem utolsósorban: Semmit se bánjatok meg!
Köszönöm nektek életem legszebb éveit!
 

Szeretettel:

Anya" 

/Colleen Hoover - Slammed Szívcsapás/

És végül a"gyönyörű" alkotásaink:) (A másodikat csináltam én)

















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése