„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/


2014. szeptember 5., péntek

Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem...

"És igen, érzek valamit irántad...valamit, amit nem tudok megfogalmazni, mert minden hasonlat idétlenül cseng... Én még soha nem éreztem így senki iránt. Mintha feléd zuhannék, amikor együtt vagyunk,  alig  kapok  levegőt,  és  végre  úgy érzem, élek, nem csak egy néző vagyok, aki várja, hogy elmúljon az élete."

Hmm. Szóval ilyen a szerelem? Hát nagyon úgy tűnik... Ezt a részletet nemrég olvastam J.L. Armentrout Ónix című könyvében. És aztán valami bekattant. Rájöttem, hogy az utóbbi időben milyen sok könyvet olvastam el. És igen. Bevallom. A legtöbb romantikus volt. Akár ciki, akár nem ez van. Én ezt szeretem. Újra és újra átélem, ahogy a két főhős találkozik, egymásba szeret, kicsit bonyolódik, aztán megtörténik a katarzis. (többnyire) Szóval úgy döntöttem, hogy kicsit jobban beletemetkezek a témába. Gondolkodtattam, keresgéltem, csoportosítottam, és kitaláltam, hogy megpróbálok egy átlátható (nem hivatalos, nem létező stb.) "kategorizálást" összehozni. Hiszen annyiféle szerelmi történetet olvastam már, amelyek olyan sokféleképpen vannak meghatározva...


1. Itt van például az a fajta sztori, amikor a két főszereplő első pillantásra egymásba szeret. Mint ahogyan Ana Steele is első találkozásokkor már rögtön csöpögött Christian Grey-ért. Gondolom senkinek sem kell bemutatnom a történetet, és a szereplőket. Habár ha engem kérdeztek ez még nem szerelem volt. Inkább csak vágy. Úgy tűnik Chrisitannak még párszor el kellett vernie Anát, hogy lássa mennyire szereti őt.. Hát igen. Van ilyen is.

2. Aztán ott van az a fajta, amikor az elején találkoznak, ismerkednek, egymásba szeretnek, történik valami félreértés és összevesznek, de aztán a végén minden happy... Tipikus példája ennek Simone Elkeles Fuentes testvérek történetei. Mindhárom esetben szinte minden pontosan ugyanúgy történik (ja és azt kihagytam, hogy az elején nem igazán kedvelték egymást), de a végén csak beteljesedik a lovet story.



3. Na és aztán jönnek azok a könyvek, amiben a két főszereplő csak az utolsó oldalon találnak egymásra... Jajj, ezt annyira utálom. Ez olyan, mint azok a filmek, amelyekben a végén elcsattan a várva várt csók, és aztán se kép se hang. Vége. Pedig aztán ezután jönne csak a java. Ilyen könyveket ír általában Sophie Kinsella is. Komolyan imádom az írónő stílusát, több kedvencem is van tőle, de ez egy kicsit mindig idegesített a történetekben. 



4. Ha már a romantikánál tartunk, természetesen nem hagyhatom ki a manapság nagyon népszerű
"átlagos" lány vagyok, de mégis belém szeret egy dögös vámpír, földönkívüli, bukott angyal... féle történeteket. Félre ne érts, én is ugyanúgy oda vagyok ezekért a sztorikért. Nincs ezzel gond. A Luxen sorozatot egyenes imádom. (igen még mindig itt tartok!!:)). Szóval ezek a fajta történetek mostanában nagyon mennek. Én azt gondolom (és szerintem nem vagyok egyedül), hogy ezek a könyvek sem érnek kevesebbet, mint a a "hagyományos" romantikus könyvek. 

Hát egyenlőre ezeket a típusokat emelném ki  a szerelmes könyvek végtelen tárházából. De azért még lehetne hozzátenni. :) Még írhatnám a "két sebzett fiatal találkozása" (Nyugalom tengere, Pushing the limits), vagy a "gyerekkori barátokból szerelem" (Senkinek sem kellesz) könyveket és így tovább. Szóval rengeteg romantikus történettel találkoztam már. Hol jobbal, hol rosszabbal, de azért nem akarom ám nagyon általánosítani őket, hiszen minden könyvnek megvan a maga különleges bája és egyénisége. És még mindig nem untam meg őket!!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése