„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/



2014. augusztus 12., kedd

Jojo Moyes - Az utolsó szerelmes levél

Ellie századunk tipikus szinglije, aki az újságírói karrierje nyújtotta biztos jövedelmének és baráti társaságának köszönhetően alapvetően élvezi független életét. Jó kedélyét egyetlen dolog árnyékolja be: egy nős, családos férfiba szerelmes. A szerkesztőség archívumában – megírható téma után kutatva – véletlenül rábukkan egy levélre, melyben egy szerelmes férfi arra kéri kedvesét, Jennifert, hagyja ott a férjét, és utazzon el vele. Ellie az 1960-as években írt rejtélyes levélben saját titkos vágyait fedezi fel, ezért megpróbálja kibogozni a szerelmi történet szálait, bízva abban, hogy reményt meríthet a hajdani szerelmespár sorsából. 
Az eseménydús, váratlan fordulatokban bővelkedő regényben a múlt és a jelen romantikus, megható, szenvedélyes – olykor erotikus – képei váltakoznak. Jennifer a múltban próbálja megtalálni elveszett szerelmét, az időközben újabb szerelmes levelekre bukkanó Ellie pedig a jelenben igyekszik felkutatni az egykori szerelmeseket, és megtudni, vajon egymásra találtak-e végül? 


Úgy tűnik engem minden Jojo Moyes történet mélyen érint. A Mielőtt megismertelek után tovább keresgéltem az írónő könyvei között, és rátaláltam az Utolsó szerelmes levére. A történet nem mindennapi, két szerelmespár egymásra találását meséli el. A könyvben nagyon sokszor ugrálunk az időben, ami az elején kicsit megzavart, de azért hamar megszoktam:)


Napjainkban kezd az írónő, Ellie világát tárva fel elénk. A lány sikeres újságíró, úgy érzi megvan minden, amire szüksége van, kivéve egyetlen dolgot, Jonht. A férfi ugyanis házas, titkos viszonyt fojtat Ellivel, és nagyon úgy tűnik, hogy nem akarja elhagyni feleségét a lányért.  Ellie nem érez lelkiismeret-furdalást tettei miatt, túlságosan elvakítja a férfi iránt érzett szerelem. Egy napon Ellie munkahelyén véletlenül rátalál egy szerelmes levére, ami nagyon megindítja a lány érzelmeit. A levelet réges-régen írta egy férfi egy nőnek, érezhető a férfi odaadása, igaz szerelme a lány iránt... És ekkor térünk vissza a hatvanas évekbe. Jennifer Stirling egy kórházban ébred, balesete volt, nem emlékszik semmire az életéből. Mint kiderült a lány egy jóképű, tehetős férfi felesége, aki sokat van távol az otthonától, magára hagyva Jennifert. Miután kiengedik a kórházból Jennifer próbál visszailleszkedni otthonába, barátai közé, de úgy érzi, hogy valami nincs rendjén, házát nem érzi otthonának, férje iránt nem érez úgy, ahogy azt elvárják tőle. Aztán egyszer-csak egy könyvben rátalál egy levélre, amit neki írtak, és rájön, hogy megcsalta férjét. Jennifert ezek után nem hagyja nyugton a kérdés, hogy ki lehet az a férfi, mi történt vele a baleset óta, miért nem keresi őt, és vajon a férje tud-e a viszonyról.

Innentől aztán csak úgy pörögnek az események, sokszor ugrálunk az időben, midnig egy kicsit több szeletet kapva a történetből. Jennifernek és szerelmének rengeteg akadályt kell legyőzniük, sokszor csak percek választják el őket attól, hogy egymásra találjanak, de a sors mindig közbe szól. De hogy sikerül-e nekik azt inkább nem árulom el, hiszen végig kell olvasni ezt a hihetetlen történetet, át kell élni a szerelmüket, szenvedésüket, belenyugvásukat abba, ami elkerülhetetlen. A múltbéli szerelmespár mellett Ellienek is rá kell jönnie, hogy mi az igaz szerelem, hogy ki az aki igazán szereti őt.

Meg kell hogy monjdam kezdeti zavarom ellenére nagyon megszerettem a könyvet, főleg a Jennifer-Anthony párost. Hihetetlenül izgalmas volt, gyorsan pörögtek az események, és amikor azt hittük, hogy már minden rendben lesz, valami mindig közbejött. És azok a szerelmes levelek... Hmmmm...  Az ember akaratlanul is azt kívánja, hogy bárcsak olyan lenne mint régen, hogy bárcsak nekünk is ilyen leveleket írna valaki, nem szégyellve, hogy kimutassa valódi érzéseit. Hát igen.. azóta azért sokat változott a világ..

Értékelés: 5/5

Az írónőtől


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése