„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/



2014. augusztus 5., kedd

Jessica Park - Flat-Out Love Szeretni bolondulásig

A srác magas volt, legalább száznyolcvan centi, szőkésbarna haja a szemébe lógott. Pólóján az a felirat állt: Nietzsche a haverom.
Íme, Matt. Julie Seagle kedveli őt. Nagyon is. De ott van még Finn. Akibe Julie teljesen belezúgott.
Bonyolult? Kínos? De még mennyire. Julie nemrég költözött Bostonba, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait: mégis honnan tudhatta volna, hogy édesanyja régi jó barátnőjének családjánál fog kikötni? Csak ideiglenesen akart megszállni náluk. Arról szó sem volt, hogy fontossá válik a Watkins család számára, vagy hogy beleszeret az egyik fivérbe. Pláne nem abba, amelyikkel még egyszer sem találkozott személyesen. De hát számít ez? Finn megérti őt, jobban, mint valaha bárki. Ők ketten egy hullámhosszon vannak. De a szerelem – és annak mindenféle csavaros, bonyolult változata – mindig tartogat meglepetéseket. És soha senki nem ússza meg sértetlenül.   


Már nagyon régóta el akartam olvasni ezt a könyvet. Igazság szerint a fülszöveg alapján csak egy könnyed, romantikus történetre számítottam. Félre ne érts, volt benne romantika bőven, de a szerelmi szál(ak) mellet, azért jóval többről van itt szó.
Julie most kezdi az egyetemet, Bostonba költözik, de átverik őt, ezért nincs hol laknia. Végül anyja talál megoldást a problémára, elszállásolja őt egy régi barátnője családjánál. Miután Julie beköltözik Watkinsékhoz, furábbnál furább dolgok történnek vele. Először is ott van Matt, aki egy zseni, két szakon jár egyszerre, kicsit érdekes a srác, de azért valahol mégis jó fej. Aztán ott vannak a szülők, akik elvannak a saját világukban, és szinte a soha nincsenek otthon. De mégis aki a legfurább a családban, az Celeste. Ő a legfiatalabba családban, csak 13 éves. Ami a különleges benne (azonkívül, hogy 13 évesen úgy beszél, mint aki a múlt századból jött, és hogy nincs egy barátja sem), hogy mindenhova magával viszi testvére, Finn hatalmas karton mását, Fotó Finnt. Finn ugyanis távol van a családtól, és azt hiszem ő ezt így próbálja feldolgozni. Furcsaságai ellenére (vagy éppen amiatt) nagyon megkedveltem őt, hiszen igazi egyéniség volt. Julie nagyon sokat segít neki, abban, hogy jobban beilleszkedjen és tovább lépjen, de mindezt úgy csinálja, hogy megmaradjon az egyénisége :)

Szóval a szerelmi szál... Julie bejelöli a facebookon Finnt és beszélgetésbe kezdenek. Először csak segítséget kér a "Celeste-ügyben", de aztán egyre közelebb kerül hozzá. A fiú megérti őt úgy, ahogy senki más, segít félelmei legyőzésében. De aztán ott van Matt is, aki a maga különcségével azért igazán édes srác. Szóval Julie bekerül ebbe a... hm hogy is mondjam, nem éppen hétköznapi családba, és úgy érzi a feje tetejére állt a világa. Nagyon megkedvelte őket, segíteni szeretne rajtuk. Aztán amikor kiderül az igazság, tényleg minden összeomlik...

Nagyon megszerettem a Watkins családot és Juliet is. Amellett hogy sokszor nagyon szórakoztató volt, és Julie humora is nagyon bejött, azért a könyvben bekerült némi keserűség is. A Watkins család egy megrázó titok őriz,  és azt a terhet nap min nap viselniük kell. Julie megjelenése felfrissülés volt a család számára, felnyitotta szemüket a továbblépés lehetőségére. Mindent egybevetve a könyv teljesen lenyűgözött, csak ajánlani tudom :)



Értékelés: 5/5*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése